Sokan hisznek bennük, mások nem. A szkeptikusok azzal érvelnek, hogy az eddigi nagy világvégevárások mind vaklármának bizonyultak, az apokalipszis – legalábbis az elképzelt formában – egyelőre elmaradt. Mégis vannak beteljesültnek mondható ősi jóslatok, amelyekben meglepő pontossággal ismerhetünk fel huszadik-huszonegyedik századi történelmi eseményeket és technikai eszközöket. Nagy kérdés: hogy létezik ez? Miként láthatták előre a régi korok látnokai szinte félelmetes életszerűséggel az atombombát, a két világháborút, avagy békésebb „vívmányokat”: a telefont, a televíziót, a modern női divatot?

Talán még izgalmasabbak azok a jövendölések, amelyek még hozzánk képest is a jövőről szólnak. Megvalósulnak-e valaha a bennük leírt, ma még ismeretlen találmányok, bekövetkeznek-e a kellemes és kevésbé kellemes felvetített események: harmadik világégés, globális összeomlás, majd az emberiség nagy ébredése, egy új aranykor? Nem tudjuk – találgatás helyett így inkább lássuk ezeket a jóslatokat!

„Az emberek repülnek majd, mint a madarak…”

A negyedik-ötödik századi egyiptomi keresztény remete, Szent Nílus (vagy görögösen Neilosz) konkrétan, századokra való lebontással tárta fel a jövőt. A huszadik századról például így írt: „az emberek értelme a testi szenvedélyek miatt el fog homályosulni. E kor embereit az Isten parancsaitól való eltávolodás és emberi méltóságuk leértékelődése fogja jellemezni”.

Nem túl hízelgő jellemzés a korról, melyben szüleink éltek, és talán mi is töltöttük gyermek- és ifjú éveinket. Ám ezzel Nílus nincs egyedül, mert például Márkandéja, az évezredekkel ezelőtt élt hindu bölcs is eléggé negatívan festi le a távoli jövő nemzedékeit: „Az emberek rövid életűek, gyengék és gyávák lesznek.” „Az istenek oltárain nem ég a tűz, többé nem tisztelik őket.” „Az erényes emberek nem élnek jól, a bűnösök pedig rendkívül meggazdagodnak. Az erény elveszti az erejét, és a bűn mindennél erősebb lesz.” De még az ételek is silányabbak: „semminek sincs olyan jó íze, mint régen”. Ez utóbbival különösen sokan egyet szoktak érteni: mintha minden finomabb, ízletesebb lett volna gyerekkorunkban, sőt, minél régebbre megyünk vissza, annál inkább.

Visszatérve Szent Nílusra, érdekesen ábrázolja például a huszonegyedik századi divatot: „…az emberek megváltoztatják külsejüket. Lehetetlen lesz a nőket a férfiaktól megkülönböztetni az öltözködés és a hajviselet miatt.” És itt is hozzáteszi: „Az emberek olyanok lesznek, mint a vadállatok… a szülőket és az idősebb embereket többé nem becsülik. A szeretet el fog tűnni.”

…

A cikk még nem ért véget, a folytatást a Nők Lapja Ezotéria 2019/6. lapszámában olvashatjátok el. 

Szöveg: Magyar Diána

Nyitókép: Getty Images