– Szerencsés voltam, mert az apai nagymamám pont mellettünk lakott, tulajdonképpen velünk egy házban, de külön bejárattal. Kimentem az udvarra, pár lépés, és már ott voltam a Nagyikámnál. Imádott, a tenyerén hordozott, én voltam az első unokája. Nagyi csupa érintés, kedvesség volt. Anyukám anyja, megözvegyült és később hozzánk költözött, ő volt nálunk Ómi, németesen.

Amikor általában farkaséhesen hazajöttem a suliból már rotyogott a lábosban valami. Beröppentem a konyhába, „Szia Ómi!”, és már emeltem is fel a fedőt, hogy meglessem, mit főzött aznap. Persze ő is szeretett, de Nagyinak teljes ellentéteként Ómi egy szigorú, mogorva asszony volt, és rendszeresen mérgelődött azon, ha idő előtt belenéztem a fazékba. Közel éltünk, a két nagymamám nagyon különbözött, de sosem versenyzett egymással.

Mindig jó családi példa volt előttem: édesanyám és a nagymamáim istenien főztek, sütöttek. Minden közös étkezésünkön keresztül éreztem azt a szeretetet, amit ők beleadtak – számukra a főzés a szeretet megnyilvánulása. Olyan nem volt, hogy csak azért főztek, hogy éhen ne halljunk. Akár paprikás krumpliról, grízes tésztáról vagy egy egyszerű tojásrántottáról volt szó, mindig éreztem, hogy ott van benne az a bizonyos plusz. Bár később kezdtem, a mai napig ezt viszem tovább én is:

szívemből és szeretetből főzök a családomnak és a barátaimnak.

Az évek során sokféle ételt készítettem és szeretek, például Bodrogi Gyula köménymagos csirkéjét, de imádom a halételeket, a fogast minden formájában. Zsuzsó lányom férjhez ment, Olívia, a kisunokám nemsokára egyéves. Rendszeresen, nagy odafigyeléssel és só nélkül készítünk már főtt ételeket neki is. Én a főzésben vagyok jó, a lányom viszont a sütésben – ő el is ment tanfolyamra –, nekem nem annyira van türelmem a méricskéléshez, és nem vagyok egy édes szájú.

Most egy olyan receptet kerestem az emlékeimben nektek, ami valójában először rosszul sült el – persze azóta már bármikor profin megcsinálom.

Álarc nélkül, a színfalak mögül

Több mint 40 éve, amikor a Vidám Színpadra kerültem, újoncként mindenfélékről beszélgettünk a társalgóban a kollégákkal, gyakran előkerültek különböző receptek is. Akkoriban kezdtem főzőcskézni. Lorán Lenke (Lencsi) –aki nagyon jól tudott és szeretett is főzni –, tanította meg nekem ezt az egyébként nagyon egyszerű fogást. Kezdő voltam még a konyhában, de szerettem volna meglepetés vacsorát főzni az én Attilámnak, Zsuzsó apukájának.

Akkoriban valahogy még nem voltak ennyire vizesen felfújtak a csirkemellek. Haladtam a recept leírása szerint, de nem fedtem le alufóliával, és kevés volt a víz. Vártam, hogy leteljen a sütési idő, de még azelőtt mindenféle furcsa szagok jöttek a konyhából. Kinyitottam a sütőt, akkor láttam meg, hogy szénné égett minden… Attila számára örökké emlékezetes „vacsora” maradt.

Örökre megtanultam, hogy a vizet és az alufóliát ne felejtsem le, ha erről a receptről van szó.

Illusztráció: Freepik

Lorán Lenke (Lencsi) féle csirkemell recept

Hozzávalók (2 személyre):

4 db csirkemell filé | só | őrölt színes bors | 1 kis pohár tejföl | 1 fej vöröshagyma | Pannónia Ementáli sajt | olaj

Elkészítés:

180°C fokra előmelegítem a sütőt. Egy tepsit vékonyan kiolajozok. A csirkemelleket ketté vágom, sózom, borsozom. Ezután belefektetem a tepsibe, megkenem tejföllel és ráteszek szeletenként két-két hagymakarikát. Kis vizet öntök hozzá és lefedem alufóliával. Kb. 30 percet sütöm, amíg megpuhul a csirkemell és szinte elomlik rajta a hagyma.

Ekkor leveszem a fóliát és lefedem a csirkemelleket sajttal, ami azonnal ráolvad. Szerintem a nagylyukú Pannónia Ementáli sajt a legfinomabb, másféle sajttal egyszerűen nem ugyanaz lesz az ízhatás. Tálalható burgonyapürével, petrezselymes burgonyával, kukoricás vagy sima rizzsel – mindenféle körettel isteni. Jó étvágyat!

Ha szívesen inspirálódnál a konyhában, figyeld Kedvenc receptem című sorozatunkat, amelyben például Balázs Barbi zsenge zöldborsólevesét is láthattad már.

Kiemelt kép és fotó: Nők Lapja