Mi történt?
Egy új kutatás szerint erősebb kapcsolatot épít két ember között, ha inkább telefonálnak, mint e-maileznek. Ez akkor is igaz, ha ők előzetesen inkább az írásbeli kapcsolattartás mellett döntöttek volna.
Miért fontos ez?
Mert a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos esetszámok alapján ismét a bezárkózás felé haladunk, és megnő a távolsági kapcsolattartás súlya.
Tovább olvasnál? Erről lesz még szó:
- Milyen hatással van ránk a magány?
- Milyen feladatokat adtak a kutatók a kísérlet résztvevőinek?
- Mi az a „fast friends” gyakorlat?
Amikor tavasszal átálltunk az otthoni munkára, a férjemmel elég komolyan vettük a karantént, és bő két hónapig tényleg nem találkoztunk senkivel, csak ha boltba mentünk vagy sétálni. Elég kemény volt, de dolgozott bennünk, hogy féltjük a veszélyeztetett korosztályba tartozó szüleinket és nagyszüleinket, és nem akarunk sem megfertőzni mást, sem mi magunk megfertőződni egy betegséggel, aminél megjósolhatatlan, kit mennyire dönt le a lábáról. Ráadásul még mindig nem világos, milyen hosszútávú következményekkel járhat a betegség.
Most, novemberben a számok sokkal-sokkal rosszabbak, és már nemcsak az Orvosi Kamara, hanem az Operatív Törzs és a kormány is egyre súlyosabb lehetőségeket vállal fel a nyilvánosság előtt is. A tavaszi önfegyelem tanulságai jól jönnek, például abban, hogyan ne csavarodjunk be teljesen a bezártságtól. Azaz, hogyan tartsuk a kapcsolatot a rokonainkkal és a barátainkkal.
Gyilkos magány?
Az ember társas lény, és ezt semmilyen körülmények között nem tudjuk levetkőzni. Másképpen fogalmazva, a magány akkora változásokat okoz bennünk, hogy gyakorlatilag az egyik legegészségkárosítóbb tényező lehet az életünkben. Egy elég érzékletes hasonlat szerint a magány annyira rossz, mintha minden nap elszívnánk egy doboz cigarettát. Az alábbi, a magányról szóló videót feltöltése óta már több mint 15 milliószor játszották le. Angol felirat van hozzá és érdemes megnézni:
De mit tehetünk, hogy az elszigeteltségben ne legyünk magányosak? Persze, próbáljuk meg tartani a kapcsolatot a szeretteinkkel. Hogy ezt hogyan tesszük, az viszont egy új kutatás szerint egyáltalán nem mindegy.
Mi kínosabb? A telefon vagy az e-mail?
A kutatók azt vizsgálták, hogy milyen fajta kapcsolattartásnak van jobb hatása az emberi kapcsolatokra. Elég a gyakori szöveges üzenetváltás vagy jobb hallani is a másik hangját? És egyáltalán, van különbség videó- és hanghívás között?
A Greater Good szemlézte a kutatást, amiben a résztvevőinek először is el kellett képzelniük egy baráti beszélgetést valakivel, akivel már legalább két éve nem találkoztak. Ezzel kapcsolatban meg kellett jósolniuk, hogy szerintük vajon ez a beszélgetés mennyire lesz esetlen vagy élvezetes, és milyen közel érzik majd magukat a rég látott barátjukhoz, hogy ha e-mailt írnak vagy ha telefonálnak. Azt is meg kellett mondaniuk, hogy melyik kapcsolattartó médiumot használnák szívesebben.
A kísérlet következő szakaszában a kutatók teljesen véletlenszerűen kiosztották a résztvevőknek, hogy a rég látott baráttal telefonon vagy e-mailen vegyék-e fel a kapcsolatot, majd be kellett számolniuk a tapasztalataikról.
Miközben a legtöbben előzetesen azt gondolták, hogy telefonálni egy ilyen helyzetben kellemetlenebb lenne, azok, akiknek tényleg telefonálniuk kellett, utólag azt mesélték, hogy boldogabbá tette őket a kapcsolatfelvétel, közelebb érezték magukat a barátjukhoz és nem érezték magukat kényelmetlenebbül, mint az e-mailezők. Ez azok esetében is így volt, akik előzetesen inkább az e-mailt választották volna. Ahogy Amit Kumar, a kutatásról beszámoló tanulmány egyik szerzője megfogalmazta:
Azt gondoljuk, hogy kínos lenne beszélni valakivel, de az derült ki, hogy ez nem igaz. Sőt, az emberek lényegesen erősebben kötődnek, ha telefonálnak, mint ha e-mailen tartják a kapcsolatot.
És ha idegennel beszélünk?
A kutatás érdekessége, hogy ez akkor is igaz volt, ha a résztvevőknek ismeretlenekkel kellett kommunikálniuk. A tesztalanyoknak ebben az esetben is meg kellett jósolniuk, szerintük milyen érzés lenne egy ismeretlennek kapcsolatba lépni a különböző csatornákon, és ezek vajon milyen közel hoznák őket egymáshoz azzal az ismeretlennel.
Ezután valóban összepárosították őket számukra idegen emberekkel, és az úgynevezett “fast friends” gyakorlatot kellett végigcsinálniuk. Azaz végig kellett menniük egy 36 előre meghatározott kérdésből álló listán, ami a kutatások szerint bizonyítottan segít jobban megismeri egy másik embert. Ezen olyan kérdések vannak, mint például “Hogyan telne számodra egy tökéletes nap?” vagy “Mi volt az egyik legzavarbaejtőbb pillanat az életedben?”
A résztvevők előzetesen arra számítottak, hogy a videó- vagy hanghívás sokkal kellemetlenebb lesz, és egyáltalán nem hozza őket közelebb az ismeretlennel, mint az írott szöveges üzenetváltás. Csakhogy nem lett igazuk. Az, hogy hallották a másik ember hangját, sokkal erősebb kapcsolódást eredményezett, és nem volt kínosabb, mint az írott csetelés.
Különös módon a hang- és a videóhívás között már nem volt érdemi különbség.
Az ilyen kutatások persze inkább a nagy tendenciákat mutatják, nem mindig igazak minden egyes emberre – annál többfélébbek vagyunk. Nekem is van olyan barátom, aki idegenkedik a telefonhívástól, hogy nem látja a másik arcát, nonverbális gesztusait, miközben beszélnek. Neki egy ismeretlen emberrel telefonálni kész rémálom.
Viszont olyan módon mégis csak elgondolkodtató és tanulságos kutatási eredmény ez, hogy igen, figyeljünk oda, vegyük fel a telefont, nyomjunk rá a sokféle hang- és videóhíváshoz is használható platform (Skype-, Messenger, Zoom stb.) telefon- vagy kameragombocskájára, és tartsuk a kapcsolatot egymással. Magunkért, egymásért.
(Kiemelt lép: Getty Images.)
Ez a cikk mindenki számára olvasható, ugyanakkor a nőklapja.hu több tartalma csak előfizetéssel érhető el. Ha regisztrálsz, öt cikket elolvashatsz fizetés nélkül. Ha tetszett az írásunk, regisztrálj, hogy az előfizetői tartalmainkhoz is hozzáférj.
