Az elcsendesült világból hirtelen a következő tárgyakat észlelem: virágzó cseresznyefát Japánból. Havas ablakpárkányt Norvégiából. Száradó ruhát Barcelonából. Délolasz függönyöket. Pálmafákat Floridából. Földrengésben megrongálódott tűzfalat Horvátországból. Egy izraeli verandát, a nyugágyon a kórházból hazatérő orvos férj éppen szunyókál.
Mindez összetalálkozik a nappalimban rejtélyes utakon. A View from my Window (Kilátás az ablakomból) nevű nyilvános Facebook-csoporthoz bárhonnan bárki csatlakozhat, és posztolhatja a szobája ablakából szeme elé táruló látványt. Sorjáznak is a képek, zagyván, összehajigálva, és mégis logikusan. Minden a helyén! Több milliárd ember szorult átmenetileg a nappalijába, és osztozik ugyanazokban az érzésekben, aggodalmakban. A sok ezer csendélet mégis sajátos stílusjegyeket hordoz, hűen tükrözi azt a karantén-országimázst, amelyet a világsajtó óráról órára dokumentál.
Ha van metropolis-tipológia, úgy benne van a balkonon áriázó olasz, a sült krumplijához ragaszkodó belga, és a croissant-t alapvető szükségletei közé soroló francia. Párizsban bezárhatnak a szupermarketek, de a pékségek soha. Frissen sütött kenyér illata terjed a kihalt utcákon.