A 19. században nem igazán ismerték a hűtőszekrény fogalmát, ezért olyan tárolási eljárásra volt szükség, amelyek segítségével a sör – és persze egyéb élelmiszerek is – eltarthatósága megnőtt.  Ekkor született meg a lager fogalma, mely egyébként tárolást jelent: ebben a technikában az élesztőt hagyják a sörlé aljára süllyedni, majd az erjesztést és az érlelést viszonylag alacsony hőfokon végzik el. Ennyi elég is a lager sörök eredetéről, térjünk inkább rá a lényegre. A lagernek két fajtája van, a világos és a sötét. Alapvetően ez egy könnyedebb ízvilágot képvisel – persze a barna esetében van egy két karakteresebb márka is ­–, így bátran fogyaszthatók olyan ételek mellé, melyek kicsit nehezebbek, például húsok, laktató egytálételek, illetve krémes, csokoládés sütemények mellé is.

Az alsó és felső erjesztésű sörök keveredése a búzasör, ami alapvetően felső érleléssel készül, viszont a jobb érés érdekében olykor alsó erjesztésű élesztőt is adnak hozzá. Nagy múltra tekint vissza, hiszen valószínűleg a bajor kolostorokban jóval előbb készítettek búzasört, mint árpasört, de akkoriban még nem keverték a két gabona malátáját. Visszakanyarodva a témához, a búza sör egy fanyar, mondhatni száraz sör, aminek színe világostól egészen sötét sárgáig terjedhet. Ez talán nem annyira könnyed, mint a lager, de nehéznek sem mondanánk, valahol a kettő között van. Pont ezért ugyanúgy fogyasztható párolt zöldséghez, vagy halhoz, mint sültekhez és vadakhoz. Ellenben csak olyan desszert mellé ajánlott, ami ízeiben valamilyen gyümölcsöt képvisel.

A stout egy felső erjesztésű sör, ami ráadásul igen testes, az itt felsoroltak közül talán a legerősebb fajta, íze akár a csokisig is terjedhet, ami igazi kulináris élvezet. Nem érdemes tehát elrontani túl kombinált ételekkel, sokkal inkább az egyszerű levesek, egytálételek, valamint a zsírosabb, de nem túl jellegzetes húsételek illenek hozzá. Ami a desszertet illeti, egy gyümölcsös fagylalttal vagy valamilyen pitével is jó párost alkothat, de ha valaki nem édesszájú, sajttál vagy dió mellé is kipróbálhatja.

A stout egy változata a porter, ami szintén egy felső erjesztésű sörfajta. Sötét borostyántól kezdve a rézvörösön át, szinte a feketéig terjedhet a megjelenése, éppen ezért egy igazán karakteres italról van szó. Édes, pörkölt aromája szintén a csokoládés, kávés ízeket eleveníti fel, ám ami ennél is érdekesebb, hogy ez az a sörtípus, amit kifejezetten szobahőmérsékleten ajánlanak fogyasztani, mert így lehet igazán kiérezni az „egyéniségét”. Ebből kiindulva kár lenne ételekkel elrontani az ízét, nem is ajánljuk semmilyen gasztro-szenzációhoz. Sokkal inkább szendvicsekhez, egyszerű levesekhez, halakhoz és szárnyasokhoz, és gyümölcsös desszertekhez illik.

Az egyik legismertebb felső erjesztésű sörfajta az ale, amelynek színe világossárgától, a rubinnal színezett feketéig terjedhet. Pont emiatt nehéz behatárolni, pontosan milyen ételek is illenek hozzá, hiszen altípusaitól függően változhat az ízvilága. Az mindenesetre biztos, hogy jellegét tekintve egy szárazabb típusfajtáról van, ami inkább keserű, mint édes, emiatt a nagyon krémes süteményekkel, piskótatekercsekkel, habos finomságokkal remekül kiegészítik egymást, de például a gombás ételekhez és kiadós egytálételekhez is jól lehet párosítani. Ha húsételekről van szó elsősorban, steak, bárány és vad szárnyas ételek mellé ajánlott.

A Nők Lapja Konyha 2016. októberi számában sörrel készült recepteket is találhattok. A magazint október 4-től keressétek az újságárusoknál!

Szöveg és illusztráció: D. A.

Fotó: Thinkstock