• Mitől jó az igazán jó fagyi?
• Hogyan lehet felismerni az igazán jó fagyit annak külsejéről?
• Hogyan lehet felismerni az igazán jó fagyit annak ízéről?

„Eperfagyi, eperfagyi, hű de finom…” Szó se róla, tényleg jó, és főleg akkor finom, ha valóban eperíze van, ha nem olvad semmivé egy másodperc alatt, ha nem túl cukros, és ha nem is tapad kellemetlenül az ember szájpadlására.

Túl sokat kérnénk? Néha úgy tűnik, igen. Az elszabadult fagyiárak mellett (Budapesten jelenleg 500-800 forint között mérnek egy gombócot, de a frekventált belvárosi helyeken, vagy akár a Balaton partján ennél könnyen lehet magasabb is az ár) különösen bosszantó, ha az ember gyenge minőségű fagyiba botlik. Na de hogy lehet felismerni az igazán jó fagyit, akár még azelőtt, hogy belenyalnánk? És mire kell figyelni a kóstolásnál (amit egy magára valamit is adó fagyizóban maga az árus ajánl fel)? Lássuk, mik a legfontosabb jelek, amikből észre vehetjük, hogy valószínűleg nem a legjobb fagyizóba tértünk be: ha ezek valamelyikét látjuk, tapasztaljuk, inkább keressünk másik fagyiforrást!

Mi is az a fagylalt?

Mielőtt nekiállunk fagyizni, jó, ha egyáltalán tudjuk, mit is készülünk épp elnyalni. Kedvenc hűsítő desszertünk története egészen az ókori Kínáig nyúlik vissza, ahol is hóból, tejből és cukorból készítettek hideg nyalatot. Ezután egyiptomi közvetítéssel a Földközi-tenger partvidékén is elterjedt a nyalánkság, ma pedig már éppen arrafelé gyártják a legjobb fagyit: a krémes, olasz gelatonak egyszerűen nincs párja.

Az élelmiszerkönyv szerint a „fagylalt cukrászati technológiával, speciális fagyasztással, jellemzően a fogyasztás helyszínén készülő, vendéglátó-ipari termék, mely előállítható pasztőrözéssel, vagy hideg eljárással, fagylaltporból, sűrítményből, pasztából, tejjel vagy vízzel, élelmiszer-adalékanyagok (pl. habosítók, sűrítők) és járulékos anyagok (pl. gyümölcs, dió, mandula, pisztácia, gyümölcskonzerv stb.) hozzáadásával…” E szöveget olvasva máris bizonyos, hogy nem a szigorú élelmiszeripari szabályozás fog bennünket megvédeni a fagyiügyi csalódástól, hanem sokkal inkább az a lelkiismeretes cukrász vagy fagyimester, aki nem porból, hanem tejből vagy tejszínből, kizárólag természetes alapanyagokból, lehetőleg helyben, de minimum saját műhelyében készíti kreatív remekeit.

Érdekelnek a fagyis érdekességek? Ebben a korábbi cikkünkben egy az igazán jó fagyit forradalmasító nőről írtunk!

Jó fagyi: színek

Bár (főleg gyerekként) kifejezetten csiklandozzák az ember kíváncsiságát a lehetetlen színű fagyik, érdemes tudni, hogy a nagyon élénk színű termékek figyelemfelkeltő árnyalatát sokszor mesterséges színezékkel érik el, holott az igazán jó minőségű fagylalthoz eleve nincs szükség ilyesmire. És ez még a kisebb baj, a mesterséges ételszínezékek ugyanis bizonyítottan károsak lehetnek a gyerekek szervezetére, ezért érdemes őket (fagyiban és más nyalánkságban is) kerülni. Ha pedig egy fagyizóban 1-1 készítmény gyanúsan színes, érdemes gyanút fogni a többi termék természetességével kapcsolatban is: ha egy cukrásznak nem derogál ilyesmivel operálni, nem biztos hogy az előállítás más pontjain szigorú magával. Érdemes figyelembe venni azt is, hogy mivel például egy fagylalt az ízt meghatározó alapanyaga mellett mellett tejet, cukrot, esetleg fűszereket is tartalmaz,

