„Emlékszem, az első étel, amit egyedül készítettem friss egyetemistaként, az újévi lencsefőzelék volt – egy fiúnak főztem. A kedvében akartam járni, de nem lett valami finom, mert nem tettem a főzelékbe semmi füstöltet: hiányzott belőle a jellegzetes, füstölt íz. De hát valahol el kell kezdeni. Biztos ismered azt a típust, aki dühös, mártír szakács a konyhában – na, az én anyukám ilyen volt. Nem igazán lelte örömét a főzésben. Neki a konyha inkább lehetőség volt, hogy félrevonuljon és egyedül lehessen. Magára csukta az ajtókat, senkit nem engedett be, titokzatosan zörgött odabent az edényekkel, mint valami alkimista. Nekem huszonévesen, barátokkal főzőcskézve kellett rádöbbennem, hogy egy paprikás krumplit nem három óra elkészíteni… Ezért aztán én nem otthon, hanem barátoktól tanultam meg főzni, többek közt Scherter Judittól (az írótól – a szerk.), akit nagyon szerettem, és aki sok ötletet adott nekem. Például, hogy a bablevesbe mindig tegyek egy késhegynyi szódabikarbónát, hogy ne puffasszon.
Intuitívan szoktam főzni, és igyekszem azt felhasználni, ami épp otthon van. Szeretem keverni a fűszereket, és csodálom a férjemet, aki, ha nincs időnk bevásárolni, minimális alapanyagból is képes kihozni valami finomat.
Húsvéti szokás a családban, hogy a sonka levéből főzök egy, finom, gazdag bablevest. Korábban a húsvéti ünnepeket legtöbbször a nyaralóban töltöttük, ahol viszont az apró hűtőben kevés volt a hely, ezért este kiraktam a frissen főzött levest a tornácra, hogy kihűljön. Aztán szépen elaludtunk és elfeledkeztünk róla. A nap viszont korán és melegen odasütött, és mire észbe kaptunk, a leves illatán már érezni lehetett, hogy nem kéne megenni…. Mit csináljak vele, hova öntsek ennyi babot?! Kitaláltuk, hogy elássuk a kertben a komposzt mellé. A következő évben szerencsétlen módon megismétlődött ugyanez az eset. Másodszorra is elkövettem a hibát. Megint kitettem a fazekat a tornácra, megint el kellett ásni a babot. Rákövetkező évben az akkor tizenhárom éves fiam megkérdezte a locsolkodás és tojásgyűjtés után: és a babot nem ássuk el? A gyerek meg volt győződve róla, hogy ez egy húsvéti népszokás… Azóta is emlegetjük.
Van egy másik, evéshez köthető szállóige a családunkban. A kislányom, amikor kicsi volt, a csokis palacsintát szerette a legjobban. Egyszer azt mondta, amikor nagyon örült:
én olyan boldog vagyok, mintha csokis palacsintát ennék menyasszonyi ruhában!
Ez a tuti boldogság, amit csak egy gyerek tud így megfogalmazni.
Mániám, hogy semmit nem szeretek kidobni, inkább mindenből legyen valami más. Egy kedves barátnőm egyszer azt mondta, mielőtt egy adag maradékot megeszel, képzeld el magadon hájként. Ez egy hasznos tanács, ennek ellenére én képtelen vagyok bármit kidobni. Részemről a száraz kenyérből is inkább legyen panírmorzsa, de ne dobjunk ki ételt. Szeretek főzni, mert kreatív tevékenység, és kikapcsol. Nem csinálunk feltétlenül bonyolult dolgokat, de minden nap van meleg étel az asztalon. A férjem skót származású és imád főzni. A világban járva mindig hoz haza recepteket, fantasztikus szakácskönyv-gyűjteménye van. Ő ismertette meg velem a közel-keleti fűszereket, olyan különlegességeket is, mint a fekete hagymamag, aminek az ízét leginkább a füstös hordóban érlelt whisky aromájához tudnám hasonlítani. Tegnap feketekagylót főzött, és a leve isteni lett ettől.
Most egy igazi maradékmentő receptet osztok meg veletek, ami ráadásul szezonális, mert sütőtökből készül.
Illusztráció: Freepik
Sütőtök torta
Hozzávalók:
25 dkg sült sütőtök | 1 narancs | 30 dkg zabkeksz | 15 dkg vaj | 25 dkg mascarpone | 10 dkg porcukor
Az ízesítés nélküli zabkekszet apróra töröm, egy nagy tortaformába teszem, megszórom porcukorral, és összedolgozom az olvasztott vajjal. Ezután alaposan lelapítgatom egy kanállal, és elrendezem a formában. Általában este szoktam elkészíteni és betenni a hűtőbe, hogy másnap reggelre kellőképpen megdermedjen, és összerakhassam a kekszes alapot a sütőtökös töltelékkel.
Másnap a maradék sült sütőtököt összeturmixolom, a meghámozott és lehártyázott naranccsal. A narancs méretéből adódóan fontos, hogy csak annyit használjunk, amennyi nem áztatja el a sütőtökös tölteléket. Ez a hozzávaló egyébként helyettesíthető mandarinnal is. A lehártyázás azért kell, hogy ne maradjanak csúnya, rágós részek a süteményben. Ezután belekeverem mascarponét és egy kevés porcukrot. Miután összedolgoztam, ráöntöm a kekszalapra. Mivel minden összetevő hideg, hiszen a hűtőből vettem ki a hozzávalókat, ha nem adagoljuk túl a narancs levét, kellőképpen dermedt a töltelék és szépen összeáll az egész sütemény, akár azonnal fogyasztható.
Jó étvágyat!”
Ha szívesen inspirálódnál a konyhában, a Kedvenc receptem sorozat korábbi bejegyzéseit itt olvashatod!
Kiemelt kép: Nőklapja.hu
