Pár éve még egészen másképpen vártam a karácsonyt. Kisgyerekes szülőként már november elejétől be voltam sózva, hiszen annyira izgalmas látni a gyerekek arcán csillogó várakozást, és megteremteni köréjük azt a mesevilágot, amiben ilyenkor még rendületlenül hisznek. Adventi naptár persze még ma is van itthon (pedig már 16 éves a lányom), díszíteni is lelkesen díszítek, de azért mégsem olyan az egész, mint régebben. Pláne felnőttként nem egyszerű a sok rohanás közt felépíteni azt a várakozást, ami pedig szükséges lenne ahhoz, hogy az ünnep tényleg olyan legyen, mint amilyenre vágyik az ember. Nekünk sem jó úgy beesni a fa alá, hogy közben fejben még százfelé vagyunk, hogy túl sokat fogtunk, ezért keveset markoltunk, és éppen a lényeg: a lecsendesedés és a megérkezés maradt el.
Én a karácsonyi örömhöz számomra szükséges vágyakozást, készületet egy ideje a konyhában valósítom meg: egyébként is igyekszem egyszerűen, gyorsan és olcsón főzni, de a karácsonyt megelőző harminc napban kifejezetten figyelek arra, hogy olyan ételek kerüljenek az asztalra, amik (főleg az ünnepi finomságokhoz képest) szerényebbek, megfizethetőbbek és egyszerűbbek is – és ezeket posztolom is. A szabályok nem szigorúak, bár
eddig sikerült minden nap valami olyat főznöm, ami adagonként kevesebbe kerül, mint 500 forint,
és annak ellenére sikerül jó áron kihozni az ételeket, hogy mivel hárman élünk a háztartásban, nem készítek nagy adagokat. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, tudatos tervezésre, egy kis plusz időráfordításra (a recepteket leírom, árukat kiszámolom) és jó adag kreativitásra van szükség.
Ezzel együtt is mindenkinek nagyon ajánlom a konyhai adventet, és össze is gyűjtöttem, milyen pozitív hatásokat tulajdonítok ennek az egyszerű gesztusnak.
Kevesebb költés karácsony előtt
Rögtön van egy egészen prózai oka is annak, hogy ilyenkor szerényebben próbálok főzni. Pontosan tudom ugyanis, milyen habzsi-dőzsi várható az ünnepek alatt, előre látom, hogy nemcsak sokat, különlegesebbet, költségesebbet eszünk, de sajnos azzal is tisztában vagyok, hogy legjobb igyekezetem ellenére is lesz olyan, hogy ételt dobunk ki, mert nem fogy el még a legnagyobb maradékmentő erőfeszítések ellenére sem. Erre nagyon sok pénz megy el még egy mini háztartásban is, ételt kidobni pedig színtiszta pazarlás. Innen nézve nagyon jó érzés ilyenkor egy kicsit csökkenteni az ártalmat azzal, hogy egy hónapig keveset költök, nem pazarlok és nem halmozok fel. Sőt!
Felhasználni, ami van
Annak érdekében, hogy minél olcsóbban főzzek, ilyenkor a szokásosnál is jobban figyelek arra, mi hozható ki az otthoni alapanyagokból. Ha van egy óriási káposztám, rögtön három különböző káposztást ételt gondolok ki, és hiába szoktunk mondjuk egy bizonyos típusú ételhez tarhonyát enni, ha rizs van itthon, azzal fogom tálalni ezekben a napokban. Ha minden jól megy, karácsony előttre sikerül úgy kipucolni a hűtőt és a konyhaszekrényt is, hogy mindennek legyen helye, ami a finomságokkal teli időszakra érkezik, de semmi ne menjen veszendőbe.
Úgyis annyi a trakta
Az évnek ebben a szakaszban egymást érik a karácsonyi, ünnepi céges, baráti és egyéb találkozók, amik így is úgyis a nagy étkezésekről szólnak. Ember legyen a talpán, aki ezeket épp emésztőrendszerrel megússza, és aki nem szed felebben az időszakban 1-2 kilót. Na nem mintha utóbbi ne férne bele! Viszont emellé szerintem igazán felesleges otthon is vajban fürdő finomságokat vagy komplex húsételeket készíteni.
Nem árt egy kis szerénység, és egy olyan otthoni konyha, ami hagy helyet a házon kívüli traktáknak is.
Édeskrumplipüré, borsós csirkeknédli, zöldborsó (Recept: Instagram/@asszonypajtas)
Mint egy böjt
Bár ebben az időszakban sem zárok ki semmilyen ételt vagy ételtípust, mivel a kedvező árra és a szemléletbeli szerénységre ia törekszem, egy-egy étel így is ki fog kerülni a választékból. Kevesebb hús, több zöldség, hüvelyes és egyszerű elkészítési mód jellemzi ilyenkor a konyhámat, ami az emésztőrendszernek is nagyon jól esik, egy vitaminszegény időszak elején, a két hétig tartó folyamatos eszem-iszom előtt.
Várakozás
Nagyon szeretek az ünnepek előtti időszakban azon gondolkodni, milyen finomságokat fogok majd készíteni. Mit sütök majd, mi az, ami biztosan nem maradhat el az asztalól és mi az, amit idén először csinálok meg. Meg vagyok győződve róla, hogy ha ezekben a napokban nem figyelnék arra, hogy kevesebbet, szerényebbet főzzek, nem okozna ekkora örömet arról ábrándozni, milyen isteni lesz a bejgli, vagy hogy milyen finom marharagut fogunk enni a két ünnep között.
Tócsni (Recept: Instagram/@asszonypajtas)
Szerénység
Az egyszerű, olcsó ételek készítése minden alkalommal ráébreszt, hogy valójában milyen kevés is elég a boldogsághoz, és hogy néha épp a legegyszerűbb ételek a legfinomabbak. Az egy hónapnyi visszafogott költés során arra is rájövök, hogy
talán nem is a minél több, drágább étel az asztal melletti boldogság kulcsa az ünnepek és vendégeskedések idején sem.
Fókusz
Az egyhónapos odafigyelés arra is nagyon jó, hogy a figyelmemet annak szenteljem, aminek az advent során egyébként is jó lenne. Az, hogy a konyhában és a vásárlással is tudatosabb vagyok, egy kicsit befelé figyelni és elcsendesedni is segít az az év végén.
Jó szokások
A karácsony előtti spórolás segít abban is, hogy az új évet is jobb, fenntarthatóbb szokásokkal kezdjem sőt, akár már karácsonyra is mértékletesebben vásároljak. Egyre jobban zavar ugyanis az ilyenkor jellemző fékevesztett költés, amiből egyre kevésbé esik jól kivenni a részem. Ha az év végéhez közeledve heteken át szorosabban figyelek arra, mi kerül az asztalra, a következő év fenntarthatóbb konyháját is megalapozom.
Önbecsülés
Nem mondom, hogy könnyű harminc napig figyelni, pláne úgy, hogy minden nap posztolok is az ételekről. Ha egészen őszinte akarok lenni, néha teher is. De az így kikényszerített rendszeresség önbizalommal tölt el, és úgy érzem ennek segítségével jobban veszem az ünnepi szervezéssel kapcsolatos akadályokat is.
Érdekel, mivel teheted te is fenntarthatóbbá, élhetőbbé a karácsonyt? Ebben a korábbi cikkünkben a fenntartható ajándékozásról írtunk.
Kiemelt kép: Getty Images
