A nemzetközi nachosnapot minden évben október 21-én ünneplik világszerte. Ezen a napon az ínycsiklandó, ropogós finomságé a főszerep: aki szereti, annak nem is kell nyomósabb érv, hogy ma is fogyassza, aki pedig még nem kóstolta, az ennél frappánsabb alkalmat nem is találhatna a kipróbálására.

A nachos szuper nassolnivaló, már csak azért is, mert rengetegféleképpen fogyasztható – ahány mártogatós, annyi ízélémény. Sőt, nemcsak nasi, hanem főétel is lehet belőle! A sajtszószon túl ehetjük tejföllel, tépett hússal, babbal, olívabogyóval, lilahagymával, avokádóval, kukoricával és az úgynevezett pico de gallóval is, amely lényegében egy mexikói salsa. A csípős ízek kedvelői pedig ne feledjék mellőle a jalapenót sem!

Honnan ered a nachos?

Talán nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a nachos gyökereit Mexikóban kell keresnünk, egészen pontosan egy Piedras Negras nevű észak-mexikói kisvárosban, amely csupán néhány mérföldre található az amerikai–mexikói határtól. Ignacio „Nacho” Anaya García 1943-ban a helyi Victory Clubban dolgozott pincérként, egy nap pedig egy csapat katonafeleség lépett be az étterembe. A feleségek a határon túlról, a texasi Eagle Pass közelében lévő Fort Duncan légibázisról érkeztek, és farkaséhesek voltak. Mivel a pincér nem találta a szakácsot, rögtönzött egy ételt, és azt szolgálta fel a vendégeknek: gyorsan kisütött pár tortillát, amelyet nyakon öntött forró sajttal és jalapenóval. Amikor a nők megkérdezték, mi ez, a férfi azt válaszolta: „Nacho specialitása!”. A történetnek azóta több verziója született, de annyi biztos, hogy a társaság odáig volt a pincér fogásáért. Ugyanakkor a Vanguardia nevű helyi hírportál megjegyzi, arról a mai napig vita folyik, hogy hat vagy 12 feleség lépett be az étterembe, hogy ételt kértek-e vagy csak a sör mellé vágytak valami rágcsálnivalóra, illetve hogy a szakács azért nem volt a közelben, mert kora délután volt, vagy mert az étterem éppen zárni készült.

Fotó: Getty Images

Ignacio fia, Anaya Jr. 2002-ben így mesélt a Sun Sentinel lapnak a találmányról: „Apám volt a főpincér, és azt mondta: »Engedjék meg, hogy gyorsan hozzak valamit.« Bement a konyhába, fogott néhány tostadót, sajtot reszelt rájuk – először wisconsini sajtot –, és a szendvicssütőbe tolta mindet. Pár perc múlva kivette őket, teljesen megolvadtak, és rátett egy karika jalapenót.”

Az étterem felvette a fogást az étlapjára, és a legenda szerint a híre futótűzként terjed. Ignacio eredeti receptje az 1954-ben megjelent St. Anne’s Cookbook (Szent Anna szakácskönyve) című könyvben is. Ignacio ezután a Piedras Negras-i Moderno étteremben kezdett el dolgozni, majd 1960-ban ugyanebben a városban megnyitotta saját éttermét – természetesen Nachos néven. Fia még ugyanebben az évben megpróbálta szabadalmaztatni az ételt, de mivel már 17 éve a köztudatban volt, nem járt sikerrel. Ignacio nem bosszankodott különösebben a dolog miatt, mint mondta:

„Ez csak egy nassolnivaló, a lényeg, hogy a vendégeim boldogok és jóllakottak legyenek… ez olyan, mint bármely más határ menti étel.”

A nachos feltalálója 1975-ben elhunyt, de öröksége tovább él, fia a Nemzetközi Nachofesztivál egyik bírájaként dolgozik. A háromnapos fesztivált Piedras Negrasban rendezik meg 1994 óta, és itt szolgálják fel a világ legnagyobb nachosát is, amelynek készítéséhez volt, hogy 68 kiló tortillát, 11 kiló jalapenót és 59 kiló sajtot használtak fel.

A nachosnak persze a határ túloldalán, az Egyesült Államokban is híre ment, először Texas államban, majd az ország egész délnyugati részén elterjedt. A hetvenes években még tovább nőtt az étel népszerűsége, amikor a Texas Rangers baseballcsapat elkezdte árulni az Arlington Stadionban – az évek alatt klasszikus meccsnézős kaja vált belőle. Sőt, ma már egyes országoknak is megvan a saját nachosspecialitásuk: Jamaicában a nachost pácolt sertéshússal tálalják, míg a görögök a tortillachipset pitachipsszel helyettesítik, és fetával, uborkával, lilahagymával és tzatzikivel körítik. Az indiai nachos pirított, curryporral megszórt naan kenyérrel és mozzarellával készül.

És hogy hogyan érdemes ünnepelni a nachos napját?

Természetesen egy nagy adag nachos elfogyasztásával! A leggyorsabb megoldás persze, ha a boltban veszünk magunknak nachost, ám az eredeti verziót pillanatok alatt házilag is elkészíthetjük.

Fotó: Getty Images

Annyi a dolgunk, hogy a kukoricás tortillalapok mindkét oldalát vékonyan bekenjük étolajjal, nyolc részre vágjuk, az így kapott cikkeket pedig szépen elhelyezzük egy sütőlapon úgy, hogy ne legyenek átfedésben egymással. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, majd 190 fokra előmelegített sütőben kb. hat perc alatt aranybarnára sütjük őket. Melegíthetünk rájuk sajtot (például cheddart vagy goudát) és kínálhatjuk tejföllel is, de a pico de gallo is gyorsan összedobható: egy gerezd zúzott fokhagymát, két és fél apró kockákra vágott paradicsomot, fél felaprított hagymát, egy evőkanál lime-levet és egy kevés koriandert kell csak összekeverni, sóval, borssal ízesíteni, és tálalás előtt legalább egy órára hűtőbe tenni, hogy az ízek összeérjenek.

Kiemelt kép: Getty Images