„Próbálom a maradékmentes és egészségesebb táplálkozás felé vinni a mi itthoni étkezésünket, de azért mégiscsak olyan keretek közt, hogy közben megőrizzük a finom és házias ízeket, amiket örömmel fogyasztunk. Nagyon sok zöldséget eszünk, és igyekszünk a gyerekekkel is mindenféle formában megszerettetni, ne mindig csak köretként vagy főzelékként lássák. Szeretek kísérletezni a konyhában és néha kicsit szakítani a tradíciókkal, ennek eredménye lett például szilveszterkor a lencsés lasagne, vagy a cékla pörkölt, ami abszolút kedvenc az egész család körében. Mindkét ételt tulajdonképpen a klasszikus módon csinálom ugyanazokkal a fűszerekkel, ízvilággal, csak helyettesítem az előbbiben a darált húst a lencsével, másikban a pörkölthúst a kockára vágott céklával, amihez galuskát szaggatok – így kiváló egytálétel lesz belőle.
Nagyon-nagyon szeretek főzni, a bográcsozás, és a tökéletes húsvéti sonka trükkjét (miszerint kilónként egy óráig kell gyöngyöző vízben főzni) édesapámtól tanultam, minden mást anyukámtól lestem el. Ő tényleg ripsz-ropsz bármilyen ételt megcsinált. Gyerekkoromban rengeteget álltam mellette a konyhában, és nagyon szerettünk Csabival, az öcsémmel együtt kuktáskodni főzés közben. A tűzhely volt az egyetlen, amihez gyerekként nem nyúlhattunk, így azt a fajta önállóságot, hogy egyedül készítsek el egy ételt, csak később, a kollégiumi évek alatt tapasztaltam meg. Előszeretettel telefonálgattam haza vonalas telefonon anyunak és ő mindig lépésről-lépésre elmondta, mit, hogyan kell csinálni.
Sarkadi Kiss János, legkisebb gyermekével Csengével
A gyerekkori emlékek mellett mondhatni távoktatásban tanultam főzni. Anyukám mindig őszinte volt, azt is elmesélte, hogy kezdő házasként az első süteményét kiskanállal kellett kienni a tepsiből… bárkivel megeshetnek ilyen kis kudarcok, de ez olyan, mint a lovaglás, nem szabad, hogy egy hiba elvegye az ember kedvét a folytatástól. Anyukám is kísérletező kedvű volt, például a húsvéti főtt tojások maradékából készült tojáspörkölt receptjét is tőle vettem át. Szerintem az, hogy az ember rutint szerezzen a konyhában, és utána már nem csak önmagának, hanem a barátainak, családjának, gyerekeinek is magabiztosan főzzön, hosszú gyakorlás és évek kérdése.
Én például szeretek úgy főzni, hogy – a Sváb karakterével ellentétben (A mi kis falunk című sorozatból – a szerk.) – menetközben is rendet tartok a konyhában, nem halmozom a dolgokat. Elmosogatok, elpakolok, szeretem megadni a módját és a tiszteletet a főzésnek és az étkezéseknek. Mostanában a kisgyerekeim is ugyanúgy szeretnek körülöttem ügyködni a konyhában, mint anno én a tesómmal anyu mellett. Lehet, hogy nem minden krumpli pontosan ugyanúgy sikerül, mintha én vágtam volna, de a végén annál nagyobb szeretettel esszük az ételt, amit közösen készítettünk. Az idősebb gyerekeimen azt vettem észre, hogy megtalálták a főzésben azt a fajta kreativitást, ami a művészetekben is megvan.
Hiszen
ahhoz, hogy egy étel ízei összeálljanak, sok minden kell, kicsit olyanok, mint a zenei hangok egy kottában. Ahhoz, hogy egy dal, egy festmény, egy étel összeálljon, az ember beleteszi a kis lelkét, a fantáziáját.
Simán mondhatom, hogy a főzés a hobbim, mert nagyon kikapcsol és szeretek kísérletezni. A legnehezebb a családi étkeztetésekben az, hogy kitaláljuk: mi legyen az ebéd? A legnagyobb kihívás, hogy ne ismétlődjön, ne legyen mindig ugyanaz. Szoktunk például olyat játszani, hogy azt mondom a feleségemnek és a négy gyerekemnek, mindenki hozzon elém egyvalamit a fagyasztóból, és én abból az öt dologból főzök nekik valamit. Ezekből a tulajdonképpen zsákba macskákból kreálok valami újat és ehetőt. Ilyen véletlennek köszönhetően került be anno a cékla az étrendünkbe, ami egy egészséges, hasznos, finom és a vöröses rózsaszín színével esztétikailag is szép zöldség.”
Sonkás-medvehagymás pogácsa
„Ezt a húsvéti receptet, amit most hoztam nektek, tulajdonképpen az inspirálta, hogy bár imádjuk a füstölt-főtt sonkát, harmadik napon már kevésbé fogyasztjuk szívesen a klasszikus változatában. Azt találtam ki, hogy mivel húsvét környékén már sok helyen lehet kapni medvehagymát, veszek egy jó nagy csokorral, és azt a megmaradt sonkával egészen icipici, apró kockákra vágom, majd beledolgozom egy tésztába, amiből jó nagy pogácsákat szaggatok. A gyerekek is imádják, szívesen viszik másnap az iskolába uzsonnára, felnőtteknek pedig tulajdonképpen nagyon finom sörkorcsolya.
Hozzávalók:
- 20 dkg sonka
- 1 csokor medvehagyma
- 3 dkg élesztő
- 1 dl tej
- 1 dkg cukor
- 50 dkg liszt
- 25 dkg margarin
- 2 db tojássárgája
- 1 dl tejföl
- só
- 1 db tojás a kenéshez
Az élesztőt a langyos tejben a cukorral felfuttatjuk. A lisztet a margarinnal összemorzsoljuk, hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt, majd a tojássárgákat, a tejfölt és a sót. A konyharuhával letakarva, fél órát meleg helyen pihentetünk. Közben a medvehagymát megmossuk, lecsepegtetjük és vékony csíkokra vágjuk. A húsvéti sonka maradékát apró kockákra vágjuk. A tésztát kinyújtjuk, rászórjuk a medvehagyma felét, a sonkát és az egészet felcsavarjuk, mint egy tekercset. Nyújtófával kissé ellapítjuk, felébe, majd egymásra hajtva újabb 20 percig letakarva pihentetjük, kelesztjük. Ezután ismét kinyújtjuk a tésztát, és megszórjuk a maradék medvehagymával. Az előbbi módon ismét felcsavarjuk, majd óvatosan ujjnyi vastagra nyújtjuk. A tetejét megrácsozzuk, és közepes méretű pogácsákat szaggatunk belőle. A pogácsákat megkenjük felvert tojással, sütőpapírral bélelt tepsire pakoljuk, majd még 10 percet pihentetjük. Ezt követően 175°C fokra előmelegített sütőben, 25-30 perc alatt készre sütjük.”
A fotókért köszönet Sarkadi Kiss Jánosnak, nyitókép: Luthar Kristóf
