„Nekem csak rossz lapokat osztott a sors” – Tévhitek a karmáról

A keleti filozófiákban és spirituális hagyományokban gyökerező karma fogalma a kulturális határokon túllépve a mindennapi szókincsünk részévé vált, és elvesztette valódi természetét. A legtöbben hol átokként, hol áldásként értelmezik, vagy kifogásként használják arra, hogy megmagyarázzák szerencsétlen helyzetüket, máskor pedig bosszúvágytól fűtve kívánják rosszakarójuknak: „Remélem, rád talál a karmád!”.

A karma egy sokrétű és összetett filozófiai fogalom, amelyet mély ismeretek hiányában könnyű félreértelmezni. A helyzeten az sem segít, hogy a New Age és a különböző önsegítő mozgalmak sokszor leegyszerűsítik vagy eltorzítják a karma lényegét, hogy az megfeleljen ideológiájuknak. Ebben a cikkben kísérletet teszek arra, hogy tisztázzam, a jóga ősi tanításai szerint mi valójában a karma, és melyek a leggyakoribb téveszmék e fogalommal kapcsolatban.

Mit jelent a karma?

A karma szó a szankszkrit kri igei gyökből származik, amelynek jelentése „cselekvés”, „tett”, „tevékenység”. Ám ezalatt nem pusztán fizikai értelemben vett tetteket kell érteni, hanem mentális cselekedeteket, gondolatokat, döntéseket, szándékokat egyaránt. Tágabb értelemben az ősi hitrendszer szerint, amiből ered, a karma a jelenlegi és a korábbi életeinkben véghez vitt önös cselekedetek összegződése.
Minden, amit a test, az elme, és az energia szintjén cselekszünk, meghatározott lenyomatot hagy rajtunk, és minden olyan gondolat vagy fizikai tett, amely mögött önös szándék áll, karmát termel – akkor is, ha maga a cselekedet jó.

Ha azért kísérek át egy idős hölgyet az úttesten, hogy jó arcnak tűnjek a járókelők szemében, azzal karmát termelek. Ha viszont pusztán a segítő szándék vezérel – az, hogy szeretném biztonságban tudni a nénit –, akkor nem termelek karmát.

A növény magot érlel, majd amikor elhal, maga után hagyja a magot, amelyből új növény fejlődik. Az ember életének önös szándék által vezérelt jó és rossz cselekedeteiből karmát termel. Fizikai teste meghal és lebomlik, de a finom, bonyolult lenyomatok megmaradnak. A védikus filozófia szerint az embernek újra és újra meg kell születnie ahhoz, hogy élvezhesse vagy elszenvedje ezeknek a cselekedeteknek az eredményeit. (Az önzetlen cselekedetek nem termelnek karmát – így léphetünk ki majd a születés és halál körforgásából, lásd bővebben lentebb – a szerk.)

Háromféle karma

De meddig tart ez a körforgás? És hol raktározódnak el az előző életekben felhalmozott karmák? Egyáltalán hogy jönnek létre? És hogy semmisülnek meg? Ahhoz, hogy mindezt megértsük, érdemes megismerkednünk a háromféle karmával:

  • Minden előző és jelenlegi életünkben megtermelt karma, szankszkrit nyelven szancsita, tudatalattink „karmatárolójában” raktározódik el. Ezek a karmacsírák a javításra szoruló cselekedetek, amelyek idővel kikelnek, azaz megtapasztaljuk őket. A szancsiták egy része megnyilvánul a karakterünkben, céljainkban, adottságainkban, képességeinkben, hajlamainkban és vágyainkban.
  • A prárabdha a múlt karmáinak az a része, amely a jelenlegi életünkért felelős. Úgy is mondhatjuk, hogy a karmatárolónkból az erre az életre kivett, aratásra megérett karmák összessége. A prárabdhát nem lehet megkerülni vagy megváltoztatni; csak a megtapasztalás által, azaz a tartozásaink megfizetésével semmisíthető meg. Ismétlődését azonban a jelenben hozott megfelelő döntésekkel és tettekkel, azaz helyes törekvéssel megelőzhetjük.
  • Jelenlegi cselekedeteinkkel hozzuk létre az úgynevezett ágámi karmákat, vagyis a jövőben learatandó gyümölcsöket. Így alakítjuk sorsunkat.

A Védák egyik analógiája remekül szemlélteti a három karma közötti különbséget és összefüggést: Egy íjásznak van egy tegezre való nyílvesszője. A tegezben lévő nyílvesszők a szancsita karmák. Az íjász, miután kivett a tegezből egy nyílvesszőt, kilőtte azt. A kilőtt nyílvessző a prárabdha, vagyis a múltbeli tetteknek a jelenben kifejtett hatása, amit nem lehet megváltoztatni. Az íjász egy újabb nyilat készül kilőni; ez az ágámi, melyet a jelenkori cselekedeteinkkel idézünk elő.

