És olyan hely is van, ahová akkor érdemes betérni egy italra, desszertre, gyors ebédre vagy ráérős vacsorára, ha az ember néhány órára úgy szeretné érezni, szabadságon van.
Sorozatunkban szerethető vendéglátóhelyeket ajánlunk olvasóinknak.
Itthon nyaralni
Az Újlipótváros nekem eleve ilyen szabadságolós környék: lakni sosem laktam itt, viszont szívesen jövök erre kikapcsolódni: ha kávé vagy egy pohár ital mellett szeretnék megbeszélni valamit, ha rég nem látott ismerőssel ennék valami jót, vagy akkor, ha valami olyasmit kóstolnék meg, amit otthon nem sűrűn főzök. Az évtizedek óta változatlan profilú helyek között errefelé rendre feltűnik valami újdonság is, a helyi, egyébként elég szigorú közönség pedig hamar eldönti, mi vagy ki kap hosszabb távra is esélyt.
Tavaly nyár végén újabb klassz hely nyílt meg itt, és most úgy látszik, hogy az Uno Mas tapas & bar jó helyre került:
a szépen fel- és megújított üzlethelyiség olyan természetesen illeszkedik a környék vendéglátóhelyei közé, mintha mindig is itt lett volna. Bár a tapas hívószóra (erről még írok később) a világ összes spanyolos sztereotípiáját fel lehetne húzni, itt szerencsére elmarad az ilyesmi.
Kicsit sem hivalkodó, inkább hívogató a belső és külső tér is, sok földszínnel, zöldekkel, jó zenével és a környék legmenőbb teraszkapcsolatával: a hatalmas ablakokban ülve egyszerre érzi magát bent és kint is az ember. Ami engem illet, egy ilyen helyen az üzlet előtt elsétálókat és a teraszon csevegőket is órákig el tudnám nézni (nagyjából ezt szoktam csinálni, amikor nyaralós üzemmódban vagyok), és ha közben jót is eszem, akkor tényleg semmi nem hiányzik a boldogságomhoz.
Na de jó-e az étel?
Dióhéjban: igen, valószínűleg nem kis részben annak köszönhetően, hogy egy spanyol, és egy hosszú ideig Spanyolországban dolgozó magyar szakács felel a fogásokért, és amit csak lehet Spanyolországból szereznek be. Kicsivel bővebben: már hogy ne lenne jó, mikor eleve a tapas is egy egészen nagyszerű műfaj!?
Aki nem ismerné: így nevezik azt az egyébként tipikusan spanyol étkezéstípust, amikor egyszerre sokféle kisebb, kóstolóadagos fogást; sósat, édeset, köretszerűbbeket és húsosat vagy vegát kérünk ki, ha pedig kedvünk tartja, egymáséból is eszünk, közben jókat iszunk, beszélgetünk. És tapasnak hívják magukat az egyébként bor, cava (tradicionális, palackjában érlelt pezsgőféle – a szerk.) és egyéb szeszesital korcsolyáiból kinőtt kis falatokat is, amik a legkülönfélébb alapanyagokból, változatos eljárásokkal készülnek. Sós, savanykás, akár édes, de mindig néhány harapásnyi adag kenyerek, húsos és zöldséges ételek, tengeri herkentyűk, köretszerűségek ezek, melyek saját kis tálkájukban, egyszerre érkeznek ki az asztalhoz. Nem hiába irigyeljük itthon a mediterrán életérzést és mindazt, amit ez az étkezés kapcsán is jelent: azzal, hogy egy vacsorán nem egy hatalmas adag ételt, hanem kapacitásunktól függően 3-5, vagy akár ennél is több adag kisebbet kóstolunk, hihetetlenül izgalmas lesz az egész étkezés, az pedig, hogy egymás tányérjába is simán átnyúlunk, csapatépítő programnak is elmegy.
A tapaskultúra egyébként spanyol gyökerű, ezért arrafelé túlzás nélkül minden sarkon van kisebb vagy nagyobb bár, étterem, ami e koncepció mentén működik, és szerencsére már itthon sem ritkaság az ilyesmi. Számot persze nem tudok, de jó néhány hazai vendéglátóhely alapoz tapasra, minőségben pedig az egynek jótól a kiemelkedőig nagyon széles a paletta. Az Uno Mas konyhája az eddig kóstolt ételek alapján az utóbbihoz közelít: nagyon klassz, amit adnak. Egyrészt, mert érezni, hogy semmi sem véletlenül az, ami (még csak ínyencnek sem kell lenni ahhoz, hogy már a paradicsomra locsolt olívaolaj ízétől mosolyra húzódjon az ember szája), másrészt pedig mert izgalmas is. A tapas-szabálykönyv szerint, de kreatív falatok készülnek itt, amik között mindenki (igen, még a legválogatósabbak, a gyerekek, vagy a speciális diétát követők) is megtalálja a neki valót.
