Gondolkodtam, hogy milyen érdekes, vicces konyhai sztorit oszthatnék meg veletek. Az például vicces (vagyis hát mi röhögtünk rajta), hogy amikor végre beköltöztünk az új házba, szépen lefestettük a konyhában is a falakat gyönyörű, halvány krémszínűre – igazán cuki lett, aztán főztem egy jó tejfölös-kolbászos krumplilevest és azt úgy, ahogy van, a frissen festett, épp megszáradt falra legalább a fél fazékkal ráborítottam… valahogy megbotlottam, és az egész leves elkezdett hullámozni a lábosban, és akárhogy próbáltam menteni a helyzetet, végül, mint egy cunami, a legnagyobb hullámok nagyjából lábtól padlóig kicsapódtak a falra. A festék elvileg mosható lett volna a falon, de ez a zsíros levesre nem volt igaz… Kb. egy évig néztük, aztán amikor újrafestettük a nappalit egy másik színnel, ezt a részt is renováltuk. Ha a nyoma már nem is, de az emléke örökre megmarad.

Érdekes, hogy az első főzési élményemre nem emlékszem, a sütésre viszont annál inkább. Kamaszkoromban a Mikulás egyszer hozott nekem egy süteményes könyvet, és abban az évben a karácsonyi süteményeket már én csináltam, de annyit, hogy szerintem még húsvétkor is azt ettük. Nálunk a családban a nagymamám volt a mesterszakács, anyukám nem szeretett sütni, nekem pedig ez volt az első kapcsolódásom a konyhához. Persze később elkezdett érdekelni a főzés is, amikor már egyedül laktam, elkezdtem kísérletezgetni. Most a tesóm, Nóri a Sacher-torta felelős karácsonykor, és mivel neki még nincs gyereke, és több ideje van főzni, ezért szokott néha extrémebb dolgokat készíteni. Én most már

így, a család és gyerek mellett azért az egyszerűségre gyúrok, olyasmiket szeretek főzni, ami mellett nem kell órákig ácsorogni.

Nem kísérletezgetek például steakekkel, mert ami rizikós és elrontható, abba inkább bele sem kezdek. Szeretek elmenni enni, és kipróbálni egy csomó mindent, csak ne nekem kelljen megcsinálni. A férjem például valódi pizzabajnok, kigyúrja az igazi nápolyi pizzát, napokig üldögél a tészta a hűtőben, aztán ő maga süti meg, házi hamburgert is nagyon szuperül tud készíteni! Abszolút jól működik nálunk a felosztás: ő a házi „streetfood-felelős”, részemről pedig tolom az anyuka style-t, ha főzésről van szó.

Ezt a csirkés receptet én találtam ki, és igazából nagyon sokszor szoktam csinálni, főként az egyszerűsége miatt. Persze az is szempont volt kisgyerekes anyukaként, hogy olyasmit főzzek, amit a fiam szívesen megeszik. A recept tulajdonképpen nem más mint egy szezonálisan fűszerezett sült csirkecomb, és mellé szintén olyan zöldségeket választok köretként, ami évszaknak megfelelő. Mindjárt meglátjátok, pontosan mire gondolok. Imádom, hogy a kertemben van egy csomó fűszernövény, így azt szoktam csinálni, hogy tavasszal-nyáron könnyedebb friss fűszerekkel ízesítem a sültet, míg télen jöhetnek a markánsabb ízek, hogy igazi kényeztető fogás legyen belőle. 

Illusztráció: Freepik

Hozzávalók 4 főre:

4 egész csirkecomb

Téli verzió:

2 nagy édesburgonya

1 cékla

1 nagy sárgarépa

1 zeller

2 lilahagyma

4 gerezd fokhagyma

1 dl olívaolaj

Rozmaring

Só, bors (ízlés szerint)

Tavaszi-nyári verzió:

2 nagy burgonya

1 cukkini

1 padlizsán

Néhány szem paradicsom (attól is függ mekkora)

2 lilahagyma

4 gerezd fokhagyma

1 dl olívaolaj

Friss bazsalikom, kakukkfű, oreganó

Só, bors (ízlés szerint)

Elkészítése:

A csirkecombokat beteszem a – fontos, hogy mély! – tepsibe, sózom, borsozom, télen kockára vágott édes krumplit, céklát, répát, zellert – főként gyökérzöldségeket, illetve fokhagymát és lilahagymát, a tavaszi-nyári verzióban általában krumplit, cukkinit, padlizsánt, paradicsomot dobálok mellé. Az egészet megöntözöm sok olívaolajjal, és télen rozmaringot, nyáron meglocsolom pici citromlével, friss bazsalikomot, kakukkfüvet, oregánót szórok rá, majd kb. kétujjnyi vízzel felöntöm. (Ami a kísérő zöldségeket illeti az arányoktól el lehet térni, nyilván mindenki annyit tesz bele, amennyit szeretne – na meg amekkora a tepsije. Semmi sincs kőbe vésve.) Az egész tepsit alufóliával lefedem, és 200°C-on, ~45 percig (alsó-felső beállítással) sütöm, aztán leveszem a fóliát és még egy picit rápirítok a husi tetejére. A nyári verzió mellé szoktam még csinálni egy kis friss salátát is uborkával, paradicsommal és bazsalikommal. Ebben az egytálételben az a jó, hogy gyors és egyszerű, lehet variálni, de nem lehet elrontani, és mindenkinek ízlik majd.

Kiemelt kép: Trokán Anna