„Valahol azt olvastam egyszer, ha megkérik az embereket, említsenek egy gyümölcsöt, tízből kilencen az almát fogják mondani. Elnevettem magam, mert nekem is ez jutott elsőként eszembe. Kicsi korom óta az egyik kedvenc gyümölcsöm, nyersen és bármilyen sült-főtt formában egyaránt.

A legelső almás sütit, amelyikre emlékszem, a dédnagymamám sütötte. Almás rétes volt, és maga gyúrta-nyújtotta hozzá a tésztát is. A mai napig fel tudom idézni a konyháját, és ahogy simította-húzta az egyre vékonyodó, de el nem szakadó réteslapot, amíg az beterítette az egész jókora konyhaasztalt. Amikor meghalt, túl a kilencvenen, vele sajnos sírba szállt a réteslapkészítés titka is. A nagymamám egészen más almást sütött, bár ugyanolyan finomat, reszelt dióval és felvert tojáshabbal a vastag almaréteg tetején.

Az anyukámnál megint módosult a recept, az ő almás pitéje puha volt, és a teteje nem keményre sült aranybarna, hanem világossárga. Nemcsak mi ketten az öcsémmel szerettük, hanem bárki, aki megkóstolta. Emlékszem, egyszer az apukám bevitt egy egész tepsivel a munkahelyére, mert az egyik kollégájának születésnapja volt, és mint utólag megtudtuk, az illető teljesen meghatódott, amiért ilyen nem várt, de annál szívesebben fogadott ajándékot kapott.

Az almás süti alakváltozatai

Az én almás kreálmányaim nem fix mintát követnek, hanem a kedvemtől, a rendelkezésre álló időtől és attól függenek, olvastam-e egy újabb csábító receptet mondjuk a GoodFood oldalán. Ha sietek, akkor készen vásárolt rétes- vagy leveles tészta lapba kerül a reszelt alma. Ha egy kicsit jobban ráérek, akkor a brit recept alapján apple crumble készül.

Kedvenc receptem: Balsai Móni mindenmentes almás pitéje

Ha még több időm van sütni-főzni, akkor bonyolultabb receptekkel is szoktam kísérletezni, saját kezűleg gyúrt, két sütőpapírréteg között hajszálvékonyra nyújtott tésztával (köszi az ötletet, Laurien van Noortwijk!), a szeletekre vágott alma alatt vaníliapudinggal.

Mörk Leonóra: Cukrászbolt a narancsfához (Jaffa kiadó)

Fáradhatatlanul kísérletezem, és hál’istennek az almás sütiket nemigen lehet elrontani, így mindig el is fogynak.

Ezek után nem volt kérdéses, hogy amikor elhatároztam, hogy a következő regényem a Rembrandt-korabeli Hollandiában fog játszódni, és a hősnője egy olyan lány lesz, aki a narancsfához címzett cukrászboltot vezeti Amszterdamban, ő is fog almás pitét sütni. Ezt az appeltaart névre hallgató sütit a hollandok már akkor is, és azóta is szívesen eszik, ahogyan az ide látogató turisták is. Azóta már megjelent a regény, a végén a korabeli Hollandia legnépszerűbb édességreceptjeivel, és ezek között szerepel az appeltaart is.

A holland almás pite, vagyis az appeltaart (Fotó: Getty Images)

Holland almás pite (appeltaart)

Hozzávalók

A tésztához
300 g liszt | 100 g kristálycukor | 150 g hideg vaj | 2 evőkanál jéghideg víz | 1 tojás | ½ teáskanál só

A töltelékhez
8 kis alma, meghámozva és a csutkája kivágva (kb. 1 kg) | 1 teáskanál citromlé | 250 g beáztatott aranymazsola | 1 evőkanál mézeskalácsfűszer | 2 evőkanál vaníliás pudingpor | 2 evőkanál zsemlemorzsa | 100 g cukor

A kenéshez
1 tojássárgája 1 evőkanál sűrű tejszínnel összekeverve | 1 evőkanál durva szemcséjű cukor

Elkészítés:

1. Keverjük össze a lisztet a cukorral, és morzsoljuk bele a hideg vajat, amíg kis, borsó méretű golyókat kapunk. Adjuk hozzá a jéghideg vizet, a tojást és a sót, és gyúrjuk össze sima tésztává. Ha túl száraz, adjunk még hozzá egy kis vizet. Gyúrjuk cipóvá, csavarjuk frissen tartó fóliába, és tegyük be a hűtőbe.
2. A töltelékhez vágjuk négy részre az almákat, és vékonyan szeleteljük fel. Adjuk hozzá a citromlevet, a mazsolát, a mézeskalácsfűszert, a vaníliás pudingport és a cukrot. Tegyük félre.
3. Vajazzunk ki egy kb. 20 cm átmérőjű nyitható sütőformát. Vegyük ki a hűtőből a tésztát, és vegyük le az 1/3-át. A többit nyújtsuk ki kerekre, és béleljük ki vele a sütőforma alját és oldalát. Szórjuk meg az alját a zsemlemorzsával, és öntsük bele az almás keveréket.
4. Nyomkodjuk le, hogy az almaszeletek minél jobban egymáshoz simuljanak, és kisütve szép vastag szeleteket lehessen majd vágni belőle.
5. Nyújtsuk ki a maradék tésztát, és vágjuk 6 csíkra. Helyezzünk el a csíkokat úgy, hogy rácsot alkossanak. Nyomkodjuk finoman oda, ahol hozzáérnek a tésztához, a kilógó csücsköket pedig vágjuk le.
6. Kenjük le a tetejét a tejszínes tojássárgájával, és szórjuk rá a cukrot. Süssük 190 fokon kb. 1 órát.
7. Hagyjuk kihűlni, majd vágjunk belőle vastag szeleteket, és tálaljuk tejszínhabbal.

Jó étvágyat!”

Ha szívesen inspirálódnál a konyhában, figyeld Kedvenc receptem című sorozatunkat, amelyben híres emberek osztják meg kedvenc receptjeiket.

A fotókért (is) köszönet Mörk Leonórának! Kiemelt kép: Mörk Leonóra – fotó: Kenéz Kíra