A spiritualitás az élet értelmének megkeresésére, az igazi Én megtalálására és az önmegvalósításra koncentrál. Ily módon pedig nem is esik messze a személyiségfejlesztés sokkal fiatalabb ágától, a coachingtól. Hiszen mindkettő a Maslow-piramis legtetejére akar repíteni minket, vagyis azt a vágyunkat igyekszik megtestesíteni, hogy azzá váljunk, akik lehetnénk.
Mit csinál egy coach?
A coaching kifejezés a nyolcvanas évek elején került a sportpszichológiából az üzleti világ fogalomrendszerébe. Alapvetően két gyökere van. Az egyik a pszichoterapeuták munkája, akik felismerték, hogy nemcsak krízisben lévő embereknek lehet szükségük tanácsokra, hanem azoknak is, akik szeretnének többet kihozni magukból, és sikeresebbek, elégedettebbek akarnak lenni az élet bármely területén. A másik kiindulópontja a sportból származik, hiszen az élsportolók körében használt mentális technikák is jól beépíthetők az önismereti programokba. Korábban sokan összemosták a pszichoterápiával, pedig egészen másról szól. Míg a terapeuta a múltat (is) vizsgálja, addig a coach céljaink kitűzését és elérését segíti a szemléletünk megváltoztatásával és a döntéshozatalhoz szükséges értékeink megerősítésével. Nem ad tanácsokat, hanem inkább reflexiókkal és kérdésekkel ösztökél arra, hogy megtaláljuk a saját válaszainkat. A coach tehát leginkább kísérőként van jelen, és abban segít, hogy a probléma helyett inkább a megoldásokra fókuszáljunk.
Az az eszköztár, amelyet a coachok használnak, nagyon széles, így kereteket kínál a spiritualitástechnikáknak is. Akadnak, akik szerint viszont nincs helye az angyalkártyának, vagy egy mélyebb relaxációnak a coachingban, más szakemberek magabiztosan beépítik ezeket. A leggyakoribb kritika pedig az, hogy így olyan, mintha kívül helyeznénk a döntéseinkért való felelősséget, vagyis egy külső erőre bíznánk a boldogulásunkat, míg mi kényelmesen hátradőlve várjuk az üdvözítő megoldást. Három szakembert kérdeztem a köztes árnyalatokról.
„A változás felelőssége a miénk”
– Hogy mennyire jelenik meg a spiritualitás az üléseken, az főként az ügyfél befogadóképességén múlik – mondja Bodó Andi tudattréner, coach. – Az angyalok behívása egyszerre nevezhető jóslásnak és racionális eszköznek. Amikor például kártyákat használunk, „megjósolhatjuk” a lehetséges kimenetelt, de az ügyfél választja ki, melyiket érzi a legjobbnak a lehetséges megoldások közül.
…
A cikk még nem ért véget, a folytatást a Nők Lapja Ezotéria 2020/1. lapszámában olvashatjátok el.
Szöveg: Bakos Zsuzsi
Illusztráció: Getty Images