Feketeerdő-torta

A cseresznye, a tejszín és a cseresznyepálinka hármasa a Fekete-erdő vidékén már 20. századot megelőzően is ismert volt, bár ekkoriban még nem tortaként, hanem desszertként fogyasztották. A cseresznyebefőttre tejszínhabot halmoztak, majd az egészet cseresznyepálinkával ízesítették meg és ezt ették, ha édességre vágytak – meg kell hagyni, elődeink tudtak élni. :) A ma ismert torta először csak 1934-ben bukkant fel, méghozzá Berlinben ­– és néhány nagyobb német, osztrák és svájci cukrászdában – de elkészítése azóta sem merült feledésbe, bár tény, hogy a neve eredetét illetően nincs egységes válasz. Vannak, akik szerint a tortát díszítő csokoládéreszelék a Fekete-erdőre emlékeztet, mások azt állítják, hogy a cseresznyepálinka után nevezték el, ami erről a környékről származik. De olyan elmélet is akad, miszerint a Fekete-erdő hagyományos női viseletét idézi a színvilága – fekete ruha, fehér blúz, piros kalap. Hogy melyik a legvalószínűbb válasz ezek közül, az talán sosem fog kiderülni, de egy biztos: a Feketeerdő-torta mindig is klasszikus kedvenc lesz.

Pavlova

Anna Pavlova, a híres orosz balerina a 20-as években turnéra indult, amelynek keretében Új-Zélandon és Ausztráliában is fellépett. A legenda szerint a hölgy olyan mély benyomást gyakorolt az itteni közönségre, hogy rögtön egy tortát is elneveztek róla, bár az a mai napig nem tisztázott, pontosan melyik nemzet készítette el először a habcsók alapú desszertet – mindkettő gasztrotörténelme a sajátjának tünteti fel. Az azonban nem kétséges, hogy az édesség fontos része lett a nemzeti konyhának ezekben az országokban, a gyümölcsökkel díszített receptet nagyon sokan készítik el ünnepekkor, valamint nagy családi összejövetelekkor.

Oroszkrémtorta

Nevéből kiindulva joggal feltételezhetnénk, hogy valamilyen formában Oroszországhoz köthető ez a torta, azonban az eddig fellelt források alapján erről szó sincs. Minden valószínűség szerint egy Oroszi nevű magyar cukrászmester találta ki a két világháború között, bár egyesek szerint nagyon hasonlít az évszázadokkal korábban lejegyzett francia Mille-fauille receptjéhez, ám ez leveles tésztából készült, nem piskótából, ezért ez az elmélet ingatag lábakon áll. Visszakanyarodva a történetéhez az oroszkrémtorta Európa-szerte ismert finomság, melyet rumos mazsolából, kandírozott gyümölcsből, vaníliakrémből, piskótából és tejszínhabból készítenek, azonban a lapok száma, illetve a kandírozott gyümölcs fajtája szinte régiónként más és más, ezért klasszikus változatról nem beszélhetünk – mindenesetre nekünk minden formában nagy kedvencünk. :)

Sacher-torta

Igazi süteményháborút robbantott ki a Sacher-torta, ugyanis az apa Franz Sacher és fia is, Eduard Sacher, mindketten a magukénak tartották a desszert feltalálását. Hogyan történhetett ez? A városi legenda úgy tartja, hogy Franz Sacher bécsi cukrász mindössze 16 éves volt, amikor Metternich herceg kérésére 1832-ben elkészítette az első süteményt, azonban a fia, később továbbfejlesztette a tortát, sőt, saját vállalkozást is nyitott, ahol forgalmazta a maga változatát, így került sor a pereskedésre. A történet azonban, ha nem is happy enddel, de elégedettséggel zárult, a két férfinak sikerült megegyeznie abban, hogy a bécsi Hotel Sacher csokoládépecséttel ellátott fadobozos tortája legyen az „Original Sacher-Torte” védjegy, minden hasonló tortának más elnevezést kell viselnie, ezért nevezik ausztriai cukrászdákban még most is Cafe Sachernek.

Eszterházy-torta

A torták történetében az a szép, hogy csak nagyon kevés rendelkezik 100%-ban igazolható eredettel, a többit valamiféle történelmi köd lengi be, amitől sokkal izgalmasabbá válik a múltjuk. Itt van például az Eszterházy-torta, amely valamelyik Esterházy-grófról kapta a nevét, de azt nem lehet tudni, melyikükről. A fáma csak annyiról szól, hogy az egyiküknek ez a diós-krémes sütemény volt a kedvenc édessége, ami hamar családi desszertté nőtte ki magát, így lassan az egész Monarchiát is meghódította, hiszen, amit az egyik legbefolyásosabb család szeret, azt mindenkinek szeretnie kell. A szakácskönyvek szerint kétféle elkészítési módja is létezik, a hagyományos, vajas krémmel előállított, illetve a modern, tejszínnel töltött, de az az összes Eszterházy-tortában közös, hogy a tésztájuk liszt nélkül készül.

A Dobostorta történetéről itt olvashattok bővebben.

A Nők Lapja Konyha DESSZERT különszámában (2016/3.) a tortasütés alapjaival közelebbről is megismerkedhetek.

Szöveg: D.A.

Fotó: Thinkstock, Pinterest