„Gyerekkoromban panellakásban éltünk. Az egyik legkorábbi kajával kapcsolatos emlékem az, hogy anyukám bélszínrolót csinált nekünk apróra kockázott főtt répával és krumplival. Kitálalta az ételt, és egyedül hagyott minket ebédelni a konyhában a húgommal. Kicsik voltunk még, én maximum óvodás, és valamiért elkezdtünk a kajacsatázni – mindenhová szanaszét dobáltuk az ételt.

Szegény anyám, amikor negyed óra múlva visszajött, és látta, hogy az egész konyha csupa bélszínroló-krumpli-répa. Soha nem csinált ilyet, de valahogy ekkor (érthető okokból) kicsit ingerültebb lett, és amíg takarított, büntiből mindkettőnket bezárt a vécébe. Annyira emlékszem rá, ahogy a húgommal ott gubbasztottunk és igazából nem értettük, hogy mi a baj…

A középiskolás éveimet albérletben fejeztem be, szerintem ott kezdtem először főzni. Ez akkoriban kb. azt jelentette, hogy konzerves löncshúsból és sűrített paradicsomból csináltunk bolognai-szerűséget. Aztán később már jöttek a fűszerek is: bazsalikom, oregánó.

A másik nagy sláger a lecsó volt, amit az egyik első barátnőm apjától tanultam:

1 kg paradicsom, 1 kg paprika, 1 kg hagyma arányban, apróra vágva, lassú tűzön krémesre összefőzve, és a végén egy-két kocka 90%-os étcsokival megbolondítva. Olyan finom, hogy nekem nem kell mellé se nokedli, se tojás.

Ízek kavalkádja

Sokat jártam olcsó étterembe, gyakran ettem gyorskaját is, de egy idő után rájöttem, hogy azért ezt nem lehet így csinálni a végtelenségig. Lediplomáztam, Egerbe kerültem dolgozni, és elkezdtem otthon a konyhában is kísérletezni. A mai napig nincs bajom a házhoz szállított étellel, ugyanakkor heti kétszer biztosan főzök. Általában az itáliai vonalat követem, szeretek olívaolajjal, vajjal főzni, minőségi alapanyagokat használni. Amióta van az internet, még könnyebb keresgélni, rengeteg infó elérhető.

Mostanában az Instagramon szoktam főzős oldalakat követni és inspirálódni, sok videós receptet próbáltam már ki onnan. Azért ezekben legtöbbször azt látom, hogy egészen kis adagokat csinálnak épp csak egy kevés tésztát és szószt, így olyan mintha csak a film kedvéért lenne elkészítve valami.

Valójában az egy adag, de ennél én egy picivel többet szoktam készíteni – nyilván nem négyszemélyesre, de nem is mondanám egynek. Amennyit főzök, jóízűen meg is tudom enni, de klasszikus értelemben mégis inkább másfél, két adagnak számítana.

Szerintem a konyhai csipesz az egyik leghasznosabb főzőeszköz, szinte mindent azzal fogok: húsokat, zöldségeket, a főtt tésztát is sokkal könnyebb azzal kiszedni.

Viszont egyáltalán nem használok mérőeszközt, ezért nehezen mondok pontos arányokat, de most megpróbálok.

Mészáros Máté kedvence egy mascarponés, paradicsomos fusilli  amit akár csirkével vagy tonhallal is turbózhatunk (Illusztráció: Getty Images)

Paradicsomos-mascarponés fusilli recept

Hozzávalók:

1 kis csomag fusilli tészta | 1 doboz (kb. 300g) koktél paradicsom | 1 kisebb cukkini | 3 db zöld zellerszár | 1 fej fokhagyma | 1 fej vörös hagyma | passata és alaplé ízlés szerint | oregánó | kakukkfű | bazsalikom | só | bors | 1 nagy ek. mascarpone vagy ricotta | parmezán

Elkészítés:

Ezt az ételt a San Marzano, vagyis a hosszúkás alakú koktélparadicsommal szeretem, de lehet másfajta pici paradicsom is, a lényeg, hogy ne a klasszikus nagyobb paradicsomból készüljön, mert annak valahogy más az íze. Tehát a pici paradicsomokat apróbbra vágom. Van egy fémserpenyőm, amit kibélelek sütőpapírral, ebbe teszem a paradicsomokat, megskalpolok egy fej fokhagymát, – azaz úgy vágom le a tetejét, hogy a hagyma még egybe maradjon, ne essen szét –, és középre helyezem.

A cukkinit, zellerszárat szintén felaprítva mellérakom, sózom, borsozom, meglocsolom egy kevés olívaolajjal, és melléteszem a sózott vajat. Előmelegített sütőbe teszem és 180°C-on kb. 40 percig sütöm, amíg a zöldségek majdnem krémesen puhára sülnek. Gyakorlatilag az egész egy szósz-szerűséggé kezd összeállni.

A vöröshagymát apró darabokra vágom és egy másik nagy serpenyőben sózott vajon megpirítom. A sült zöldségeket a lével együtt beleöntöm és óvatosan kinyomkodom a fokhagyma belsejét (érdemes kesztyűben, mert nagyon-nagyon forró). Aki szereti, ilyenkor botmixerrel még jobban összepürésítheti, bevallom, nekem ez macerás, ritkán van türelmem hozzá.

Üvegesen és dobozosan is lehet kapni passatát, ami a sűrített paradicsomhoz képest egy lágyabb állagú paradicsomos készítmény, ezzel, plusz egy kis alaplével szoktam még a szószt felönteni. Megszórom oregánóval, kakukkfűvel és bazsalikommal. Egy nagyobb evőkanál mascarponét vagy krémesebb riccottát szoktam még belekeverni. Egyfelől ad neki egy érdekes ízt, másfelől selymesíti a szószt.

Ha egészségesebb verziót akarunk…

Szerintem ezt a szószt szépen felveszi a fusilli, de nagyon finom például csicseriborsó lisztből készült tésztával is. Imádom az olasz konyhát, és imádok enni, de néha lelkifurdalás gyötör. Ha ilyen csicseriborsóból vagy lencséből készült tésztát eszem, egy kicsit azzal áltatom magam, hogy egészségesebb és kevésbé hizlal…

A tésztát hideg vízbe (amibe, csak sót teszek, olajat nem) rakom és a vízzel együtt forralom fel, kifejezetten al dentére főzöm. Amikor kész, egy kevés tésztavizet teszek a szószhoz, majd beleteszem a tésztát is, és összekeverem.

Ezt a gazdag zöldséges szószt időnként felturbózom tonhalkonzervvel vagy csirkehússal, de igazából önmagában is nagyon finom és ízes.

A bekevert tésztát tányérra szedem, megszórom frissen őrölt borssal és rengeteg parmezánnal. Néha rakok a tetejére egy kevés balzsamecet krémet és szórok rá apróra vágott chili paprikát. Ebben a receptben az a jó, hogy sokféleképpen lehet fokozni, és van, amit ki is lehet hagyni, ízlés kérdése, de mindenképpen egy laktató étel.
Jó étvágyat!”

Ha szívesen inspirálódnál a konyhában, figyeld Kedvenc receptem című sorozatunkat, amelyben például Dióssy Klári habkönnyű sajttortáját is láthattad már.

A kiemelt képért (is) köszönet Mészáros Máténak!