a színe nem kell, hogy az eredeti gyümölcsével/magéval megegyezzen vagy azt túlszárnyalja, sőt:

a mélysárga dinnyefagyi vagy a hirtelenzöld pisztácia helyett keressük a szinte csak krémszínűt és az alig zöldet. Manapság egyébként előfordul, hogy a kiváló fagyit kínáló cukrászdák is megpróbálják kiszolgálni a közönségigényt, és valamilyen lehetetlen színű „gyerekfagyit” is felvesznek a kínálatba. Ha bízunk a cukrászdában, bátran kérdezzünk rá, mivel színezik az adott terméket, mert előfordulhat, olyan természetes anyaggal, mint például a spirulina. A részünkről azért ezzel együtt maradunk a csokinál…

Az a sárga kissé túl élénknek tűnik (Fotó: Getty Images)

Jó fagyi: nem extrém választék

Ha az ember visszaemlékszik a gyerekkorára, és eszébe jut a kis cukrászdák 4-5 tételből (csoki, vanília, eper, puncs, sztracsatella, pisztácia) álló választéka, ma csak tátja a száját, amikor meglátja egy-egy nagyobb cukrászda 30-40, vagy akár még több elemből álló kínálatát. Pedig nem biztos, hogy a több jobb is. Ahogy az éttermek esetében, a fagyizóban is jó jel lehet egy valamivel szűkebb választék, amivel könnyebb garantálni, hogy annak minden egyes eleme tökéletesen friss és finom legyen. Ezzel szemben a több tucat fagyiból mindig lesz olyan, ami lassabban pörög ki, és ezért esetleg tovább időzik a konténerben. Ez alól csak azok a fagyizók jelentenek kivételt, ahol mindig óriási a forgalom, mert itt egészen biztos, hogy gyorsan fogy minden, és még a 52-es számú íz is friss.

Jó fagyi: állag

Ha kóstoltál már olasz fagyit, vagy volt szerencséd itthon kiemelkedő minőségű termékhez, pontosan tudod, hogy annak nemcsak az íze, de az állaga is isteni. Ez azt jelenti, hogy egyszerre krémes és könnyű, ugyanakkor nem annyira súlytalan, hogy 1-2 másodperc alatt eltűnjön a nyelveden. Utóbbi inkább annak a jele, hogy nagyon erősen felhabosították, vagy indokolatlanul magas a cukortartalma.

Rossz jel az is, ha a fagyiban jégkristályokat látsz vagy érzel: ez annak a jele, hogy nem megfelelően tárolták, és kiolvadás után ismét visszafagyasztották.

Az igazán jó fagyi ugyanakkor nem szabad, hogy zsíros érzetet keltsen: ha az ember úgy érzi, kellemetlenül fel akart tapadni a szájpadlására a fagylalt, annak valószínűleg az az oka, hogy valamilyen zsírosabb, (részben) növényi eredetű cukrászkrémmel készül tej vagy tejszín helyett. Utóbbi még jól is hangozhat, ha kerülni szeretnénk a tejterméket, de hidd el, fogyasztani nem nagy élmény az ilyesmit. Ha tejmentes fagyit keresel, válaszd inkább a sorbet-jellegű, gyümölcsalapú, de igazán jó fagyikat.

Jó fagyi: íz

A legfőbb mérce természetesen a fagyi íze: a jó minőségű fagyi nemcsak jól néz ki, de az íze is remek, azaz egyből felismerhető benne a karakterét adó alapanyag, emellett nem émelyítően édes, és nincs „ízesítő íze” sem (nehéz elmagyarázni, de ha ettél már banános ízesítésű csokit, akkor tudod, hogy aránylik a „banáníz” a banán ízéhez). Jó jel az is, ha izgalmas, de nem túlgondolt ízpárosításokkal találkozol egy fagyizóban (mondjuk kaporral adják a sárgadinnyét, mentával a málnát vagy bazsalikommal az epret), mert ez annak a jele, hogy a fagyi készítője nem sajnálja a kreatív energiát sem a fagylaltjaiból, ez pedig szakmai elkötelezettségre és szenvedélyre utal, ami hidd, el ott lesz minden nyalatban.

