Sokféle közülük olyan aprócska, hogy szinte észre sem vesszük (ilyen magok vannak például a banánban), és ott vannak az igazán nagyok is (például az avokádóban), melyeket lehetetlen kikerülni. Bár külalakra különböznek egymástól, egy valami mégis közös bennük: tele vannak tápanyagokkal (gondoljunk csak a szezám-, chia- és görögdinnyemagra), és nemcsak a növény szaporodását segítik elő, de remekül kiegészítik az étrendünket is. A spektrum másik végén lévő magokkal azonban nem éri meg kísérletezni, és jobban járunk, ha a tányérunk helyett inkább a komposztálóban végzik.
Míg a biztonsággal fogyasztható gyümölcsmagoknak számtalan előnyük van (fokozzák az immunrendszert, elősegítik az egészséges szívműködést és emésztést, illetve csökkentik a koleszterinszintet), addig az emberi szervezet számára mérgező magoknak pusztító következményeik is lehetnek: izomgörcsök, kóma, legrosszabb esetben akár még halál is. Nézzük meg, mit fogyaszthatunk biztonsággal, és mit jobb, ha inkább elkerülünk.
Amit szabad, sőt, kifejezetten ajánlott is
Ehető: datolya mag
Aligha akad valaki, aki ne szeretné a datolya karamellszerű húsát – ellenben a magjával, ami szinte kivétel nélkül a kukában végzi. Pedig nagyon is tápláló része a gyümölcsnek, hiszen bővelkedik antioxidánsokban, magas rost- és fehérjetartalma van; magyarán bőséges mennyiségű tápanyagot tartalmaz, melyek egytől egyig nélkülözhetetlenek a szervezet számára (segít az egészséges testsúly megtartásában, leszámol a szabadgyökökkel, minimalizálja a sejtkárosodást, illetve szabályozza a vércukor- és koleszterinszintet).
Fotó: Getty Images
Mivel keményhéjú magról van szó, természetesen elrágcsálni nem ajánlott, így a fogyasztás legjobb módja az, ha kiszárítjuk, megpörköljük, majd porrá őröljük. Sós és édes süteményeket, kenyereket süthetünk belőle, ráadásul kávéhelyettesítőként is tökéletes. Pörkölve ugyanis nagyon hasonló az íze – csak éppen koffeinmentes. Ha pedig nem ízlik, rá se ránts, kidobnod még így sem kell, hiszen legközelebb szuper penészűző szobanövényt nevelhetsz belőle!
Ehető: gránátalma mag
A gránátalma gyümölcsének ehető része a magok, vagyis az úgynevezett aril, ami antioxidánsokban, rostokban, vitaminokban és ásványi anyagokban bővelkedik.
Fotó: Getty Images
A zamatos, lédús magköpeny, illetve a benne található mag nyersen is isteni (Farkasházi Réka például salátát készít belőle), de desszertek, koktélok, turmixok és sült húsok kiegészítőjeként is tökéletes – nem beszélve arról, hogy kiegyensúlyozza a szervezetben található szabadgyököket, illetve csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.
Ehető: lenmag
Az apró szupermagvak hiába kicsik, rengetegféle tápanyag, rost, fehérje és ásványi anyag fér el bennük. A lenmag az omega-3 zsírsavak egyik típusát, az alfa-linolénsavat is tartalmazza, ami a kutatások szerint a koleszterin felhalmozódását is képes megelőzni a szívedényekben.
Fotó: Getty Images
Nem véletlenül számít tehát szuperélelmiszernek. Elég, ha egy-két kanálnyit szórunk belőle a joghurtba, de szendvicsek és levesbetétek kiegészítőjeként is tökéletes. Sőt, ha szeretnél egészségesebben étkezni, de nem szeretnél lemondani a rántott húsokról vagy zöldségekről, még a zsemlemorzsát is helyettesítheted vele.
Ehető: görögdinnyemag
Kicsik, feketék és nagyon sok van belőlük. A legtöbben nem kifejezetten rajongunk érte, hiszen nagyon macerás tudunk megszabadulni tőlük. De szerencsére nem is kell!
Fotó: Getty Images
Káliumban, vasban, magnéziumban és folsavban kifejezetten gazdag magról van szó, ami olyan betegségek kockázatát is képes csökkenteni, mint a diabétesz, asztma és csontritkulás. Ha nem szívesen rágod el, akár meg is pörkölheted őket, hiszen igencsak sokoldalú összetevőről van szó: fagyira szórva, zabkásához vagy gyümölcsleveshez adva kifejezetten isteni.
Ehető: vadrizs
Legtöbben a rizsfélék családjába sorolnánk, holott igazából nem sok köze van hozzájuk. A vadrizs tulajdonképpen a vízifű termése, ami előbb áll rokonságban a zabfajtákkal, mint a rizzsel. Tavak és folyópartok mentén terem Észak-Amerika és Ázsia mocsaras területein, de táplálkozási előnyeinek hála ma már világszerte hozzájuthatunk.
