Haját fiúsan rövidre vágatta, nadrágot húzott, cigarettázni kezdett, és ragaszkodott kivívott helyéhez a munkaerőpiacon. Ő volt az új NŐ. Az első világháború táján született. Férfi munkán edződött, öntudatosan képviselte az érdekeit, és kezdte pedzeni, hogy a szex az ő számára is tartogathat örömet. Valahol itt kezdődik a női szexualitás története. És hol tart ma?

1918-at írtak. A férfiak lassan hazaszállingóztak a frontról, a házasodási kedv az egekig csapott, ám kilenc hónap múlva mégsem következett be a várt babyboom. Európa döbbenten állt a jelenség előtt. A németek azonnal nekiláttak az okok felkutatásának, annál is inkább, mert hamarosan szaporodni kezdtek a válások, és az abortuszok száma is hihetetlenül megugrott. Vizsgálataik meglepő eredménnyel zárultak: a házasságban élő nők nagy többsége nem élvezte a szexet!

A germán tudósok felfedezték a spanyolviaszt. Hiszen

évszázadok óta kizárólag a férfiak szexualitásáról szólt a fáma, a nők addig nem nyertek polgárjogot a szex élvezetéhez.

Többségükben csupán elszenvedték azt, miközben vagy várandósak voltak, vagy szoptattak. Éppen ebből lett elegük. Nem akartak szülni, szerették volna végre megismerni magukat, és kipróbálni az erejüket az élet minden területén.

A weimari köztársaság vezetői levonták a következtetést. Mivel veszélyeztetve érezték a társadalom alapkövének, a házasságnak a fennmaradását és a jövő munkaerejének biztonságos felnevelődését, felvilágosító központokat hoztak létre, ahol családtervezési tanácsokat osztogattak a fiatal házasoknak. Igyekeztek felhívni a nők figyelmét a szexuális örömre, és intették a férfiakat, hogy figyelmesebben forduljanak a mellettük élő nő felé. Egy dologról azonban megfelejtkeztek: a gyökeres szemléletváltáshoz idő kell! A nők tudatalattijába a szexszel kapcsolatban bevésődött bűntudat csak lassan, nemzedékekkel később fog feloldódni.

Orgazmus, hol késel?

– Én még ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik kamaszként Veres Pali bácsitól, a Magyar Ifjúság tanácsadó rovatából próbált információt szerezni többek között arról, teherbe lehet-e esni a lepedőtől. Ennyire nem tudtunk semmit a szexualitásról! – meséli nevetve az ötvenes éveiben járó Katalin. –

A nyolcvanas években még alig folyt szexuális felvilágosítás,

és mi még az internetről sem tájékozódhattunk. Ahogy nem volt magától értetődő az sem, hogy egy fiatal lányt az édesanyja magával vigyen a nőgyógyászához, és fogamzásgátlót írasson fel neki. Ott kísértett a tiltás: szex csak a házasságkötés után! Még mi, egyetemet végzett nők is viszonylag korán elköteleződtünk, és a gyerekeink is többnyire a húszas éveinkben megszülettek. Hallottunk ugyan harangozni a szexuális forradalomról, de

az igazi szemléletváltás Magyarországra csak a rendszerváltás után gyűrűzött be.

Természetesen azért mi is kipróbáltuk a szexet a házasság előtt, hiszen hallgatólagosan már elnézték, de a bűntudat folyton ott ólálkodott körülöttünk. A szeretkezések során időnként beúszott anyám szemrehányó tekintete, nem is fedeztem fel az orgazmust még jó ideig. Az első igazi gyönyört az első gyerekem születése után éltem át, a csiklóm ingerlésével, egy erotikus álomból ébredve. Soha nem hittem volna, hogy ez a kéjes érzés létezik. Azt hiszem, addigra váltam felnőtté, és szabadultam fel a belém nevelt gátlások alól.

