Ahol házi süteménybe sütött szeretettel várnak: a Caravellában jártunk

A gödöllői Caravella Café a meghitt adventi időszak nagy felfedezése volt számunkra, amikor arra vágytunk, hogy a lelkünkben megszülető ünnepet egy rövid időre magunk körül is megtapasztalhassuk. A patkoló kovács egykori műhelyéből kialakított mézeskalácsházikóba vanília, fahéj és alma édes illata csalogatott, ám odabent már jóval többre leltünk az édes-krémes falatoknál. Gasztrosorozatunk következő ajánlójában egy Budapesttől alig fél órára található kis ékszerdobozt mutatunk be.

Fényes szőrű fekete labrador fekszik a lépcső mellett, nagyokat piheg, mit sem észlel a terasz üvegajtaján túli sürgés-forgásból. Ide dolgozni is mindenki úgy érkezett, hogy azelőtt vendégként ült a kényelmes vintage fotelokban, így a lányok jól ismerik a finomságokkal megrakott pult előtt jelentkező tanácstalanságot. Volt olyan nap, amikor harminchét féle házi sütemény sorakozott az üvegtálalókban, ahová Erőssy Andrea üzletvezető desszertjei mellett a kollégák specialitásai egyaránt kikerülnek.

Sós karamellás és nutellás sajttorta, rákóczi túrós többféle változatban, szilvalekváros sütemény pisztáciakrémmel, habkönnyű piskótával, ropogós tésztamorzsával borított gyümölcsös piték. Ki tudna mindennek ellenállni? Hosszas mérlegelés után végül az epres Valentin szelet mellett horgonyzunk le, de a helyi különlegességnek számító hatlapos Caravella süteménynek sem tudunk ellenállni. A francia és osztrák cukrászhagyományt idéző finomságok egytől-egyig friss, házi hozzávalókból, saját recept alapján készülnek, vagyis a lekvárok, a szószok, a gyümölcskrémek és még a mennyei diós grillázs is a Caravella konyhájából „érkezik”.

George Weisz, Rachel Weisz színésznő magyar származású édesapja például a Regina szeletre esküszik, melynek nem félt gyönyörű magyarsággal hangot adni a Regina című BBC-dokumentumfilm debütálására rendezett fogadáson. „Szervusztok, Gyuri vagyok, pesti vagány, ki csinálta ezt a marha jó pogit?” Kérdezte vidáman a producer a londoni Royal Holloway egyetemen tartott rendezvényen, ahová Andrea szállította az édes harapnivalókat. A történtek után egyértelmű volt, hogy az első női rabbiról, Regina Jonasról szóló dokumentumfilm ihleti majd az ott tálalt sütemény fantázianevét, ahogy szinte minden desszertnek megvan a maga izgalmas eredettörténete.

Kortárs íróink egyik kedvenc helye

Az anekdotát már a hangulatos télikertben ülve meséli Andrea, a tulajdonos, akit hallgatva igazzá válik a mondás, valóban kiérződik, ha valaki szeretettel, szenvedéllyel készíti a süteményeket. A háromgyermekes közgazdász számára mindez azonban nem újdonság, hiszen ahogy ő mondja, élete során már a fél világot vendégül látta, mely alkalmakat a családi, baráti összejöveteleken túl számtalan külföldi utazásuk emléke is őrzi. Ezek közül Londonhoz kapcsolódnak a legmeghatározóbb tárgyak és pillanatok, az itt szerzett inspiráció, tapasztalat járult hozzá leginkább az egyedülálló hely születéséhez. Andrea kint tartózkodásuk alatt szívta magába az akkor még csupán álmaiban létező Caravella esszenciáját, miközben szorgosan gyártotta a házi süteményeket az angliai kávézóknak. 

Antik asztalkák, hívogató karfás fotelek, cirádás képkeretek és tükrök, amerre a szem ellát nagy gonddal, mégis természetes otthonossággal válogatott kiegészítők, és ez még csak a legelső helyiség, melyet Andrea elsőként rendezett be utazásaik relikviáiból. Lévén, hogy családi vállalkozásról van szó, természetesen a mai napig mindenki beleteszi a maga részét ebbe az álomba, Andrea férje a tervezésben, építkezésben, kertrendezésben, Dorka lánya pedig a kreatív folyamatokban, lakberendezésben és fotózásban segédkezik, ha épp nem felszolgál az előtérbe belépő vendégeknek.

A mi kedvenc részünkig még pár lépést bentebb kell sétálni az üvegezett teraszon, 

egy faajtó rejti a könyves sarokkal, gramofonnal és kandallóval berendezett szobát, ahol – ahogy a kávézó bármely zugában – akár órákra kényelembe helyezhetjük magunkat egy finomság társaságában.

Az eklektikus brit, francia, portugál, provence-i és német stílust idéző dísztárgyak valódi kávéházi hangulatot teremtenek, a falon lógó kedves üzenetből következtetve pedig úgy tűnik, az inspiráló miliő kortárs íróinkat is megbabonázta.

„Csak egy estét voltam itt, de ez olyan ragyogó helynek tűnik, ami Madridtól Párizsig bárhol lehetne.” Dragomán György József Attila-díjas magyar író kacskaringós betűi köszönnek vissza a pulttal szembeni falon, de hála az itt megrendezett író-olvasó találkozóknak többek között a lapunkban rendszeresen publikáló Grecsó Krisztián, Nyáry Krisztián, Háy János vagy Ónódi Eszter is kortyolt már az itteni csészegyűjtemény különleges darabjaiból.

Kulturális menedék, bárhonnan érkezzünk is

Irodalmi alkalmak, skót whiskykóstolók, süteménykészítő workshopok, esküvők és keresztelők, babaváró bulik, nemzetközi kulináris találkozók – mondhatni bármi, amire igény van – kaptak már helyet a Caravellában, mintha aki csak betér ide érezné, a hely nyitott a jó emberek számára. Andrea szíve vágya – hogy itt mindenki jól érezze magát – ezáltal megelevenedik a helytörténeti jelentőségű házikóban, mely nevéből adódóan is egyszerre egyfajta menedék és sokrétű kulturális színtér.

Mint megtudtuk, a Caravella Kolumbusz Kristóf két kísérőhajójának típusa volt, melyek a 15. században fűszerekkel, egzotikus kincsekkel a fedélzetükön szelték a világot és kötötték össze a földrészeket, kultúrákat, embereket. Ezt a szemléletet hirdetik a sokszínű tárgyak, az odaadással készített sütemények és kávék, az illatok és vendégmarasztaló energiák, melyek a Caravellát olyan szerethető hellyé varázsolják, ahol néhány órára kiköthetünk, vagy ha úgy tartja kedvünk, az ízek tengerén messzi földekre hajózhatunk.

  • Ár/érték arány: 5
  • Lokáció: 5
  • Hangulat/kiszolgálás: 5

Kiemelt kép és további fotók: Rajna Nóra