De vajon drága-e?
Újlipótvárosban járva megkerülhetetlen a kérdés, hiszen az itteni vendéglátóhelyeknek a főváros csaknem legmagasabb bérleti díjaival kell kalkulálnia, a verseny így nem is annyira árban, inkább abban van, ki tud jobbat, izgalmasabbat vagy szerethetőbbet kitalálni.
Az Uno Masban sokféle finomság van az étlapon. Szerepelnek rajta igazi tapas-klasszikusok, amik nélkül ilyen bár itthon se igen létezhet: a sült padron paprika (1950 forint), a vörösboros chorizo kolbász (2950 forint) vagy a patatas bravas (2250 forint) például ezek közé tartozik (utóbbi olyan ismert, hogy már én is csináltam otthon), de mellettük van egy sor igazi különlegesség is, ami helyi specialitás, és amiért a rajongók a város másik feléből is átjárnak. Igaz, ezekhez azért már mélyebben a zsebébe kell nyúlnia az embernek: hiába, Budapest egyik belső kerületében friss grillezett polipot (6250 forint), vörös tonhalat (6650 forint), vagy harminc napig érlelt hátszínt (6950 forint) kérni azért nem olyan, mintha tojásos nokedlit rendelne az ember. Máshogy jó, és más-más alkalomra való egyik és a másik is, ezért talán nem is érdemes egymáshoz viszonyítani őket.
Szerintem egyébként sem kell feltétlenül, pláne nem minden nap különlegességre vetemedni: az Uno Mas legnagyobb plusz pontja azért jár, hogy a legegyszerűbb fogások is jó alapanyagból, az eredeti ízeket érvényesítve készülnek, így én köszönöm, ha arra járok, legközelebb is kenyérválogatást, belugalencse salátát, padron paprikát és gorgonzolás spenótot kérek, adagjukat 1550 és 2550 forint közötti összegért, és kevesebből is úgy fogom érezni, hogy arra az 1-2 órára egy forró déli város teraszán ücsörgök.
Érdemes a nemrég bevezetett, háromfogásos heti menüt is megkóstolni. Nekem ez megint csak a megfizethető luxus kategória: 4900 forintért ugyanis nemcsak friss levest, zöldséges főételt és desszertet kaptam megbízható minőségben, de életérzést is: azt, a meggyőződést, hogy akár egy hétköznapon is szabad lazítani, sőt nyaralni egy kicsit. Csak egy kellemes hely, néhány finom falat, és az ezek mellett összeverődő jó társaság kell hozzá.
Ital is van
Gyorsan még egy pár szót az italokról: nem vagyok szakértő, de az itallapot átnézve úgy tűnik, itt nem marad hoppon az sem, aki nemcsak a spanyol ételekre, de italokra is vevő, mert ameddig a szem ellát, tőről metszett spanyol, vagy legalább valamilyen spanyol hatással is beoltott italok sorakoznak itallapon és polcon: spanyol ginek, borok tequilák, kávák, sörök, sangriák, spanyol finiselésű whiskeyk, az étlapon pedig egy sor izgalmas információ róluk és a spanyol gasztrokultúráról is: az üzemeltetők későbbre azt is tervezik, hogy az ibériai étel-és italkultúrával kapcsolatos rendezvényeket, akár workshopokat is szervezzenek az érdeklődőknek. Mindeközben azért a magamfajta sem marad szomjan, kávékat jelen állás szerint 600 és 900 forint közötti összegért, limonádékat és szörpöket pedig 990 és 1550 forint közötti összegért tudok kérni.
Kihagyhatatlan tipp édesszájúaknak: friss, foszlós churros 1950 forintért – ami jó, az jó kategóriában.
- Ár/érték arány: 4,5
- Lokáció: 5
- Hangulat/kiszolgálás: 5
Kiemelt kép: Uno Mas tapas&bar