Hogy jön létre a karma? És hogy szűnik meg?

Az emberi természetet a védikus irodalom szerint a vágy vagy érzés (iccshá), a tudás (dnyána) és az akarat (krijá) alkotják. A vágy, a gondolat és a cselekvés mindig együtt jár, és mint három erős szál fonódik egybe a karma fonalává. A vágy karmát teremt, a karma pedig örömként vagy fájdalomként hozza meg gyümölcsét. Ám mivel a karma törvénye a tettek mögött húzódó motivációkra is kiterjed, két azonos cselekedet eltérő karmikus kimenetelhez vezethet a mögöttük álló szándékok fényében. Ha azt szeretném, hogy elfogadjon, megszeressen vagy hálás legyen nekem valaki, veszek az illetőnek egy doboz csokit. Tehát nem azért ajándékozom meg, mert örömet akarok neki szerezni, hanem annak reményében, hogy valami jót kapok tőle cserébe. Az ilyen, önös szándék vezérelte cselekedetek további karmát termelnek.

„Mindaddig, amíg az embert vágyai irányítják – s ezáltal kötődik az anyagvilághoz –, nem fog tudni kilépni a születések és halálok körforgásából, azaz újra és újra meg kell születnie ahhoz, hogy learathassa karmája gyümölcseit. Az önös cselekedeteket addig kell tanulni, amíg el nem jutunk a totális kötődésmentességhez. Tanulás alatt azonban nem intellektuális ismeretszerzést vagy könyvekből művelődést kell érteni, hanem a jóga nyolc lépcsős rendszerét, amelynek gyakorlása révén az ember az elméje urává válhat. Ha pedig azt teszi, amit a természet törvénye diktál, ami a kötelessége (dharma), akkor a cselekedete nem hagy lenyomatot, és idővel – vagyis a karmái ledolgozása révén – kiléphet a születések és halálok körforgásából” – magyarázza Veres András Omkára, a Spirituart Jóga Alapítvány és a Sivánanda Jógaközpont alapítója.

Mahatma Gandhi karma

Mahátma Gandhi unokáival (Fotó: Getty Images)

Mint arra Mahátma Gandhi is rámutatott, önmagunk megtalálásának a legjobb módja, ha segítő szándékkal, jótékony, együttérzésből fakadó, önzetlen cselekedetekkel elveszünk mások szolgálatában: „A tett, s nem a tett következménye számít. Mindig helyesen kell cselekedned. Talán nem tőled függ, s talán nem is a te idődben lesz a tettnek következménye, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell helyesen cselekedned. Sosem tudhatod, hogy a tetteidnek mi lesz az eredménye. De ha nem teszel semmit, nem lesz eredmény sem.”

A karma törvénye

A karma tana kimondja, hogy egy cselekedet következménye nem különíthető el magától a tettől, hanem része annak. Vagyis meghatározott kapcsolat van aközött, amit most gondolok vagy teszek, és ami a jövőben fog történni velem.

„Ha elveted egy cselekedeted magját, learatsz egy szokást. Ha elvetsz egy szokást, learatsz egy jellemet. Ha elvetsz egy jellemet, learatsz egy sorsot. Így a sors a te saját műved. Te magad teremtetted, s ugyanígy semmissé is teheted, ha nemes gondolatokat táplálsz, erényes tetteket hajtasz végre, és változtatsz a gondolkodásmódodon”

– fogalmaz Srí Szvámí Sivánanda Utak a boldogsághoz című könyvében.

Másfelől a karma tana kijelenti, hogy az univerzumban, mely az ok-okozat törvénye alapján működik, minden pillanatban rend uralkodik; egyetlen másodpercben sincs igazságtalanság, semmi sem zűrzavaros vagy kiszámíthatatlan, és semmi sem történik véletlenül vagy esetlegesen. (Az, hogy véges elménk nem nem képes megtalálni egy esemény okát, nem jelenti azt, hogy véletlen volt.) A természet minden egyéb törvénye, így a hatás és ellenhatás törvénye, a kiegyenlítődés törvénye és a megtorlás törvénye is alárendelődik az ok-okozat törvényének. Mindezek fényében nézzük meg a karmával kapcsolatos leggyakoribb téves megközelítéseket és elképzeléseket.

