Már csak a hangulat miatt is mély nyomot hagyott bennem az idei olasz nyaralás, de a tenger zúgása és a végtelen nyugalom mellett volt egy finomság is Szicíliában, amit nem tudok elfelejteni. A helyi hűsítő, a granita olyasmi, amit itthon is sokszor el fogok készíteni, mert nemcsak könnyű, de isteni és még spórolós is.
Mi is az a granita?
A granita egy tradicionális dél-olasz, egészen pontosan Szicíliából származó desszert, aminek eredete még az arab időkig nyúlik vissza. A szigetre ugyanis a 9. és 11. század között arab közvetítéssel érkezett egy sherbet nevű édesség (nem véletlenül jut ám eszünkbe most a sorbet szó) amelyet rózsavízzel, cukorral és különféle gyümölcsökkel készítettek el. A helyiek aztán ezt a hűsítő receptet alakították úgy, hogy ahhoz saját, szezonális alapanyagaikat használják fel. Így született meg a granita.
Ez egy olyan, kicsit a fagylaltra, kicsit a jégkására is emlékeztető, de mindkettőtől eltérő állagú hűsítő, amit vagy pohárban, tejszínhabbal a tetején, vagy pihe-puha briósban szolgálnak fel.
A granitát Olaszországban, különösen Szicíliában kanalazzák igen lelkesen, de világszerte elterjedt. (Franciaországban, illetve Spanyolországban is találkozhatunk hasonló jeges desszertekkel, bár más neveken és némiképp eltérő receptúrával.)
Így készül a granita
Ez például egy görögdinnyés granita (Fotó: Getty Images)
A hűsítő granita alapvetően vízből, cukorszirupból és különféle ízesítőkből készül. Utóbbi lehet valamilyen gyümölcslé, kávé, csokoládé, mandula, pisztácia, citrom, vagy bármilyen zöldfűszer is. Ottjártunkkor olyan helyet is láttunk, ahol 40-féle ízben kínálták, szóval tényleg csak a fantázia szab határt az elképzeléseknek.
A granita nem fagyi, mert nincs benne tej, nem jégkrém, mert nem is tejszínes, de nem is jégkása, mert annál meg kevésbé leveses vagy kásás. Sajátos állaga a speciális kapargatós módszernek köszönhetően alakul ki. A granita alapanyagait ugyanis összekeverik, majd lefagyasztják – és közben rendszeresen kapirgálják egy villával, hogy az apró jégkristályok kialakuljanak benne.
Szicíliában a granitát gyakran friss, puha brióssal fogyasztják. Így egészen kiváló kánikulaebéd is lesz a hűsítő finomság: amikor az embernek a padlón a vércukra, de a forróságban egy falat nem megy le a torkán, eljött a brióssal tálalt granita ideje!
Nem túlzás azt állítani, hogy a granita a legjobb nyári desszert, mert nemcsak hűsít és hidratál, de nagyon könnyű, és nem is túlzóan édes, miközben – főleg, ha brióssal fogyasztjuk – el is telít, és segítségével kihúzhatjuk egy, a már enyhébb időben elfogyasztandó vacsoráig.
Granitát gyakorlatilag bármilyen gyümölcsből, sőt bizonyos zöldségfélékből is lehet készíteni. Az, hogy mennyire édesítjük (vagy édesítjük-e egyáltalán, mert én például már kovászos uborkából is készítettem), a felhasznált alapanyagtól is függ, persze.
Szilvás granita
A hazai viszonyokra adatpáva egy szilvás granita-verziót mutatunk, de a receptben a szilvát cserélhetjük barackra (kevesebb cukorral), a fahéjat pedig akár citromhéjra vagy bazsalikomra is.
Hozzávalók:
- 500 g érett szilva
- 200 g cukor
- 500 ml víz
- 1 evőkanál citromlé
- 1 csipet fahéj
Mossuk meg a szilvákat, vágjuk félbe őket, távolítsuk el a magokat és kockázzuk fel a gyümölcshúst. Tegyük a szilvákat, a cukrot és vizet egy nagyobb lábasba, majd közepes lángon forraljuk fel a keveréket. Főzzük addig (körülbelül 15 percig), amíg a szilvák teljesen megpuhulnak és a cukor is feloldódik. Ha ezzel megvagyunk, turmixoljuk simára a keveréket, adjuk hozzá a citromlevet és a fahéjat, majd megint keverjük jól össze. Öntsük a keveréket egy lapos edénybe és tegyük a fagyasztóba.
Körülbelül óránként gereblyézzük át villával, hogy kellemesen kristályos állagot kapjunk!
A hűtést és a kevergetést ismételjük még két-három alkalommal. A hűsítő szilvás granitát tálalhatjuk magában, vagy egy friss briós társaságában is. Egészségünkre!
És azt tudtad, hogy egy másik kedvenc hűsítőnk, a fagyi hogyan készül?
Kiemelt kép: Getty Images
