Ki ne emlékezne Stanley Kubrick Ragyogás című filmére, a horrorműfaj klasszikusára? Valószínűleg sokunkba örökre beleégett a látvány: végeláthatatlan folyosók, elsárgult, romantikus tapétával borított falak, a hegyi hotel divatjamúlt szobái, melyekben látszólag nincs semmi különös, mégis sokan a világ minden kincséért nem töltenénk ott egyetlen percet sem napszállta után.

A szállodák nemcsak e film hatására lettek tipikus helyszínei a kísértettörténeteknek: már a tizenkilencedik századi úgynevezett gótikus horrorirodalomban azok voltak. De vajon miért? A kórház, temető, elmegyógyintézet még érthető – no de a szálloda? Márpedig legtöbbjükben tényleg van valami nyugtalanító, amit inkább csak érezni lehet, mint szavakba önteni.

Úgy tűnik, a szellemek is így gondolják, mert mindegyik földrész összes országában vannak szállodák, ahol úgymond „nem stimmel valami”. A személyzetet és a vendégeket egyaránt riogató lelkek pedig cseppet sem válogatósak: ötcsillagos luxushotelben éppúgy felbukkannak, mint lepusztult útszéli motelben, kollégiumban vagy épp kempingben.

Gyöngyszem az éjjeliszekrényen

Kezdjük rögtön azzal a szállodával, mely a Ragyogás íróját, Stephen Kinget is megihlette! A filmbeli hegyi motel ugyanis tényleg létezik, az USA Colorado államában található, Stanley Hotel néven. 1974-ben vett ki itt szobát feleségével, Tabithával. Egyik este lement a bárba, de még ezelőtt bolyongott egy ideig a folyosókon, mert valami megragadta a képzeletét. Majd visszatért szobájukba, a 217-esbe, és elhúzta a kád előtti rózsaszín függönyt. A kádnak oroszlánkarmokat mintázó lába volt. Ekkor Kinget hirtelen megszállta a „múzsa”: „Lehet, hogy itt annak idején megöltek valakit? E pillanatban tudtam, hogy lesz egy új könyv.”

A nyomasztó hangulatot, melynek tehát a Ragyogást köszönhetjük, a „hétköznapi” vendégek is érzik. Olykor zongorahangokat hallanak felcsendülni a falon túlról, pedig nincs zongora az épületben. Máskor a folyosón gyerekkacagás hallatszik a semmiből, ajtók nyílnak ki látszólag maguktól, függönyök lebbennek. Ám hogy miért vannak itt jelen a túlvilági erők ennyire intenzíven, amit jóval a kultikus könyv és film előtt már tapasztaltak, senki sem tudja – a Stanley Hotel őrzi a titkát.

Nevada államban a Mizpah Hotel a parakutatók, önjelölt szellemvadászok és unatkozó „horrorturisták” közkedvelt célpontja. Az 1907-ben átadott épület hasonló a Stephen King-féléhez: látszólag nincs benne semmi szörnyű, mégis már a neten megnézhető képekből átjön a szobák, fürdőszobák, folyosók nyomasztó hangulata. Itt egy konkrét tragédia is történt, aminek annak idején óriási sajtóvisszhangja volt. Egy luxusprostituáltat, Evelyn Mae Johnsont, aki Rose művésznéven fogadta vendégeit az 504-es szobában, féltékeny szeretője megfojtott a fürdőkádban.

Azóta Rose a szálloda „hivatalos kísértete”: gyakran látni őt a folyosókon, illetve a fürdőszobák tükrében is fel szokott bukkanni. Félni nem kell tőle, a beszámolók szerint barátságos szellem, aki néha úgy jelzi jelenlétét, hogy a vendég reggel egy apró gyöngyszemet talál az éjjeliszekrényén. Ez Rose-tól csak annyit jelent: „itt jártam az éjjel”, de semmi negatív következménye nincsen. A gyöngyöcske viszont nem hagyja magát megvizsgálni, mert ahogy megjelenik, olyan rejtélyesen el is tűnik.

…

A cikk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2019/4. lapszámában olvashatjátok el. 

Szöveg: Kincses Boglárka

Nyitókép: Getty Images