A karma mint jutalmazó és büntető rendszer

A karmára hivatkozva könnyű megmagyarázni, hogy egyesekkel miért történnek rossz dolgok, míg másoknak miért van folyton szerencséjük. Csakhogy ha a karmát pusztán a kozmikus büntetés és jutalmazás rendszerének tekintjük, azzal túlzottan leegyszerűsítjük annak valódi természetét. Egyáltalán nem arról van szó, hogy valamiféle önkényeskedő hatalom fenn az égben elbírálja az életünket, miközben piros és fekete pontok jutalmazó eszközével operál. Így azalatt, hogy, „ez az én karmám”, nem azt kellene értenünk, hogy el vagyunk átkozva vagy hogy nekünk csak rossz lapokat osztott a sors, hanem egyszerűen azt , hogy „én vagyok felelős a tetteimért”. A karma lényege nem a büntetés vagy megtorlás, hanem a spirituális fejlődés; azok a leckék, amelyeket meg kell tanulnunk az önmegvalósítás érdekében.

A karma nem instant igazságszolgáltatás

Ahol valamilyen hatás, cselekvés van, ott ellenhatásnak, reakciónak is lennie kell. A reakció mindig ugyanolyan erejű és hasonló természetű, mint maga a hatás. Minden gondolat, vágy, fantáziakép vagy érzelem reakciót vált ki. Ez a hatás és ellenhatás törvénye. Téves azonban azt gondolni, hogy a karma szigorú „adok-kapok” módon működik, és minden cselekedetet azonnali vagy könnyen felismerhető reakció követ. A karma nem egy játékautomata, amibe a jótetteinket bedobálva instant áldást nyerhetünk, hanem a tettek és következmények életeken átívelő bonyolult kölcsönhatása, melyet szándékok, körülmények, és rengeteg más tényező befolyásol – éppen ezért nem is lehet mindig pontosan megjósolni, hogy hogyan fog megnyilvánulni.

Nem minden velem történő rossz cselekedet eredményezi azt, hogy aki cselekszi velem, azt visszahatás fogja érni. Ha nem volt önös szándék, akkor egyszerűen nincs visszahatás. „Amikor egy szülő jól megrója a gyerekét, hogy az az eszébe vésse, hogy soha nem szaladunk ki az úttestre, amikor jön egy jármű, akkor a szülőt nem önös szándék vezérli, hanem az, hogy megmentse a gyereket. Ezért nem lesz a tettének ellenhatása” – magyarázza Veres András Omkára.

Amikor tehát fizikai vagy mentális értelemben csapás ér, az egy már feledésbe merült tettemnek a visszahatása is lehet.

Ha megértjük, hogy ez a mechanizmus tartja fenn a világegyetemben az egyensúlyt és harmóniát, akkor hosszú távú perspektívát fejleszthetünk ki tetteinkkel és azok következményeivel kapcsolatban.

A karma nem a szabad akarat elnyomója

Vannak, akik a karmát afféle fatális erőnek tartják, amely már születésünk előtt determinálja sorsunkat, és nem hagy teret a szabad akaratnak. Ez a túlzott leegyszerűsítés figyelmen kívül hagyja, hogy noha a karma törvénye nem változtatható meg, de ismétlődését helyes törekvéssel megelőzhetjük: ahogy múltbeli tetteink befolyásolják jelenlegi helyzetünket, ugyanúgy a jelenben hozott döntéseink is jelentős szerepet játszanak abban, hogy miként alakul tovább az életünk.
„A karma törvényének értelmében nem létezik eleve elrendelés. Legyen szó természeti katasztrófáról, világjárványról vagy háborúról, maga a krízis kell hogy ráébressze az esemény elszenvedőjét arra, hogy miért kerülhetett nehéz helyzetbe. Tegyük fel, hogy túlélek egy autóbalesetet. A baleset abban az értelemben el volt rendelve, hogy meg kellett tapasztalnom azt. De ha higgadt elmeállapotban elgondolkodom a történteken, levonom a következtetéseket, és változtatok, akkor a jövőben el fogom tudni kerülni a hasonló helyzeteket. Egy katasztrófa áldozatainak vagy háborús környezetben élőknek pláne nehéz elfogadni, hogy a karma törvényének fényében nem létezik igazságtalanság. Ezért van leírva a Jóga-szútrákban, hogy az ember erényes környezetbe kerülve legyen örömteli, bűnöző környezetben viselkedjen közömbösen, amikor pedig fájdalmat és gyötrődést lát, legyen részvéttel a szenvedők felé. Fontos tehát vigaszt nyújtani az arra rászorulóknak, de ez nem negligálja az ok-okozat mechanizmusát” – fűzi hozzá Veres András Omkára.

