A legtöbb világvallás alapja a közösség. Közösségben élik meg, gyakorolják és adják tovább hitük alapjait, liturgiájukat, énekeiket, ősi történeteiket a hívek. Minél tradicionálisabb egy vallási közösség, annál inkább igaz ez az állítás nem csak a szertartásokra, hanem az élet más területeire nézve is. Az intenzív közösségi élet azonban a koronavírus tekintetében kockázatos, főként, ha tájékozatlansággal is párosul, mindez pedig felerősítheti a különböző világvallások képviselőivel szemben táplált indulatokat.

Ábrahám minden gyermeke

A legrégebbi keresztény egyházak és a legújabb szekták is áldozatul eshetnek a vallási buzgalomba oltott tájékozatlanságnak és a felelőtlenségnek, ahogyan más világvallások képviselői is.

A vágy a közösségi élményre, a testvériség megélésére és a kapcsolódásra mégis érthető módon megmaradt mindenkiben, a nem vallásosakban is.

Ezt bizonyítja annak a Jeruzsálemben a járvány idején együtt imádkozó muszlim és zsidó mentősnek a képe, amelyik a hazai sajtóban és közösségi médiafelületeken is már-már szimbolikus szintre emelkedett az emberség és a remény jelképeként. A két férfi, Avraham Mintz and Zoher Abu Jama számára ugyanakkor semmi rendkívüli nem volt ebben az akcióban, ők hetente két-háromszor, amikor a beosztásuk szerint együtt dolgoznak, mindig együtt is imádkoznak:

Fotó: Twitter

15 perc imádság, aztán vissza a mentőbe, vissza a munkába.

Nem tartják magukat hősöknek, csak próbálják jól végezni a dolgukat és jól gyakorolni hitüket. „Mindenki fél a vírustól. Mi is, de hiszünk abban, hogy minden Isten irányítása alatt áll” – mondta Mintz, Abu Jama pedig hozzátette: „Úgy hiszem, hogy Isten segítségével túljutunk ezen és mindannyian imádkozhatunk azért, hogy meg tudjunk küzdeni a világválsággal” – olvasható a CNN róluk szóló riportjában.
Március végén a három ábrahámi – muszlim, zsidó és keresztény – világvallás vezetői is közös ima-alkalmat szerveztek Jeruzsálemben, egy korábban elfogadott közlemény után, melyben kifejezték, hogy „ezekben az időkben Ábrahám minden gyermeke együtt imádkozhat a Mindenhatóhoz, hogy védelmet és irgalmat kérjenek.”

A szégyen koronája?

Néhány európai zsidó közösségben – így Antwerpenben, Milánóban és Londonban – a koronavírus stigma-szintre emelkedett, nagyban megnehezítve ezzel a megelőzést és a tájékoztatást, Izrael ultra-orthodox lakói pedig továbbra is látogatják a zsinagógákat. Hasonló a helyzet Antwerpenben is, ahol bár bezárták a zsinagógát, többen a mai napig összejárnak imádkozni. A The Times of Israel cikke szerint megfigyelhető egy olyan tendencia a nyugat-európai zsidó vallási közösségek vezetői részéről, miszerint próbálják elkerülni a koronavírus témáját. Mindez nem csak az ultra-ortodox közösségekre jellemző, de ők nagyobb kockázatnak vannak kitéve az intenzív közösségi élet és az internet- valamint a televízió és egyéb hírforrások korlátozásának tilalma miatt. Erre Milánó zsidó vallási vezetője, Milo Hasbani hívta fel a figyelmet, aki ugyan nem ért egyet azzal a stigmatizáló magatartással, ami a vírust övezi, de megfigyelte ennek jeleit – ugyan hangsúlyozta, hogy nem csak a zsidó közösségen belül. Minden lehető forrást megragadott arra, hogy az elszigetelődés fontosságára felhívja a figyelmet a vírus terjedésének megakadályozása szempontjából, de kezdeményezése, mint mondja, nem igazán talált visszhangra. Ennek ellenkezője figyelhető meg például Franciaországban, ahol a zsidó vallási közösségek és vezetők is hamar átálltak online üzemmódba.

A megfelelő óvintézkedések betartása sokszor csak azon múlik, mi a rabbi álláspontja a maszkviselés vagy a társas érintkezés korlátozásának szempontjából.

