Nemcsak a címlapunk és a hozzá kapcsolódó interjúnk történelmi, a Nők Lapja Facebook-oldalán is rendhagyó LIVE videóval várunk május 21-én, csütörtökön 14:00 órakor, melyben címlapalanyunkat, Nagy Zsuzsanna ápolónőt kérdezzük a jelenlegi helyzetről, személyes tapasztalatairól.
Galériánkra kattintva ízelítőt kaptok a lap tartalmából:
Számolom a napokat 2.
Legutóbb az anyák napi lapszám Hangolójának adtam hasonló címet. Azóta eltelt három hét, és én még mindig itt ülök az ebédlőasztal mellett, a laptop előtt, és az újabb beharangozóra készülök. Sok változás nem történt azóta, és félre ne értsék, ezt nem panaszképpen mondom. Alapvetően nincs is okom rá. A munka megy, bár néha kissé döcögősen, az idő szép (igaz, lehűlést prognosztizálnak), a székemből, ha kicsit balra fordítom a tekintetem, kilátok az utcára (nincs nagy forgalom, de szépen virágzik átellenben a szomszéd nőszirma), szóval, ha nem hangozna ez mostanság kissé bizarrnak, azt is mondhatnám: minden rendben. Némi zökkenőkkel ugyan, de sikerült átállni erre a „korlátozott üzemmódra”, és ez valamelyest megnyugtató.
Persze nem mindenkinek. Az internetet olvasva látom a panaszokat, sokakat nyomaszt a bezártság, hiányoznak a külső ingerek, a társaság, a nyüzsgés. Talán én a szerencsésebbek közé tartozom, kertvárosban élek, nem a betonrengeteg közepén. A kertben a szomszédokkal bármikor beszélgethetek biztonságos távolságban, Emily, a kis spánielünk folyamatosan gondoskodik a foglalkoztatásunkról. A férjemnek éppen most lett elege a végtelenített labdázással egybekötött kutyafuttatásból, visszavonult a szomszéd szobába gitározni, ettől Emily is lehiggad kicsit, és nekem is jólesik a beszűrődő pengetést hallgatni. És hát persze itt az egész napot betöltő home office-os munka – szóval az unalom nem fenyeget.
Egyetértek Tari Annamáriával, akivel a Közeli rovatunkban beszélgettünk ezen a héten. Ő azt mondja: „Most egy kicsit lelassult az idő, amit én egyáltalán nem bánok. … Olykor nehéz, az online tér használata másfajta figyelmet igényel, de jó munkamód ebben a járványhelyzetben.” Majd így folytatja: „Csak remélni merem, hogy a járvány befejeződésével valahogy vissza tudjuk varázsolni az életünkbe az offline világot. Hiszen valódi értékek csak valódi kapcsolatokon keresztül tudnak beszűrődni.” Mintha csak erre rímelnének Benes Anita szavai, aki a menyasszonyok házasulandó kedvében bízva tervezi új kollekcióját. Kell ennél bizakodóbb jövőkép?
Ha kell, menjünk rá a Family Viberünkre, és nézzük meg, milyen videós üzenetet produkáltak a család legifjabbjai – nálunk négy fiúgyerkőc – aznapi meglepetésnek. Nálam ez a legbiztosabb recept. Soha nem csalódom benne.
Lazarovits Szilvia, vezetőszerkesztő
