Mi történt?

1992-től augusztus elsején tartják világszerte az anyatejes táplálás világnapját, más néven a szoptatás világnapját, augusztus 1. és 7. között pedig szoptatás világhetét.

Miért fontos ez?

Egyre több csecsemő hal meg szerte a világon azért, mert nem jut anyatejhez. Ezért indította el az Egészségügyi Világszervezet és az UNICEF átfogó programját a csecsemők egészséges táplálása érdekében. Hazánkban bár sok szempontból adottak az anyatejes táplálás feltételei, mégis sokszor találkoznak előítéletekkel és megítéléssel a gyermeküket nyilvánosan és/vagy sokáig szoptató anyák. 

Tovább olvasnál? Erről lesz még szó:

• Miért fontos az anyatejes táplálás a gyermek és az anya egészségére, kapcsolatára nézve?
• Tények és számok: milyen gazdasági és egészségügyi haszna lehet a szoptatásnak világszerte?
• A helyzet itthon: milyen megítélés alá esnek a nyilvánosan és/vagy sokáig szoptató édesanyák?

Az anya és a baba egészségének is kedvez

Az anyatejes táplálás drasztikusan csökkenti a fertőző betegségek, köztük a legtöbb csecsemőhalált okozó légúti fertőzés és hasmenés okozta halál esélyét. Az anyatejes táplálással legalább évi 823 ezer öt éves kor alatti gyermek halála lenne megelőzhető. Azok az intézkedések, amelyek támogatják a szoptatást – például a szoptatási szünetek és a fizetett szülői szabadság – még mindig nem elérhetőek a legtöbb anya számára világszerte. Bár a szoptatás pótolhatatlan egészségügyi hatása bizonyított, jelenleg a gyerekek 60%-a nem részesül az ajánlott hat hónapig tartó kizárólagos anyatejes táplálásban – olvasható az UNICEF honlapján. Gyűjtésükből az is kiderül, hogy 2018-ban a babák mindössze 41%-a részesült kizárólagos anyatejes táplálásban az élete első hat hónapjában. A gazdaságilag legkevésbé fejlett országokban volt a legmagasabb az arány (50,8%). Ruanda vezeti a listát 86,9%-kal, majd Burundi (82,3%) és Sri Lanka következik (82%). A magas és közepes jövedelmű országokban volt a legrosszabb az arány (23,9%), amely a 2012-es 28,7%-os eredményhez képest is visszaesés. Tehát a közepes, illetve alacsony jövedelmű országokban csak 25-ből egy gyereket nem szoptatnak soha, viszont a magas jövedelmű társadalmakban 5-ből 1 gyerek soha nem kap anyatejet. Abban is jelentős eltérések mutatkoznak a különböző helyzetű családok között, hogy meddig szoptatják az anyák gyermeküket. Az alacsony és közepes jövedelmű országokban a legszegényebb családok csaknem kétharmadában (64%) az UNICEF és a WHO ajánlásának megfelelően a babák kétéves korukban is kapnak anyatejet, míg a leggazdagabbakban ez az arány csupán 41 százalék.
Nem csak a kötődés szempontjából fontos az anyatejes táplálás: kimutatható egészségügyi és gazdasági hasznot is hoz.

Az anyatejes táplálás mértékének növelésével megelőzhető lenne évi 823 ezer ötévesnél fiatalabb gyermek, valamint 20 ezer melldaganatos beteg halála.

2018-ban az újszülöttek kevesebb mint fele (43%) jutott anyatejhez élete első órájában. Az azonnali mellre helyezés segít a babát melegen tartani, fejleszti az immunrendszerét és beindítja a tejképződést. Amennyiben az anyatejes táplálás mértéke optimális lenne, 300 milliárd dollárral csökkennének az egészségügyi költségek világszerte. 
Az UNICEF és a WHO arra is minden évben felhívja a figyelmet, hogy

az anyatejben minden olyan vitamin, ásvány, enzim és antitest megtalálható, amely létfontosságú a csecsemő fejlődéséhez. Az élet első hónapjában nincs szükség külön itatásra, vagy kiegészítő táplálásra.

A szoptatás erősíti a kapcsolatot az anya és a csecsemő között, segíti a baba agyi fejlődését, emellett csökkenti a szívbetegség, a cukorbetegség és az allergia kialakulásnak kockázatát. A szoptatás erősíti és védi az immunrendszert a külső támadások ellen. A szoptatás nem csupán a gyermek egészségét javítja és életet ment, hanem beruházást is jelent az emberi erőforrás fejlesztésébe, mely az ország gazdaságát javítja – írja az UNICEF.

