Én még nem találkoztam olyannal, aki ne lett volna oda és vissza, mikor először találkozott igazi olasz pizzával. A kontraszt óriási ugyanis: nyolcvanas-kilencvenes években hozzánk begyűrűző, és sok helyen magát azóta is tartó paplanszerű, trappista sajttal, vagy ami még rosszabb, növényi pizzafeltéttel vastagon borított verzió köszönőviszonyban sincs azzal, mint amit például Nápolyban (és ott a legolcsóbb sarki kispizzásban is), de mára már szerencsére néhány hazai pizzázóban lehet kapni. Ráadásul nem a nápolyi az egyetlen klassz verzió a pizza hazájában: a ropogós aljú, enyhén vastagabb, de továbbra is szellős római sítlusúért éppen úgy lehet rajongani.
A probléma csak az, hogy otthon szinte lehetetlen egy az egyben leutánozni őket, mert a tökéletes pizzára i-jére a tűforró kemence teszi fel a pontot, ez meg általában nemcsak a hatodik emeleti panelban de Kádár-kockák konyhájában is ritka. Csüggedni viszont nem érdemes! Ha a hibátlan pizzáért Olaszországba, vagy valamelyik hazai kézműves pizzériába is kell ellátogatnunk, a közel tökéleteset otthon is megcsinálhatjuk: hosszú kelesztéssel, a lehető legforróbbra fűtött sütővel, esetleg pizzakővel egész jól megközelíthetjük a pizza ideálját.
És ha ezzel megvolnánk, a cikkben további két izgalmas variációt is kínálunk, megint csak pizzára.
Nápolyi stílusú házi pizza
Hozzávalók két kisebb pizzához:
- 25 deka liszt (ha találunk ’00 lisztet, az a legjobb)
- 1,5 deci víz
- 1 teáskanál só
- 1 mokkáskanálnyi porélesztő
- 1 mokkáskanálnyi cukor
- kevés olaj
Ha ebédre szeretnénk pizzát készíteni, előző este álljunk neki, ha vacsorára tervezünk vele, akkor reggel indítsuk el a folyamatot, mert
a jó otthoni pizza egyik legfőbb titka a lassú kelesztés!
A hozzávalókat géppel összeállíttatjuk, kelesztőedényben lefekvésig/néhány óráig szobahőmérsékleten kelesztjük, majd két gombócot formázuk belőle, és éjszakára/napközbenre a hűtőbe tesszük. A sütés előtt a sütőnket a lehető legnagyobb hőmérsékletre előmelegítjük (lehetőleg légkeverés és grill kombinálásával), és a rácsot, sütőlapot a sütő tetejéhez közel helyezzük. Ha van pizzakövünk, azzal együtt melegítsük elő a sütőt, ha nincs, gondolkodjunk el a beszerzésén, mert nagyságrendekkel jobb pizzát eredményez, és néha kifejezetten jó áron lehet hozzájutni a nagyobb áruházakban.
Közben előkészítjük a pizzát is: az egyik gombócot megközelítőleg kerekre formázzuk, jó vékonyan elnyújtjuk (érdemes alá kis búzadarát tenni liszt helyett, azt nem veszi majd fel a tészta), ezután megrakjuk (a szélén jó másfél-két centit kihagyva) a nekünk tetsző feltéttel. Nem sokkal! Egy kevés paradicsomszósz és kis olívaolaj, pár vékony szelet paradicsom vagy gomba, egy-egy leheletnyi olasz vagy feketeerdei sonka, vagy hajszálvékonyra gyalult cukkini és kevés mozzarella elég! A megpakolt pizzát a sütőbe toljuk, és körülbelül 5 perc alatt készre sütjük. Azonnal fogyasztjuk, jól áll neki, ha alaposan meglocsoljuk olívaolajjal.
