A nemes férfiú 1894. június 23-án 21 óra 55 perckor született London richmondi kerületében, a Richmond Parkban fekvő White Lodge kastélyban. György yorki herceg és Tecki Mária elsőszülött fiaként látta meg a napvilágot. A keresztségben olyan sok nevet kapott, hogy azok leírása felérne egy névsorolvasással. Maradjunk csak az Eduárd mellett! Született még négy fiú- és egy lánytestvére is. Amikor Eduárd 1936. december 10-én lemondott, öccse, Albert herceg követte a trónon VI. György néven. Ugyanekkor Albert idősebb lányát, Erzsébetet jelölték meg, mint trónörököst. Tehát a mai Erzsébet királynő valójában VIII. Eduárd unokahúga.
Későn érő fiatalember
Trónörökösnek-királyfinak lenni sem könnyű. A rang és a cím erős jellemet, emberi tartást követel, ami bizony már korán szigorú szabályokhoz kötött nevelésben nyilvánul meg. Őket nem a szülők nevelik, hanem dadákra, nevelőkre bízzák a gyermeket. E kis trónörökösnek korán el kellett bocsátani a nevelőjét, mert rosszul bánt a kicsivel, sőt olykor kínozta is. Nem csoda hát, ha később, azután azt írta: „apám félt az anyámtól, én féltem az apámtól, és ugyancsak teszek róla, hogy a gyermekeim féljenek tőlem”. Azért tudott szeretni is, és volt része szeretetben. A magántanárok mellett, Viktória királynő halála után, szülei hosszú birodalmi körútra indultak, és testvéreivel együtt nagyszüleikre, VII. Eduárd királyra és Alexandra királynőre bízták, akik szeretettel halmozták el az unokákat, tizenhárom éves koráig. Ezekben az időkben a fiúcska mumpszot kapott. Állítólag emiatt nem lehetett később gyermeke.
Miután VII. Eduárd elhunyt, az apa, V. György lépett a trónra, akinek gyermeke, Eduárd automatikusan két hercegi címet is kapott. 1910. június 23-án születésnapi ajándékként a trónörököst megillető walesi hercegi cím is az övé lett.
A trónörökösnek nem volt erős oldala a tanulás. Tengerésztiszti képzésbe kezdett, amit három hónap után megszakított. Ezután az oxfordi egyetemre ment. Legnagyobb teljesítménye az intézmény lovaspólócsapatában elért sikere volt. Nyolc szemeszter után diploma és fokozat nélkül otthagyott csapot-papot. Aranyifjúként élt már akkor. A rossznyelvek szerint infantilis fiatalember volt. Inkább annak lehetett igaza, aki azt mondta, hogy későn érő típus.
Viharos jelentek és botrányok
Vessünk végre egy pillantást a születési képletére! Az összkép alapján meglehetősen jó horoszkóp, némi apró, de akár súlyosnak is nevezhető hibával. Napja a Rák, Holdja a Halak jegyében van. A két fővilágosítót a lehető legkedvezőbb, trigon fényszög kapcsolja össze. Érzékeny ember, mondhatni férfi létére akkora lelke van, mint egy nőnek. A Hold az első, a Nap az ötödik házban van, tehát a vállalkozó szellem és főleg a szerelem rendkívül fontos szerepet játszik az életében. Ebből arra következtethetnénk, hogy ezen a téren a lehető legszerencsésebb ember. Sajnos ez csak részben van így, mert ugyanez a Nap a férfias szerelmi lángolást képviselő Marssal a legkedvezőtlenebbnek mondható, kilencvenfokos fényszögben van.
A szerelmi boldogságot viharos jelenetek, botrányok, csalódások kísérik. Ugyancsak érdekes, hogy a két sorsbolygó (nevezhetjük karmabolygóknak is) szintén trigonnal kapcsolódik egymáshoz. Az ilyen konstelláció még a legnehezebb képletet is feljavítja. Arra is következtethetünk, hogy akinek ilyen van a képletében, az kegyeltje, és nem adósa a sorsnak.
A Jupiter a tizedik ház ura, ez a szakasz mutatja az életcélt, a hivatást, az egzisztenciát. Az óriásbolygó egyébként a negyedik ház végén található, és még így, rangvesztetten is utal az előkelő, királyi származásra. Mivel ez a szerencsebolygó olyan közel van az ötödik szakasz csúcsához, hogy hatása már ott is érvényesül, mondhatjuk, hogy Eduárd a szerelemben találta meg élete célját. Ezen az életterületen teljesedett ki a karmája, minden célja.
…
A cikk még nem ért véget, a folytatást a Nők Lapja Ezotéria 2019/5. lapszámában olvashatjátok el.
Szöveg: Dr. Janák Lajos
Fotó: Getty Images
