Túlterhelt idegrendszerünket változatos módokon igyekszünk kisimítani. Befizetünk egy társasutazásra, hogy aztán kipihenjük magunkat a tengerparton, főzünk, sportolunk, kiruccanunk a barátainkkal, színezünk, táncolunk, gyöngyöt fűzünk (a sor tényleg végtelen). Pedig néha semmi más nem kellene, csak sétálni egyet egy közeli parkban. Kutatások szerint elég húsz perc a szabadban ahhoz, hogy a szervezet kortizolszintje jelentősen csökkenjen, vagyis érvényesüljön a stresszoldó hatás. Nem véletlenül egyre népszerűbb az erdőfürdőzés is, hiszen a fák környezetében töltött idő enyhíti a feszültségünket, fokozza a hatékonyságot, és persze az egészségünknek is kedvez. A szakirodalom arról a vonatkozásról sem feledkezik meg, hogy a természetben tett séta szuperhatékony módszer gondolataink rendezéséhez, így a problémamegoldáshoz és az önmagunkban való jobb eligazodáshoz is. Nem véletlen, hogy ma már időnként a terápiák vagy a coachingtalálkozók is áthelyeződnek a szabadba, hiszen a séta hatására megváltozó agyműködés kedvez az életvezetésünk átalakításának. És nem utolsósorban egy negyven-hatvan év közötti nők körében végzett kutatás szerint még a libidót is fokozza a kiadós gyaloglás, ami – ugye nem kell magyaráznunk – szintén hozzájárul a jobb közérzet kialakításához.
Helyben vagyunk?
Sokszor érezhetjük magunkat egy élethelyzetben megrekedve, amikor nem akar kikerekedni a megoldás, vagy nem tudjuk, melyik lépés vezethetne valóban előre. A lépés persze ezúttal a belső elmozdulásra értendő. Pofonegyszerű alternatíva, sokszor mégsem jut eszünkbe, hogy a gondolati, érzelmi szintű változáshoz fizikailag is mozdulnunk kell valamilyen irányba.
Már a görög filozófusok is sétálva gondolkodtak, és mindenkivel előfordul, hogy elkezd fel-alá járkálni, amikor valamin töri a fejét! Számos kutatás igazolja, hogy a gyaloglás a kreativitásunkat is serkenti. Valahogy úgy kell ezt elképzelni, ahogy a lábunk mozgásba lendül, úgy a gondolataink is áramlásba kezdenek. A sétától javul a koncentrációnk és a memóriánk is – főleg, ha rendszeresen beiktatjuk –, hiszen növeli a memóriáért felelős hippokampuszt és az idegsejtek szaporodását. Ezért ha napközben valami bosszúság ér minket, dühösek, idegesek, határozatlanok vagyunk, érdemes tennünk egy rövid sétát, és máris bekövetkezünk az elmozdulás – bennünk is.
Mi diktálja a tempót?
Érdemes megfigyelnünk, hogyan gyalogolunk! A tempó jól tükrözi testünk ritmusát és aktuális lelkiállapotunkat is. Séta közben ugyanis a járásunk természetesen igazodik a gondolatmenetünk tempójához. De hogyan fejleszti nehézségeink leküzdését az ütemes lépkedés? Nos, ha valóban nyugodt, harmonikus környezetet választunk, ahol nem vesz minket körül a nyüzsgés, és valóban befelé figyelhetünk, teret nyerünk arra, hogy a fantáziánk is szabadon szárnyalhasson – ezt még jobban támogatja, ha előttünk széles a látómező. A nagy séták alatt tudatosíthatjuk erősségeinket, gyengeségeinket, és hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy teljesen új látószögből tekintünk az elakadásainkra.
…
A cikk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2019/4. lapszámában olvashatjátok el.
Szöveg: Bakos Zsuzsi
Nyitókép: Getty Images
