Már maga a táltos szó is jelzi, olyasvalakikről van szó, akik az univerzum mélyszerkezetébe hatolnak. A táltos ugyanis a legismertebb magyarázat szerint a tát igéből ered, ami ma is használatos – „kitátja a száját” –, de eredetileg „felnyit, feltár, kitár” jelentése volt. Ez a táltos főhivatására utal, miszerint ő az, aki napvilágra tárja mindazt, ami az átlagember elől el van rejtve. Mások viszont a tudni igére vezetik vissza a szó eredetét, így tehát a táltos az, „aki tud”. De akármit is jelent, egy biztos: az ősmagyaroknál az ezotéria egy hihetetlen precizitással kimunkált, fejlett és igényes tudománynak számított, amelynek mesterei a táltosok voltak. A spiritualitás ilyen szintű nívója valójában minden ősi kultúráról elmondható, ahogy mindenütt voltak ilyen jellegű „misztikus szakemberek”. A magyar táltosok különlegessége viszont abban áll, hogy ők tipikusan a testen kívüli élményeket, asztrálkivetítést, lélekutaztatást fejlesztették mondhatni művészi tökélyre.
Eltűntek hét esztendősen
A táltosok az ősmagyar társadalom „multifunkciós értelmiségei” voltak. Alaptevékenységüket természetesen a papi hivatás jelentette, de egyben ők gyógyítottak, tanítottak, gondozták a rászorulókat, lelki segélyt adtak, feljegyezték a történéseket. Közösségi eseményeken vezették a ceremóniákat, dalokat, verseket írtak, táncokat koreografáltak, levezették a szülést, felavatták az ifjakat, eskettek, temettek – felsorolni sem könnyű.
Mindezek mögött azonban ugyanaz húzódott meg: a természetfelettivel való kapcsolattartás. A táltos igazi küldetése a rejtett erők használata, az a művészet, amelyet ma ezotériának, mágiának hívnak. Egy táltost lényegében az tesz táltossá, hogy spirituális képességei vannak, amelyeket tud uralni és magas szinten alkalmazni.
Fontos kérdés, és mindig is izgatta a kutatókat: vajon a táltos születik-e képességekkel? Vagy tanulja őket, esetleg mindkettő? Néprajzi adatok alapján a helyes válasz az, hogy is-is: a táltost eleve táltosságra küldik le az égiek, így már újszülöttként is más, mint a többiek. Ugyanakkor a táltosnak a születés mindössze lehetőség, amelyet csak az avatás teljesíthet ki. Ez az esemény spontán módon megy végbe: nem lehet akarni, siettetni, ehelyett „csak úgy” megtörténik, ha ott az ideje.
Őseink szerint a táltosgyermek életében ez hétéves korukban történik. A gyermek ilyenkor eltűnik, mert az avatás egy másik dimenzióban megy végbe: bizonyos titokzatos hatalmak elviszik, elragadják. Ezt hívták rejtezésnek, amiről néphagyományaink így mesélnek: „Táltos lett, foggal született. Mikor hétéves lett, akkor eltűnt, elrejtezett, mert már benne volt a természet.” „Három nap, három éjszaka rejtezett.” „A táltosok, mikor el voltak rejtezve, ilyenkor két-három napig, egy hétig is odavoltak.”
…
A cikk még nem ért véget, a folytatást a Nők Lapja Ezotéria 2019/5. lapszámában olvashatjátok el.
Szöveg: Magyar Diána
Nyitókép: Getty Images