Jó fagyi: egyediség

Nem egyedieskedésre gondolunk itt, hanem arra, hogy egy igazán jó fagyizóban a cukrász vagy fagyimester energiát fektet abba, hogy izgalmas kínálatot állítson össze, és legyen legalább néhány olyan terméke, ami egyedileg jellemzi őt és a cukrászdát. Ellenben érdemes gyanút fogni akkor, ha egy cukrászdában egymást érik a „hupikék törpikék”, vagy „rágógumi” elnevezésű és ezekhez hasonló sosevolt ízek, amik egyrészt jó eséllyel valamilyen színezékkel készülnek, de még ennél is valószínűbb, hogy eleve kész porból állították elő őket. Nem véletlen, hogy két sarokkal arrébb pont ugyanabban a színben pompáznak és pontosan ugyanolyan ízűek. Na az ilyesmiért igazán felesleges többszáz forintot kiadni.

Jó fagyi: nem a Mount Everest

Egy egészen ideális világban a fagyit fém edényben, lefedve kellene tárolni, mert ez szavatolja, hogy a lehető legtovább megőrizze frissességét. Sok cukiban viszont csak úgy hömpölyög ki a tégelyből a fagylalt, hogy a látvány már messziről becsábítsa az édességre éhezőket. Az, ha egy fagyizóban a fagyi kissé túlnő a tégelyén, pláne, ha a túlnyúló rész inkább díszítés, gyümölcs, öntet vagy hasonló, az teljesen rendben van. Az viszont, ha szinte kidagad az edényből az egyébként homogén anyag, az arra utalhat, hogy a fagyit nagyon felhabosították, hogy így tűnjön többnek (ennek az eredménye, hogy a szádban 2 pillanat alatt elolvad), és nem ritka, hogy mindenféle állományjavítóknak „hála” olyan rettenthetetlen a torony. Emellett fennáll a veszélye annak is, hogy a folyamatosan a szabad levegőn álló fagyitömeg veszít a minőségéből is.

 Nem kell, hogy hegyekben álljon! (Fotó: Getty Images)

Jó fagyi: visszajáró közönség

Ahogy a jó bornak, úgy a jó fagyinak se kell cégér, hírét viszik az elégedett vásárlók, akik hosszú ideig fenntartják kedvencüket. Ha nem szeretnénk csalódni, és új helyen járva nyaraláskor fagyit ennénk, kérdezzük meg a helyieket, hol a legjobb a fagyi, vagy figyeljünk a kígyózó sorokra. Ha egy fagyizóban (annak legalább közepes, vagy akár magas ára mellett!) egymásnak adják a kilincset a vásárlók, az az esetek döntő többségében annak a jele, hogy igazán jó fagyit árulnak 

+ 1 a kedves fagyis

Nem tartozik szorosan a minőséghez, a fagyizás élményéhez viszont hozzátesz a fagyis személye is. Az a vendéglátós, aki kellő körültekintéssel választja meg az alkalmazottait, nagy valószínűséggel minden egyéb részletre is odafigyel. Nem kell glaszékesztyűs pincér a fagyis pultba, de egy kedves, gyors munkaerő, aki 1-2 dolgot még el is tud mondani a fagyiról, a jó fagyizóban alapvető kellene, hogy legyen. Azzal, ha kóstolót kérünk, mielőtt kikérnénk négygombócosunkat, rögtön három tesztet is elvégzünk. Lemérhetjük mennyire kedves és segítőkész a fagyis, kiderül, hogy az adott fagyizóban szokás-e kóstolót adni (ha nem, mehetünk is ki), és persze azonnal meggyőződhetünk a fagyi jó ízéről is. 

A szezon már elkezdődött: csodás fagyiélményeket kívánunk mindenkinek!

Az igazán jó fagyit akkor is imádtuk, amikor még két forintba került – íme egy kis nosztalgiázó fagylalttörténelem!

Kiemelt kép: Getty Images