„1979-ben, 23 és fél évesen kerültem el Stockholmba ösztöndíjasként. Én előtte konyhában nem jártam, soha semmilyen étel nem volt a kezemben, csak kész kaja, amit az anyám csinált. Szóval, hogy is mondjam, amikor elkerültem külföldre, két-három hétig csak rizst és tojást ettem, aztán tele lett a hócipőm. A stockholmi metróban találkoztam egy indiai nővel, odaszaladtam hozzá, bemutatkoztam, és nagyon szépen megkértem, tanítson meg főzni valamit, hagy egyek újra, jól elkészített, fűszeres ételt. Ahogy beszélgettünk, kiderült, milyen kicsi a világ, mert ugyanabból a városból való, ahonnan én is származom, Ahmedabadból. Meghívott, hogy szombaton este menjek át hozzájuk, mert akkor otthon van a férje és az egész család. Jólesett egy kicsit anyanyelven beszélgetni velük. Amit végül aznap este megtanultam attól az asszonytól, az az egyik legegyszerűbb indiai étel, szinte mindennek az alapja: a tojáscurry.

Amikor 1980 tavaszán Magyarországra jöttem, írtam neki egy köszönőlevelet, hogy aznap este ezzel a recepttel életet mentett, válaszolt, hogy szívesen, és megírta, ha legközelebb Stockholmban járok, örömmel látnak, nyugodtan látogasson meg őket. A későbbiekben gyakorlatilag ezt a tojásos ételt tudtam variálni, volt, hogy krumplit, padlizsánt, karfiolt vagy zöldborsót tettem bele, más zöldségeket. Kísérleteztem, hogy ha édesköményt rakok bele vagy mondjuk kevesebb paradicsomot, mennyiben lesz más az íze. Később megtanultam palakot, indiai fűszeres spenótot is főzni. Az az igazság, hogy én eleve egy lusta ember vagyok, ha éhes vagyok, attól még nem lesz kaja, előbb eszek néhány szem földimogyorót… Ettől függetlenül szép lassan elsajátítottam pár dolgot a konyhában,

persze már sokkal könnyebb, mint mondjuk a 80-as években, most akár a YouTube-ról is megtanulhatsz főzni.

Nem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy tudok sütni-főzni, de ha alkalom van, nagy társaság, és felmerül, hogy csináljak indiait, akkor szívesen teszem, pláne ha együttműködünk. Kukta szerepkörben vagyok igazán boldog. Ha buli van, szívesen főzök másokkal, de nekem nem buli a főzés. Sokkal inkább hangulatfüggő tevékenység, rendszeresen biztos nem főznék magamnak.

Fotó: Getty Images

Hozzávalók (2 személyre):

• 4 db tojás
• 4 db közepes méretű paradicsom
• 1 db közepes méretű vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 ek olaj
• 2 dl víz
• Negyed gumónyi gyömbér
• Garam masala (indiai fűszerkeverék)
• Római kömény
• Zöld chili
• Zöld koriander
• Őrölt koriander
• Őrölt kurkuma
• Őrölt édes pirospaprika
• Só
• Bors

A tojás jó, ha extralarge (XL-es) és mélyalmos. Megpirítom az olajon az apróra vágott hagymát és a zöld chilipaprikát, aztán mehet bele a lereszelt fokhagyma, friss gyömbér. A paradicsomokat apró kockákra vágjuk és hozzátesszük hagymás keverékhez. (Én felvágva szeretem, de van, aki egészben teszi bele a paradicsomot, és miután az megfőtt, egészben veszi ki a héját – szokás kérdése.) Ezután következik a garam masala, és egy kevés víz. Nagyjából 10 percig hagyjuk egy kicsit a lassú tűzön rotyogni. Ezalatt keményre főzzük a tojásokat, meghámozzuk, és picit megszurkáljuk villával, hogy később magába szívhassa a szószt. Kevés olajon megfuttatunk egy kis kurkumát és őrölt édes pirospaprikát, majd belerakjuk a megpucolt tojásokat és kicsit megpirítjuk. A megpirított főtt tojásokat beletesszük a rotyogó paradicsomszószba, és ízlés szerint megszórjuk őrölt római köménnyel, őrölt korianderrel, sóval és borssal. Hagyjuk az egészet újabb 5 percig rotyogni, hogy a tojás magába szívhassa ezt a fűszeres mártást. Ezt az ételt magában is lehet fogyasztani, de Indiában általában rizzsel tálaljuk, és a tetejére szórjuk a friss apróra vágott zöld koriandert. Jó étvágyat!”

Kiemelt kép: Central archívum/Birton Szabolcs