Nem csak egyéni karma létezik

A karma túlmutat az egyéni cselekedeteken: kisebb-nagyobb közösségek, társadalmi csoportok, nemzetek, sőt az egész világ megtapasztalhatja a kollektív karma hatásait. A kollektív karma azt jelenti, hogy emberek egy csoportja egy adott időben ugyanannak a hatásnak van kitéve, ám az esemény nem mindenkire ugyanúgy hat. Összefonódásunk felismerése arra ösztönözhet bennünket, hogy pozitívan járuljunk hozzá közösségeinkhez és a világhoz, megértve, hogy tetteinknek messzemenő következményei lehetnek, és nemcsak saját életünkre, de a kollektív karmára is hatással vannak.

A karma mint kifogások tárháza

Miközben a karma lényege, hogy saját teremtésünk forrásává válunk, sokan előszeretettel ruházzák fel az univerzum törvényét olyan tulajdonságokkal, amelyeket kifogásként hangoztatva kibújhatnak a felelősség alól: „A karma kegyetlensége miatt kerültem ilyen helyzetbe!” „A karmám akadályoz a boldogság elérésében.” Mint azt Sadhguru is megjegyzi Karma című könyvében, „a karma minden létezés természetes alapja. Nem egy odafentről ránk kényszerített törvény. Nem engedi, hogy másra hárítsuk a felelősségünket; nem engedi, hogy a szüleinket, a tanárainkat, az országunkat, a politikusainkat, az isteneinket vagy a sorsunkat hibáztassuk. Egyértelműen világossá teszi, hogy mi vagyunk a felelősek a sorsunkért és mindenekelőtt életélményünk természetéért.” Ha tehát az egyén megérti és elfogadja az univerzum törvényét, akkor elindulhat a változások útján.

A jó karmák felhalmozása nem egyenlő a gondtalan élettel

Vannak, akik azt hiszik, hogy jó cselekedetek végrehajtásával saját előnyükre fordíthatják a karmát, csakhogy ez a megközelítés a személyes haszonszerzésről szól, így alapvető félreértelmezése a karma lényegének.

A jó karma a tetteink mögött húzódó szándék tisztaságából fakad.

Ahol hátsó szándék, önös érdek van, az nem igazi jó cselekedet.
Másfelől a jó karma felhalmozása nem garantál problémamentes életet. Bár az igazi jó cselekedetek minden bizonnyal pozitív eredményhez vezethetnek, az élet számtalan tényező szövevénye, beleértve az előző életeinkben felgyülemlett karmáinkat, a kollektív karmánkat és a szabad akaratot, ezért nem létezik semmilyen recept a karma manipulálására. „Az nem megoldás, és nem is vezet hosszú távon pozitív eredményre, hogy egy krízishelyzetben eldöntöm, hogy akkor most két hétig jó leszek, és kétheti jófejséggel megpróbálom több ezer évnyi gaztettemet kompenzálni” – figyelmeztet Veres András Omkára.

A karma az átalakulás útja

Ahelyett tehát, hogy tetteink gyümölcseire összpontosítanánk, fogjuk fel a karmát úgy, mint a személyes fejlődésünk és az univerzumban elfoglalt helyünk mélyebb megértésének útmutatóját.

„A karma nem doktrína. Nem kapunk jó pontot, ha egyetértünk vele, és nem kapunk rossz pontot, ha nem hiszünk benne. A karma nem hitvallás, nem szentírás, nem filozófia vagy teória. A karma egyszerűen az, ahogyan a dolgok vannak. A létezés mechanizmusa. Akárcsak a nap, attól függetlenül működik, hogy elismered vagy nem, hogy hódolatod jeléül fejet hajtasz előtte, vagy észre sem veszed. Nem vágyik rajongótáborra” – írja Sadhguru. A karma az önfelfedezés és az átalakulás útja, amely túlmutat a leegyszerűsített fogalmakon, és a létezés mélyreható titkainak felfedezésére hív.
„A Védák, a Jóga-szútrák és a Hatha-jóga Pradípiká célja, hogy az önkiteljesedésre vágyakozó embereket segítse, de semmiképpen sem az, hogy a nagy tömegekkel megértesse a jógafilozófia üzenetét” – jegyezte meg Omkára, amikor elújságoltam neki, hogy cikket írnék a karmával kapcsolatos tévhitekről. Bízva abban, hogy ezzel az írással segítséget nyújthatok akár csak egyetlen olvasónak, vállalom a publikálással járó felelősséget, és állok elébe a következményeknek.

Szöveg: Sáfár Zsófia

Kiemelt kép: Canva