Philippe Haddad francia rabbi készül a Szombatra. (Fotó: STEPHANE DE SAKUTIN / AFP)

Az iszlamofóbia melegágya

A mecsetek, vallási alkalmak látogatása Iránban is komoly gócpontnak számított, ezért is kaphatta fel a fejét mindenki annak az iráni férfinak a videójára, aki azt állította a felvételen, hogy a nyálával pusztítja el a vírust, ezért szó szerint lenyalta a szent hely kapujának díszrácsát. A férfit később az iráni hatóságok halálra ítélték.
Idehaza az első, hivatalosan bejelentett koronavírusos betegek iráni egyetemisták voltak, ami megágyazhatott az egyébként is felkorbácsolt muszlim-ellenes indulatoknak. Az iszlamofóbia egészen szélsőséges példája ütötte fel a fejét viszont Indiában, ahol a hindu lakosság körében olyan összeesküvés-elméletek terjedtek el, mint például, hogy a világjárvány a muszlimok „korona dzsihádja”. Új-Delhiben tettlegességig is fajult a helyzet, például Mehboob Ali esetében, akit mecsetből hazafelé tartó úton vertek meg április elején. Az elkövetők aligha kételkedtek a muszlim fiú bűnösségében, és az esetről készült felvétel szerint azt követelték tőle, mondja el „ki áll az összeesküvés mögött.” Alit ezt követően a közeli hindu templomba vitték, és arra akarták kényszeríteni, hogy térjen át a hinduizmusra, mielőtt megengedték neki, hogy kórházba menjen. Indiában a szellem azután szabadult ki a palackból, hogy kiderült: 6 koronavírusos beteg van az egy mecsetbe járó muszlim hívek között.

„Krisztus testében nem élhet túl”

Ám nem csak a „fejlődő” országokban, a „fejlett” nyugaton is hasonló folyamatok mentek végbe vallási közösségekben. Sokáig maga Donald Trump, akit jórészt evangelikál keresztények támogatásával jutott elnöki pozícióba sem vette kellőképp komolyan az ügyet és még február végén is azt nyilatkozta a doktorok és kutatók egyre hangosabb figyelmeztetésére válaszul, hogy „a koronavírus el fog tűnni, egy napon, mint egy csoda, egyszerűen eltűnik”. Országos koordinációval eközben az evangéliumi keresztények emberét, Mike Pence alelnököt nevezte ki, majd március közepére országos imanapot hirdetett.
Hasonló volt a helyzet Brazíliában is – az evangelikálok által szintén nagyban támogatott – Bolsonaro elnök márciusban még „abszurdnak” tartotta a templomok bezárását, mivel ezek az „emberek utolsó menedékei” – mondta.

Tanzánia elnöke, John Magufuli is amellett érvelt, hogy a templomoknak nyitva kellene maradniuk, mivel a koronavírus „sátáni” és „Krisztus testében nem élhet túl”. Ezt az elgondolást közvetítették az orosz ortodox egyházi vezetők is, sőt az abszolút szuperterjesztőnek számító szöuli szektavezér is. A szerb ortodox egyház sokáig nem volt hajlandó figyelembe venni az elővigyázatossági intézkedéseket. Hazugságnak nevezték, hogy bármelyik egyházi gyakorlat is veszélyeztetné a lakosság egészségét. A közösségi médiában egyes papok egyenesen úgy fogalmaztak, az áldozás szent dolog, így kizárt, hogy általa bárki is megfertőződhet. Később az ortodox egyházak vezetői is a járványügyi intézkedések betartására szólították híveiket.
Romániában a hivatalos orthodox egyházvezetői álláspont szerint a templomok előtt, megfelelő távolságban lehet gyülekezni, az azonban kérdéses, hogy ezt mennyire tartják be a papok és a hívek. Ezt mutatja egy márciusban készült kolozsvári videó is, amelyen egy kanállal áldoznak a hívek. Az orthodox húsvét (ami egy héttel később van, mint a katolikus és protestáns húsvét) is feladta a leckét: Szerbiában például a kutyasétáltatásra engedélyezett délelőtti idősávot használták ki – így a templomok előtt sorra kikötött kutyusok várakoztak.

Orosz ortodox hívő gyertyát gyújt Húsvétkor. (Fotó: Dmitry FeoktistovTASS via Getty Images)

Az egyik legelső nyilvánvaló összefüggés a koronavírus és felelőtlen vezetői magatartás között a szöuli szabadkeresztény Jézus Sincshondzsi Egyháza nevű, 230 ezer tagot számláló közösségben ütötte fel a fejét, ahol kezdetben Li Mani szektavezér a hatóságokkal is szembemenve nemcsak, hogy nem szüntette be tömegek által látogatott istentiszteleteket, eleinte arra buzdította a híveket, hogy együtt szálljanak szembe a vírussal, amit szerinte nyilvánvalóan a sátán ügyködésének kell tekinteni. Bár a vezér később bocsánatot kért és hajlandó volt együttműködni, kezdetben a több mint 5000 dél-koreai fertőzés 60 százaléka ebből a közösségből került ki.
Végül a szöuli szektavezér bocsánatot kért és a járványügyi intézkedések betartására kérte a híveket. Erre buzdítanak vallási vezetők Európa-szerte is mindenkit, még akkor is, ha most olyan történelmi helyzet állt elő, amelyben fájdalmas, de szükségszerű a vallásgyakorlást is a négy fal közé szorítania világszerte Ábrahám minden gyermekének. Még akkor is, ha egy ilyen történelmi válsághelyzet idején talán többekben ébredne vágy közös imára, mint máskor.