Galériánkra kattintva ízelítőt kaptok a lap tartalmából:
Mobilitás
Mekkora legyen az iskolatáska? Mennyit bír el fizikailag egy kisgyerek? Egy friss adat szerint legfeljebb két-három kilogrammnyi füzet, tanszer kerülhetne a hátizsákba, miközben ennek akár a duplája vagy annál is több nyomja a gyerek hátát. Amikor ezt az adatot közölték a rádióban, arra gondoltam, hogy ez a mi időnkben és a gyerekem idejében is így volt, és azóta semmi nem változott? Nálunk a padban vagy a fakkban lehetett hagyni bizonyos tankönyveket, amikre aznap nem volt szükség a tanuláshoz, gondolom, hogy ez most is így van. Néha talán hajlamosak vagyunk elhinni, hogy valami éppen úgy működik, mint régen, pedig közben megváltozott.
A minap egy igen vicces jelenetnek voltam tanúja az egyik benzinkútnál, ahol elromlott a mosdó előtti automata, pénzt nem fogadott el, és így nem is lehetett rajta átmenni. A mellette lévő terelőkart azonban szélesre nyitották, hogy ott be lehessen szaladni. Ötből négyen egyáltalán nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, újra és újra bedobták a százforintost, hátha csoda történik.… aztán a legtöbben egy-két perc után széles mosollyal vették tudomásul, hogy mennyire szórakozottak. Talán így vagyunk egy kicsit mindennel, elfogadjuk a megszokottat, a régit, ami akár rossz. De legalább biztos. A városi közlekedés és parkolás az egyik legmegosztóbb téma, mondhatni, olyan, mint amikor követ dobnak az állóvízbe. És most éppen ez történik. Igaz, erre az én vidéken élő anyukám azt mondja, hogy ez csak a fővárosiak problémája, illetve néhány kerületé, náluk a fél kisváros kerékpározik időtlen idők óta. Én pedig rendszeresen azon stresszelek, hogy le tudok-e állni, beférek-e a két vonal közé precízen, ha kicsit kilógok, akkor vajon megbüntetnek-e, és sikerül-e elindítanom a parkolást a mobilomon. Nos, volt már, hogy az utca két oldala más-más kerülethez tartozott, és miután átfutottam a túloldalra, nem a jó helyen indítottam el a parkolást, és megbüntettek, miközben egy másik kerületnek ketyegett a díjfizetésem. Olyan is volt, hogy a telekommunikációs szolgáltatás nem működött, és nem indult el a fizetés, ekkor is megbüntettek. A barátnőm szerint ne menjek autóval, és akkor nem szennyezem a környezetet, és stresszelnem sem kell. Egy kutatás szerint azok, akik gyalog vagy kerékpárral közlekednek a városban, többet költenek. Szívesen megállnak egy kávéra, üdítőre, vásárolnak a helyi üzletekben. Közvetlenebb kapcsolatot tudnak kialakítani a város helyeivel és egymással. Akár gyalogosok vagyunk, babakocsisok, kerékpárosok, autósok, vagy tömegközlekedünk, fontos, hogy nyitottan tudjuk fogadni a másik szempontjait. Az új lehetőségekre pedig nem elég rácsodálkozni, használni is érdemes őket.
Eszes Andrea, vezetőszerkesztő
