„Nagyjából öt évvel ezelőtt derült ki, hogy van egy autoimmun betegségem, ami miatt nem fogyaszthatok tejes illetve lisztes ételeket. Először teljes kétségbeesés, örökös agyalás azon, hogy akkor most mit lehet enni és mit nem, aztán elkezdesz bolti dolgokat venni, van ami tök jó, és van ami borzalmas, végül rájössz arra, hogy sokkal gazdaságosabb és finomabb otthon sütni-főzni a saját ízlésedre alakítva az ételeket. Persze ez rengeteg kísérletezéssel és kutatással jár, de nem szabad elkeseredni és feladni. Amikor az ember a hagyományos étkezésről – akár önszántából, akár nem – átáll a mindenmentes táplálkozásra és mindenféle ötleteket keres, fontos, hogy megkívánja az ételt, ezért nem árt, ha egy-egy recept mellett az arról készült kép gusztusos. Az álgabonalisztekkel (pl. csicseriborsó liszt) teljesen más dolgozni, nagyon ki kell tapasztalni, hogyan érhető el egy étel megfelelő állaga, ez bizony idő és türelem kérdése is. Tudom és tapasztaltam, hogy nagyon nehéz ebbe »vakon« belekezdeni, de hál’istennek most már vannak, akik előttünk próbálkoztak, és remek adalékanyagmentes szakácskönyveket lehet találni. Az évek során sok receptet kipróbáltam, és nekem Ambrus Éva, Pintér Mónika: Mentesen is teljesen! című szakácskönyve vált be nagyon, kenyeret is ebből tanultam meg sütni.

Amikor a gyerekem ekcémás lett, azt a javaslatot kaptuk, hogy a tejet és a lisztet kerüljük, magyarán az egész család beállt mögém a sorba és közösen áttértünk erre a új, mentes étrendre. A kisfiam sajnos nagyon rossz evő, én is ugyanilyen gyerek voltam, úgyhogy sokat mondogatta anyukám, hogy »jaj, majd ha neked is gyereked lesz, megtudod, mekkora meló van abban, hogy valamit egyél«, és itt jön be a karma… Nagyon sokat kell varázsolnom, és sok trükkhöz kell folyamodnom, hogy valami étel kerüljön a kisfiamba – mindezt ugye tej- és gluténmentesen, szóval fel volt adva a lecke. Kénytelen voltam kísérletezgetni és saját recepteket kitalálni, így jött az almás pite ötlete is, amire azért vagyok büszke, mert teljesen egyedül, önállóan sikerült megalkotnom egy családi kedvencet, ami ezekkel az arányokkal abszolút az én receptem. A kisfiam ugyan már kinőtte a laktózérzékenységet, és azóta a túrórudi nagyon menő, de igyekszünk mérsékelni a családban a cukorfogyasztást. Egy két és fél éves gyerek számára még fontos a napközbeni pihenő, és észrevettem, hogy a szénhidrát fogyasztástól hajlamos a gyerek felpörögni, ezért ez az almás pite amolyan bónusz, mondjuk egy nagy délutáni alvást követő uzsonnára vagy másnap tízóraira. Ehhez az egészséges süteményhez született egy mentőötletem is: ha már tényleg nagy bajban vagyunk azzal, hogy a gyerek nem eszik, egy kis darab megmaradt pitetésztából a sütemény tetejére készíthetünk akár egy kis vonatot is. Mi most teljes vonatlázban égünk, így gőzmozdony készült – ütközővel, vagonnal – a vasárnapi pitére… De tehetünk rá pl. húsvétkor nyuszi formát vagy bármiféle egyéb alakzatot, ami a kicsi kedvence, felkelti az érdeklődését és amitől szívesebben eszi meg az ételt. Az egész a játékosságról és a fantáziáról szól, a gyerekekkel akár közösen is gyurmázhatunk valamit a sütemény tetejére.

Ha nagyon ügyes vagyok, ennek az almás pitének az előkészítése mindössze 15 perc, a többi már a sütő dolga.

Hozzávalók:

• 4-5 nagy gála alma
• 4 nagyon púpos evőkanál barnarizsliszt
• 4 nagyon púpos evőkanál csicseriborsó liszt
• 2 púpos evőkanál barna nádcukor
• egy csipet só
• fél zacskó gluténmentes sütőpor
• egy csapott teáskanál útifűmaghéj (1dl vízben elkeverve)
• őrölt fahéj
• pár csepp citromlé

Szerencsére a recept alapanyagait már a legtöbb bolt biopolcain meg lehet találni. Az útifűmaghéj egy csodálatos tojáshelyettesítő termék, ami nagyon sok rostot tartalmaz, egy deci vízben elkeverve gyakorlatilag kocsonyás állagú lesz, így segít összetapasztani a tészta többi hozzávalóját. Az útifűmaghéj beáztatása az első lépés, mert amíg a többi alapanyagot egy tálba kimérem és összekeverem, addig ez szépen fel is veszi a megfelelő állagot. Amikor a liszteket, cukrot és ezt a kocsonyás trutymót összekeverem, finoman elkezdek hozzá adagolni egy kevés szobahőmérsékletű vizet (összesen maximum egy decit, sok függ a liszt minőségétől).

Balsai Móni saját készítésű, laktóz- és gluténmentes almás pitéi

Ez a tészta, amikor összeállt, nagyon ragacsos állagú lesz, nem lehet ebben az állapotában nyújtani, de azért valamennyire formázható, gyúrás közben meg szoktam még hinteni valamennyi barna rizsliszttel. A tésztát kettéosztom. Egy 22 cm átmérőjű tortaformát sütőpapírral kibélelek és növényi margarinnal kikenek, majd a tészta egyik felét egyenletesen eloszlatom, a kezemmel vékonyan ellapogatom, hogy kitöltse a forma teljes alját, majd picit megszurkálom egy villával. Ezután 180°C fokon előmelegített sütőben, alsó-felső sütéssel vagy légkeveréssel 10 percig elősütöm. Erre azért van szükség, hogy az almatöltelék alatt ne szottyosodjon meg a sütemény. Ameddig a tészta sül, egy tálba lereszelem a megpucolt almákat, szórok rá egy pici fahéjat és néhány csepp citromlevet. Kb. két percig hagyom állni, ezután alaposan kinyomkodom az alma levét egy nagy pohárba. Ezt le szoktam szűrni, kicsit vízzel felhígítva (mert elég tömény és édes) isteni szörpi lesz belőle, amit a kisfiam is imád! A tésztát kiveszem a sütőből, rálapogatom az almatölteléket, és a nyers tészta másik felével szépen betakargatom, miközben nyújtogatom a forma széle felé, és ugyanúgy finoman barna rizsliszttel hintem, hogy ne ragadjon annyira. Villával is nagyon szép mintákat lehet tészta tetejébe bökdösni, illetve ha szeretnénk, rátenni a pici formát, amit a második adag tésztából lecsippentve gyúrhatunk. Ezután mehet vissza a sütőbe további 45 percig 180°C fokon. Ez egy nagyon finom és végtelenül egyszerű recept. Nyilván, ki hogy szereti, lehet rá szórni egy kis porcukrot, nyáron fogyaszthatunk mellé egy finom hideg limonádét, esetleg sorbet-t vagy ilyenkor télen egy meleg teát.”

Egy nyitott pite változat

A képekért köszönet Balsai Móninak!