Számtalan kalandregényt, krimit, horror- és fantasyfilmet ihletett a „fáraó átkának” legendája. Az 1920-as, 30-as évek nyugati felső tízezrében a téma valóságos divatőrületté vált: arisztokratából lett műkedvelő régészek, önjelölt kincsvadászok, kalandorok, izgalomra vágyó milliomosok utaztak a Nílus völgyébe, hátha ők fejtik meg az átok mögött sejtett hatalmas rejtélyt, és ezzel világhírűvé válnak. Persze mindegyikük azt remélte, hogy ők majd elkerülik az ősi erők bosszúját, és hogy mellesleg valami irdatlan nagy kincsre is rábukkannak.

És noha azóta majdnem száz év telt el, a legenda ma sem halványul. Ha valaki Egyiptomba akar utazni, netán egyiptológusnak készül, szinte biztos, hogy lesz, aki felteszi neki félig tréfásan a kérdést: „és nem félsz a fáraó átkától?” A téma szakemberei viszont igyekeznek lehűteni a kedélyeket, így a világ egyik legnagyobb egyiptológusa, Donald B. Redford egyszerűen „vérbeli humbug”-nak nevezte az átokhistóriát.

Nos, egy tudóstól mondhatni, elvárt a szkeptikus hozzáállás, de vajon tényleg igaza van? Tényleg csak babonás arabok és szenzációéhes újságírók kitalációja az egész, és nincs semmiféle átok, semmi rejtély?

Világhírű felfedezés, baljós árnyakkal

A leghíresebb-hírhedtebb „elátkozott” felfedezés a Tutanhamon- síré, amely egyben minden idők leggazdagabb régészeti lelete. A tizennyolc évesen elhunyt, egyes elméletek szerint meggyilkolt uralkodó sírkamrája hatalmas tömegű, páratlan szépségű aranykincset rejtett, amelyre 1922-ben bukkant Howard Carter régész, illetve az ásatást finanszírozó brit főnemes, Lord Carnarvon. Csakhogy a világhírrel járó felfedezés örömét a kezdetektől furcsa jelek árnyékolták be, hamarosan pedig rejtélyes tragédiák következtek – és szárnyra kelt a legenda a nyugalmában megzavart fáraó bosszújáról.

Nézzük a rideg tényeket: az expedíció résztvevői közül tizenhárom ember halt meg a sír feltárását követő évben, némelyikük tényleg elég rejtélyes módon. Ez megerősíteni látszik az átokteóriát, de legalábbis azt, hogy a Tutanhamon-sírkamrában tényleg lapult valami veszedelem. Máig elterjedtek azok az elméletek, miszerint talán egy ókori vírus vagy baktérium szabadulhatott el az ásatáson, és ez okozta a haláleseteket. Mások a sírkamra párás vagy épp túl száraz levegőjét, a fáklyák által termelt veszélyes égéstermékeket, láthatatlan rovarokat vagy gombákat, és még sok egyebet emlegettek, mint az állítólagos átok reális okát. E teóriák közül azonban máig egyet sem sikerült igazolni.

Az átok létezését viszont valóban cáfolni látszik, hogy pont az ásatásvezető régészt, Cartert elkerülte a fáraó állítólagos bosszúja: ő a feltárást követően még tizenhat évet élt jó egészségben. Pedig ha valaki, ő tényleg „megzavarta” Tutanhamon álmát, hiszen ő volt az, aki a világhírű, meseszép aranymaszkot is óvatosan leemelte a múmia arcáról. Sőt, még nagyobb oka lett volna a túlvilági erőknek lesújtani a fáraó holttestét boncoló orvosra, dr. Derryre – ő az ókori egyiptomi fogalmak szerint még meg is „szentségtelenítette” az uralkodó földi maradványait. Mégsem érte semmi baj, nyolcvanhét évesen hunyt el sok évvel a felfedezés után.

Mindezek arra utalnak, hogy ne misztikus okot keressünk a különös halálesetek mögött, hanem valami mást – de vajon mit? Ugyanakkor az is igaz, hogy mint említettük, már az ásatás kezdetén történtek furcsa, olykor baljós események. Például rögtön az első nap Carter kanárimadarát felfalta egy kobra, ami igaz, hogy Egyiptomban nem akkora ritkaság, ugyanakkor nem nehéz rossz óment látni benne.

…

A cikk még nem ért véget, a folytatást a Nők Lapja Ezotéria 2019/6. lapszámában olvashatjátok el. 

Szöveg: Magyar Diána

Nyitókép: Getty Images