„Boldog az, aki egyedül tud lenni.” – Önismerettel a magányosság ellen

Jöhetnek olyan időszakok az életünkben, amikor egy időre a magány a társunk. Még az is előfordulhat, hogy ez az állapot annyira komfortossá válik, hogy nem is akarjuk feloldani. Csakhogy egyáltalán nem mindegy, hogyan is vagyunk egyedül! Bakos Zsuzsi életmódcoach, szupervizor írása.

Manapság rengetegen ellenségként tekintenek a magányra, fekete lyukként, amely elnyel, és amelyben semmi jó nem történhet. Pedig ez az érzés sokféle lehet, és sokféle élményt és hatást is behívhat az életünkbe. Csíkszentmihályi Mihály, a híres boldogságkutató szerint: „Boldog az, aki egyedül tud lenni.” Néha még a saját gondolatainkkal sem szeretnénk kettesben maradni, jóllehet éppen ebben a csendben hallhatjuk meg igazán a belső hangunkat.

A magányt használhatjuk arra, hogy fényűző módon elmerüljünk a választott dolgainkban, de használhatjuk önostorozásra, önhibáztatásra, teljes elszigetelődésre is. Viszont ha ki akarunk törni belőle, először tudatosítanunk kell, létezik más megoldás.

Néha csak dacreakció

Vida Júlia life coach, tréner tavaly hívta életre a Magányoldó Klubot azoknak az egyedülállóknak, akik támogató közösségre vágynak. A tagok havonta egyszer, vasárnaponként találkoznak, hogy együtt tegyék meg az első lépést kifelé a magányból.

– Elsősorban a családra épít alapegységként a társadalom, és mindenkire furcsán néznek, aki ettől eltér – kezdi Júlia. – Sok önismeret kell ahhoz, hogy rájöjjünk, mire van szükségünk, hogy valóban jobb egyedül, vagy inkább egy (több) csalódás vezetett az egyedülállósághoz. Ám fontos, hogy ez ne csapjon át magányosságba, ami már a többi emberi kapcsolódásunk mennyiségétől és minőségétől is függ. Amikor egyedül élünk éppen, és magányosnak érezzük magunkat, az már azt jelezheti, hogy elszigetelődtünk a többi embertől. Persze vannak köztes árnyalatok, mert egy társ mellett vagy egy pörgős szociális életben is érezhetjük magunkat magányosnak, ez a társas vagy rejtett magány. Ilyenkor lehet, hogy sokan vesznek körül minket, de a kapcsolatok felszínesek, és nem adják meg az igazi kapcsolódás élményét. Azaz van kapcsolat, de nincs kapcsolódás. És létezik jól megélt egyedüllét, amikor ugyan egyedül vagyunk, de nem vagyunk magányosak. A kérdés inkább az, őszinték vagyunk- e magunkhoz, és ismerjük-e a saját társasági igényeinket – hívja fel a figyelmet a life coach, aki szerint manapság sokan döntenek az egyedülállóság mellett. – A párkapcsolati kudarcok után jöhet egy dacreakció, hogy ha ez ennyire nem megy, akkor megvagyok én egyedül is. A másik elágazás egy komoly önismereti út, mert az egyedülállóság lehet tudatos választás eredménye is, ha felismerjük, hogy valóban jobban vagyunk egyedül.

A cikk még nem ért véget, a folytatást a Nők Lapja Ezotéria 2020/1. lapszámában olvashatjátok el. 

Szöveg: Bakos Zsuzsi

Nyitókép: Getty Images