Nincs elvárt felső korlátja

Bár hazánkban sok szempontból – elsősorban a kivehető szülési szabadság és gyermekgondozási támogatások miatt – adottak a feltételek ahhoz, hogy az első félévben anyatejes táplálást kapjanak a babák, a szoptató édesanyák, főként a sokáig és/vagy nyilvánosan szoptató anyák mégis gyakran belefutnak rosszalló megjegyzésekbe. Keszler Viktória, a Másállapot a szülészetben mozgalom aktivistája a világnapon nem csak az anyatejes táplálás fontosságára, de a nagyobb gyerekeket szoptató anyák megítélése okán is arra hívta fel a figyelmet, hogy „a szoptatásnak nincs elvárt felső korlátja, minden gyerek elválasztódik időben, pont a sajátjában, vagy pont akkor, amikor az édesanyja az elválasztás igényét érzi. Azt tapasztaltam, hogy megítéltetnek a nagyobb gyermeket szoptató nők, és előbb-utóbb elindulnak a viták, hogy egészséges-e ekkora gyereket szoptatni. Hiszem, hogy az információ és a személyes történetek ereje segít megérteni, hogy ahhoz hogy egy nő szoptat-e, vagy sem, ha igen, hol, mikor és meddig, az csak rájuk tartozik. A nagyobb gyerekek szoptatása láthatatlan, de jóval többen szoptatnak kétévesnél idősebb gyereket, mint gondolnánk. Ez nem elvárt út, ez egy út a sok közül. Én negyedszerre élem át” – írja.  Szerinte nem garancia, hogy egy társadalom kezdetben szoptatásbarát, tapasztalatai alapján úgy látja, sokan feljogosítva érzik magukat arra, hogy kellemetlen kérdésekkel árasszák el a nagyobb gyerekeket szoptató anyákat: „Még mindig szopik?” „Anyás lesz ez a gyerek nagyon!” „Ez már csak az anyáról szól.” „Baj lesz a szexuális életével.” „Nem hagyod önállósodni!” – sorolja Keszler Viktória.

„Hiszem, hogy minden szülőnek kijár a feltételezés, hogy kompetens anyja és apja a gyerekének.  A kisgyerekkor kísérőjeként a szoptatásom is van annyira jó, mint a cumi, az ujja, a tápszer, a csücski vagy a kakaó.

Az elválasztódás kivárása az adott család rendszerén és az anya döntésén alapuló egyéni út, ami nem értékesebb, és nem értéktelenebb, mint az irányított, kíméletes elválasztás. Mindegyik esetben a saját határainkon belül keressük, hogy mi a legjobb megoldás anya, gyerek és család egységének” – foglalja össze.

Ne minősíts, támogass!

Két évvel ezelőtt szintén az anyatejes táplálás világnapja alkalmából a Másállapotot a szülészetben csoport egy közleményt is kiadott, melyben a szoptató anyákkal és a szoptatott babákkal, gyerekekkel kapcsolatba kerülő egészségügyi személyzethez, a bölcsődei dolgozókhoz, biztonsági őrökhöz, pincérekhez, rokonokhoz és járókelőkhöz is kéréssel fordultak:
Kérjük, ne mondd, hogy ne szoptassunk! Rutinszerűen ne javasold, hogy válasszuk el a gyermekünket!
Azt tapasztaltuk, hogy pusztán a szoptatás ténye nem nehezíti a beilleszkedést, sem az óvodai, bölcsődei alvást. Sokan szeretnénk kivárni a természetes elválasztódást, melynek ideje a kutatások alapján 2,5-7 éves kor közé tehető.
Jó, ha tudod, hogy a szoptatás nehezen tervezhető, így előfordul, hogy az otthonunkon kívül szeretné a kisbabánk, hogy megszoptassuk. A szoptatásban pont az a jó, hogy bárhol, bármikor megszoptathatjuk éhes vagy épp nyugtalan gyermekünket. Számtalan módja van annak, hogy ezt feltűnés nélkül tegyük, és nem célunk megbotránkoztatni senkit sem. Ezért kérünk, hogy ha szoptatunk, ne szólíts fel távozásra.

Köszönjük, ha informálsz arról, ha van szoptatós helyiség, de kérjük, hogy fogadd el, ha nem megyünk oda. Számtalan oka lehet annak, hogy nem ott szoptatunk (foglalt, koszos, nem férünk be nagytesókkal, mással beszélgetünk épp, stb.)

A szoptatás magánügy, családunk belső ügye, személyes döntésünk. Köszönjük, ha támogatóan állsz hozzánk, és nem minősítesz, akkor sem, ha te nem szoptattál, és akkor sem, ha szoptattál, de más rendszerben, más tanácsok alapján, más szemlélettel tetted, teszed.

Arról, hogy a gyermekágyas időszakban sokszor maradnak magukra az édesanyák szoptatási nehézségekkel és nem feltétlenül kapnak megfelelő tájékoztatást és támogatást az egészségügyi személyzet részéről, korábban itt írtunk.

(Kiemelt kép: Getty Images)

Ha tetszett a cikk, regisztrálj, hogy hozzáférj az előfizetői tartalmainkhoz is!