Fotó: Getty Images
Rost- és fehérjetartalma nagyjából megegyezik a barna rizzsel, bár ízre sokkal karakteresebb, így nagyszerű kiegészítője lehet a pörkölteknek, leveseknek és salátáknak – már ha van türelmed hozzá, hiszen a főzési ideje több mint 45 percet is igénybe vehet.
Amit a lehető legmesszebbre kerülj el
Nem ehető: nyers szójabab
A nyers szójabab lektint, szaponinokat és proteázgátlókat tartalmaz, melyek egytől egyig károsak az emberi egészségre. A toxinok által okozott egészségügyi problémák rövid ideig tarthatnak, de akár évekig is elhúzódhatnak az elfogyasztott mennyiségtől és a személyes toleranciától függően.
Fotó: Getty Images
A szaponinok enyhe mellékhatásai közé tartozhat a hányinger, hányás, puffadás, görcsök és hasmenés. Kutatások szerint nagy mennyiségben fogyasztva korlátozza egyes emésztőenzimek működését, továbbá gátolja az A- és E-vitaminok, illetve lipidek felszívódását, így fogyasztás előtt 10-12 órán át kell áztatni, majd nagyjából két-három óra alatt lassú tűzön puhára főzni, hogy semlegesítsük a káros anyagokat.
Nem ehető: licsimag
A licsi Ázsiában őshonos, de mára már Európában is elterjedt egzotikus gyümölcs. Érett húsa rendkívül ízletes és tápláló, magvai azonban mérgezőek, és több káros vegyületet is tartalmaznak. Toxinjai összefüggésbe hozhatók az alacsony vércukorszinttel (ami rosszabb esetben kómát is okozhat), illetve a glükóz termelődését is akadályozzák a szervezetben – Indiában például 31 alapvetően alultáplált gyermek haláláért volt felelős, hiszen éhgyomorra fogyasztani kifejezetten veszélyes, tekintve a már egyébként is alacsony glükóz-szintet (a mérgezés jelei közé tartozik az eszméletvesztés, izomgörcsök és agyduzzanat).
Fotó: Getty Images
Ha nem vettük el a kedvedet,
csak és kizárólag érett gyümölcsként ajánlott fogyasztani, és szigorúan a magok eltávolításával.
Nem ehető: nyers vesebab
Bár a főtt vesebab kiváló növényi fehérjeforrás, nyersen meglehetősen mérgező. A többi hüvelyeshez hasonlóan fitohemagglutinin lektint tartalmaz, ami kis mennyiségben ártalmatlan – csakhogy a vörös vesebabban sokkal magasabb koncentrációban van jelen, mint bármelyik hüvelyesben.
Fotó: Getty Images
A bélben lévő enzimek nem tudják lebontani a lektint, így nyersen fogyasztva hányást, hasmenést és alhasi görcsöket okozhat.
A legjobb, ha főzés előtt 5-6 órán át ázni hagyjuk, leöblítjük, majd fedő alatt magas hőmérsékleten, kb. 30 percig és 100 Celsius-fokon főzzük, míg elpusztulnak a méreganyagok.
Nem ehető: almamag
A rózsafélék családjába tartozó gyümölcsök – mint amilyen az alma, a cseresznye, az őszibarack, a körte, a szilva és sárgabarack is – magvai megrágva hidrogén-cianiddá alakulnak a szervezetben, melynek enyhe mellékhatásai közé tartozik a szédülés, alacsony vérnyomás és fejfájás.
Fotó: Getty Images
Ha jelentős mennyiségben fogyasztunk belőle, akár még halált is okozhat. De nem kell megrémülni,
ehhez körülbelül 18-20 almát kellene egymás után elfogyasztani, ami nagyjából 140-150 mag lenyelését jelentené,
így ha nem veted el a sulykot, napi egy alma tényleg távol tartja azt a bizonyos orvost. És mi történik, ha véletlenül lenyeled? Semmi, hiszen ha nem rágod össze, 1-2 mag még nem okozhat különösebb gondot. Ha igazán biztosra szeretnél menni, inkább vágd ketté, és magozd ki az egészet.
Nem ehető: ricinusbab
A ricin a világ egyik legveszélyesebb mérge, ami javarészt a kutyatejfélék családjába tartozó növény magjaiban található. Ugyan a szépségápolásban igencsak népszerű ricinusolajat ebből állítják elő, mégsem kell tartani tőle, hiszen a gyártási folyamat során kivonják belőle a toxinokat.
Fotó: Getty Images
Viszont a magvak, illetve a növény bármely részének fogyasztása szigorúan tilos: emberre és állatra nézve rendkívül mérgező (még belélegezve is),
a ricin ugyanis megakadályozza, hogy a sejtek fehérjét termeljenek, ami súlyos vérsejt-, máj-, vese- és hasnyálmirigy-károsodásba, görcsrohamokba, sokkba és végül halálba torkollhat. Felnőtteknél négy-nyolc, gyermekeknél nagyjából három szem elfogyasztása okozhat halálos mérgezést 3-5 napon belül. Bár a gyógyszertárakban kapható változata korábban hashajtóként volt használatos, ma már inkább hajápoló olajként funkcionál – annak viszont kétségkívül tökéletes.
Kiemelt kép: Getty Images