„Pizzapalacsinta” sonkával, sajttal, aszalt paradicsommal
Hozzávalók 12 darabhoz:
- 15 dkg liszt
- 1 teáskanál sütőpor
- 1-1 teáskanál szárított bazsalikom és oregánó
- 2 tojás
- 1 dl tej
- 5 dkg pizzamozzarella (reszelhető, keményebb mozzarella)
- 5 evőkanál olívaolaj
- kb. 1 dl szódavíz
- 5 dkg aszalt paradicsom
- 5 dkg füstölt sonka
- só, frissen őrölt bors
A lisztet szórjuk tálba, keverjük el a sütőporral és a szárított fűszerekkel. Adjuk hozzá az egész tojásokat, a tejet, a reszelt sajtot, 3 evőkanál olajat és annyi szódavizet, hogy sűrű palacsintatésztát kapjunk. Keverjük simára a tésztát, adjuk hozzá a felkockázott aszalt paradicsomot és sonkát. Ízesítsük sóval, borssal. Teflonserpenyőt hevítsünk fel, öntsük bele a maradék olajat, majd evőkanalanként adagoljuk bele a tésztát. Egyszerre 2-3 palacsintakorongot süssünk, amint megsült az egyik oldala, fordítsuk meg, és süssük készre a másik oldalát is. (Frissen igazán finom, érdemes csomagolás előtt készíteni.)
Recept és fotó: Vrábel kriszta
Pizzás mártogató pizzacsíkokkal
Hozzávalók:
A mártogatóhoz:
- 20 dkg natúr krémsajt
- 10 dkg cheddar sajt
- 15 dkg trappista sajt
- 1 gerezd fokhagyma
- só, frissen őrölt bors
- 40 dkg (1 konzerv) hámozott, darabolt paradicsom
- 12,5 dkg mozzarella, 8 dkg szalámi
A pizzacsíkokhoz:
- 50 dkg liszt
- 1,5 teáskanál só
- 2,5 dkg friss élesztő
- 3 dl langyos víz
- 2 evőkanál olívaolaj
A pizzacsíkokhoz a lisztet tálba szitáljuk, összekeverjük a sóval, rámorzsoljuk az élesztőt, apránként összedolgozzuk a vízzel, majd hozzáadjuk az olajat, és kidagasztjuk. (Aki szeretné, az élesztőt felfuttathatja a vízben.) Meleg helyen, letakarva a duplájára kelesztjük. Lisztezett felületen tepsi méretűre nyújtjuk (kb. 1,5-2 cm vastagra), beletesszük, majd 15-20 percig sütjük 220 °C-ra előmelegített sütőben. A mártogatóshoz tálba tesszük a krémsajtot, rászórjuk a reszelt cheddart és a trappistát. Ráöntjük a zúzott fokhagymával, sóval, borssal ízesített paradicsomot. Mozzarellát tépkedünk rá, szalámiszeleteket fektetünk a tetejére. 180 °C-os sütőben 15 perc alatt összesütjük, majd a csíkokra vágott pizzával fogyasztjuk. (Érdemes akkor betenni a sütőbe, mikor megérkeznek a vendégek, mert melegen az igazi.)
Recept és fotó: Nagy Tünde
Nem véletlen, hogy a pizza az olasz konyha egyik legismertebb fogása lett, mint ahogy az sem, hogy világszerte millióképp készítik. Bár Olaszországban vérre menő vitákat folytatnak arról, hogy melyik régióé a legjobb (abban viszont egyetértenek, hogy melyek a főbűnök, amiket az olasz ételekkel elkövethetünk), hogy vajon milyen feltéttel illik enni, hogy vékonyra és kerekdedre, vagy picit vastagabbra és négyszögletes formára kell-e szelni, mi, akiknek szerencsére nem kell identitáskérdést faragnuk a jó pizzából, nyugodtan mehetünk csak a minőségre és a frissességre. Jó és friss alapanyagokból, kellő odafigyelés mellett csak valami nagyon jó sülhet ki egy pizzatésztából.
Kiemelt kép: Getty Images
