Az ókori társadalmakban természetes volt, hogy ha bűncselekmény történt, jósdákhoz fordultak a tettes kilétének kiderítéséért. De a középkorban, sőt a kora újkorban is szokás volt a nyomozáshoz spirituális segítséget igénybe venni. Az első ilyen eset, amelyről precíz jegyzőkönyv is fennmaradt, 1692-ből származik. Ez év július 5-én Lyonban egy borkereskedőt és feleségét baltával meggyilkoltak, pénzüket elrabolták. A gyilkos szerszámot megtalálták a holttestek mellett, ám ezen kívül semmi jel nem utalt a tettes kilétére, így a hatóságok tanácstalanok voltak.
Ekkor valaki felvetette: hívjuk el Aymar Jacques-ot! Ő egy parasztember volt, aki arról volt híres, hogy eltűnt tárgyakat, elkóborolt teheneket, gyerekeket talált meg a „varázsvesszőjével”. A nyomozók először nevettek az ötleten, ám amikor újra és újra vakvágányra futottak, beleegyeztek, hogy „hallgassuk meg a vesszős embert is”.
Varázsvessző leplezi le a tetteseket
Jacques, az ötven év körüli, egyszerű jobbágy megállt a holttestek mellett. A kezében lévő vékony fapálca remegni kezdett, ő maga is transzállapotba került. Alvajáróként mozogva elindult, követte saját pálcáját, ki az utcára, egy kertész házáig. A rendőrök mentek utána, és ott találták a kertészt, aki egy asztalnál ült, amelyen borosüvegek voltak. Aymar vesszője az egyik palacknál megrándult.
A látnok magához tért, és azt mondta: a gyilkosok ebből az üvegből ittak. A kertész ezt felháborodottan tagadta, mire odahívták a családtagjait. Két kisfiúnál a pálca megremegett. A gyerekek bevallották: pár napja három idegent láttak besurranni a házba, de féltek szólni, mivel ők hagyták nyitva a kaput. Később Aymar vesszője a Rajna partjáig vezette a nyomozókat, ahol három emberi lábnyom és egy vízbe tolt csónak nyoma látszott.
A vessző és a médium megérzései alapján a hatóságok faluról falura követték a tetteseket. Végül Beaucaire városban Aymar azt mondta: a gyilkosok itt szétváltak. Kettő továbbmenekült, de egy itt van a városi börtönben. Előhozták a rabokat, a vessző pedig egyiküknél, egy vásári lopás miatt behozott fiatal férfinél megremegett. Az illető megtört, és elmesélte, csavargás közben megismerkedett két idegennel, akik felfogadták szolgájuknak, majd beavatták, hogy egy komoly rablógyilkosságot terveznek. Esküdözött azonban, hogy ő csak őrködött, míg a másik kettő odabent végrehajtotta a borzalmas tettet.
Mivel minden egyezett, a fiatalembert életfogytig tartó rabságra ítélték bűnsegédletért. Az igazi gyilkosok azonban nem kerültek elő, mert Aymar pálcája a francia–német határig mutatta az utat, tehát a tettesek kimenekültek az országból. A korabeli törvények a határokon túl már nem engedték meg a nyomozást. Az eset viszont történelmi jelentőségű, mert ez volt az első példa a büntetőjogban, amikor a hatóságok hivatalosan egy látnok segítségét vették igénybe.
…
A cikk még nem ért véget, a folytatást a Nők Lapja Ezotéria 2020/1. lapszámában olvashatjátok el.
Szöveg: Kincses Boglárka
Nyitókép: Getty Images
