A Bartók Béla út a lazítani, enni-inni, jókat beszélgetni szerető budapestiek egyik kedvenc városrésze. Nem csoda, hiszen minden megvan benne, ami a legjobb találkozóhoz kell. Egy ugrás a belváros, közel a Dunapart, a tágas sugárút két oldalán pedig egymást érik a legkülönfélébb, egyre jobb minőségű vendéglátóhelyek. Az Allegrónak hála a Bartóknak könnyed, mégis elegáns, olaszos bisztrója is van, ahová a jó ételek mellett a laza, mégis szeretetteljes fogadtatásért is megéri betérni. Sorozatunkban szerethető vendéglátóhelyeket ajánlunk olvasóinknak.

Könnyedség a Bartókon

A Bartók Béla út nekem korábban inkább ital mellé beülős környék volt, egy ideje viszont szemeztem egy a covid alatt jógastúdióból átvedlett étteremmel a sugárút jobboldalán: egyrészt, mert nagyon szeretem az olasz konyhát, másrészt, mert kíváncsi voltam, hogy mi sül ki a profilváltásból úgy, hogy a tulajdonosi háttér ugyanaz marad. Nemrég be is tértem, és nagyon kellemes meglepetések értek. Nem mintha rosszra számítottam volna, de az Allegro több szempontból is felülmúlta a várakozásaimat, emiatt pedig jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki enne vagy inna egy jót.

Kezdjük a külcsínnel: az első meglepetés az volt, hogy az Allegro ennyire jól néz ki. A leanderekkel szegélyezett terasz is hangulatos, a belső tér viszont ennél is többet ad. Jó arányérzékkel, igényesen, mégis mindenféle felesleges felhajtás nélkül rendezték át, majd be a helyiséget, melyet színeiben finoman nőiesnek, stílusában kicsit art deco-jellegűnek mondanék, és bár mostani funkciójára tökéletes, bizonyos szövegekből nem is étteremre, hanem bohém művészetpártoló kényelmes otthonára emlékeztet.

Az Allegro belső tere. Mintha egy olasz filmbe csöppentünk volna. (Fotó. Balázs Barbi)

Látva az Allegro szintén játékos, színes, művészet ihlette étlapját, és tudva, hogy a design tér jó ízlése rendszerint jó ómen az ételekre nézvést is, kíváncsian vártam, mi finomat eszünk.

Remek kiszolgálás

A második kellemes meglepetésre viszont nem kellett az ételek megérkezéséig várni, mert a fentebb bemutatott könnyedséget és laza eleganciát nyújtja a személyzet is. Nem tudom, mikor találkoztam utoljára ilyen szerethető éttermi párossal, de túlzás nélkül élményszámba ment a kiszolgálás. A fiatal felszolgáló egyből kiszúrta, hogy randevú ide vagy oda, férjemmel mindketten holtfáradtak vagyunk, ő pedig szuper időérzékkel, mindig derűsen jött, hozott, vitt, mindig épp eleget, kolléganője pedig a szó legjobb értelmében véve volt kedves és figyelmes háziasszony. Tudva, milyen óriási munkaerő- pláne szakemberhiány van a vendéglátásban, kiváltságnak éltem meg, hogy kedvesség és profizmus remek kombinációjával fogadtak minket.

Könnyed ételek

Ja és a belbecs. Az allegrós vacsora előtt nagyjából egy hete jöttünk haza az olaszországi nyaralásból, így egészen friss élmények voltak viszonyítási alapjaink még akkor is, ha mi délen jártunk, az Allegro pedig főételeiben inkább az északolasz vonalat viszi. Én azért a csizma minden tájáról találtam ételeket az étlapon: északról az egyik nagy kedvencem a tortellini (itt ravioli) al brodo, vagyis a tésztabatyukkal tálalt kristálytiszta erőleves szerepelt, amit csak az aznapi hőségre való tekintettel nem kértem. Róma környékét a carbonara, a még délebbi régiókat a majdnem nápolyi pizza és calabriai feltétje képviseli. Sőt, az étlapon az echt olasz ételek mellett egy-egy népszerű hazai fogás is van, igaz, kicsit könnyebbre, játékosabbra hangolva: a pankómorzsás rántott csirke itt pesztós burgonyapürével parmezánnal jár. 

Előételként olajbogyó- és sajtválogatást kértünk. Az olasz sajtok kifogástalan minőségűek voltak, de még izgalmasabb volt a háromféle bogyó, és egészen remek a mellé tálalt ropogós pizzakenyér. Utóbbi hajszálvékony, a parmezántól sós, a szélén kicsit pufi lepényke volt rozmaringgal megszórva: remekül csúszott hozzá minden. Második fogásként délolasz kolbászkrémmel, ‘ndujával turbózott bivalymozzarellás pizzára és velencei caponatára esett a választásunk. A pizza valahogy egyszerre nápolyi és római az Allegróban: levegős, vékony tésztájú, viszont az alja egészen ropogósra sült: engem tökéletesen eltaláltak vele. A caponatát én szicíliai módra, csupaszon ismerem, itt viszont két megtermett szál kolbásszal hozták. Hogy ez adta-e velencei jellegét, nem tudom, mindenesetre nagyon finom volt, a maradék pizzakenyérrel tunkoltam ki. Desszertnek créme brulee-t és pisztáciás tiramisut kértünk, én az utóbbiról tudok nyilatkozni: sokkal inkább pisztáciás és krémes, mint cukros, a nem elázott piskótára terített krémet pedig keksz- vagy piskótamorzsa dobja fel. Az a típusú édesség, aminek érdemes külön rekeszt fenntartani.

Pisztáciás tiramisu (Fotó: Allegro Facebook)

Játékos italok

Említést érdemel még az Allegro itallapja is. Ez is mértékletes, mint az étlap (és ez jó, mert a rövidség garantálja, hogy minden ételre/italra legyen figyelem), de vannak rajta kifejezetten izgalmas tételek is. Egyrészt a szívemnek kedves, testes pugliai vörösbor (és más remek olasz borok), csapolt Moretti és szűretlen Ichnusa a sörbarátoknak, és néhány igazán izgalmas koktél a műfaj szerelmeseinek. Én kevésbé rajongok utóbbiakért, de ha már ott jártunk, a lichi martinit azért megkóstoltam, és ami jó, az jó. Ja, és késő este kávéztam is, mert bár nem rossz a savanykás specialty, én azért mindig örülök, amikor olaszos eszpresszót ihatok.

Az itallapon található röviditalok jellemzően Olaszországból származnak, csakúgy, mint a passeggiata, a hagyományos koraesti séta szokása, és a koktélok mellé tálalt könnyed aperitivo, azaz apró snackfalatok élvezete is. Előbbit a Bartókon éjszakába nyúlóan, utóbbit az Allegróban, délutánonként lehet kipróbálni: nemcsak ebédre vagy vacsorára várnak, de ér egy kora délutáni kávéra, esti proseccora, vagy a délutánonként kínált aperitivóra is beugrani.

Ha a komplett éttermi vacsora ma már egyre többünknek az ünnepi alkalmaké, a külföldi utazás pedig még a szerencsésebbeknek is évi egy alkalmas program, a hétköznapokat is ünnepivé tehetjük, ha úgy teszünk, mint az olaszok: kora este kicsinosítjuk magunkat, korzózunk kicsit, majd 1-2 pohár ital és a melléjük tálalt snackek mellett élvezzük a dolce vitát. 

• Ár/érték arány: 4,5
• Lokáció: 5
• Hangulat/kiszolgálás: 5

Kiemelt kép: az Allegro belső tere, forrás: Allegro Facebook