– A nők szexuális boldogsághoz való joga még ma sem mindig egyértelmű – fűzi hozzá az elhangzottakhoz dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológus. – Alig pár éve hallottam a következő intelmet, egy nagymama bocsátotta útra vele menyasszony unokáját: „A legfontosabb, hogy amikor csak az urad akarja, mindig készséges légy! Azt a pár percet kibírod!” Vagy egy másik nagyi mondatai, amelyek szintén terápiában elevenedtek fel: „Úristen, kisunokám! Miért hiszed el, hogy azt a borzalmat még élvezni is lehet?” Arra, hogy a szex nem okoz örömet a nőnek, soha nem volt nehéz igazolást találni. Gondoljunk csak az első behatolás fájdalmas élményére, vagy a szenvedéssel társuló menstruációra, szülésre! Sok időnek kellett eltelnie, mire a nők ráébredtek, hogy a szex örömforrás is lehet. A mi gyönyörünk ugyanis sokkal bonyolultabb, mint a férfiaké.

Utóbbiaknak ehhez elég a látvány és némi mechanikus munka, a nők élvezete viszont elsősorban érzelemhez, intimitáshoz kötött. És még akkor sem biztos a siker! Egyrészt a női vágy rendkívül törékeny, lassan épül fel, és bármilyen inger, mondjuk a gyerek felriadása is hátráltathatja a virágba borulását. Másrészt a nők orgazmusa nem automatikus működés, nem ébrednek serdülőként egyik reggel azzal, hogy magömlésük volt álmukban, mint a férfiak.

Finom, rejtett működésünkhöz csak nehezen, sok-sok kísérletezés és türelem árán tudunk eljutni. És akkor még nem beszéltünk arról az anatómiai különbségről, hogy a nők többsége nem közösülés közben, hanem a csikló ingerlésével jut el a csúcsra. Sajnos sokukat annyira megszégyenítették kislányként, amikor önmaguknak igyekeztek örömet szerezni (a bugyiba nyúlást lányoknál sokkal kevésbé tolerálják, mint a fiúknál), hogy gyakran csak a második gyermek születése után merül fel bennük, hogy újra megpróbálják. Ekkorra küzdik le a gátlásaikat, és merik felvállalni a szexben a saját igényeiket.

Bár a nők és férfiak közötti kettős mérce részben máig fennmaradt, mutat rá a szakember, ám az tagadhatatlan, hogy a viktoriánus prüdéria, amelynek alaptézise az volt, hogy egy tisztességes nőnek nincsenek vágyai, és még egy bokavillantás is napjaink hardcore pornóival vetekedő látványnak számított, mára anakronisztikussá vált.

Az utolsó mérföldkövet a 68-as diáklázadások jelentették. Az azt követő szexuális forradalom végképp elmosta a „tisztességes nő” és a „szajha” közötti határvonalat.

Ez az óriási változás azonban nem mehetett volna végbe, ha időközben meg nem jelenik a hormonális fogamzásgátlás, az antibébi tabletta. A hetvenes évektől – elméletileg – végleg megnyílt az út a modern nő előtt ahhoz, hogy a szexualitást következmények nélkül élvezhesse. 

Ébreszd fel az erotikus fantáziádat!

Nem véletlen, hogy Nancy Friday amerikai pszichológusnő új korszakot nyitó interjúkötete, a Titkos kert: női szexuális ábrándok éppen ekkor, 1973-ban jelent meg. Abban az egészséges felfedezőkedvtől vibráló levegőben a nők legalább olyan fontosnak ítélték érzékiségük rejtett mélységeinek felkutatását, mint a gazdasági egyenlőségért folytatott küzdelmüket. A könyv meglepően őszinte interjúiból világosan kiderül, hogy a nők legalább annyit fantáziálnak a szexről, mint a férfiak. Az azóta készült kutatásokból pedig már azt is tudjuk, hogy képesek ezektől akár el is élvezni, míg a másik nemnek mechanikus érintés is szükséges hozzá. A nők orgazmuskészsége tehát irigylésre méltóan fejlett!

Tizennyolc évvel később, 1991-ben Nancy újra megkísérelte a fiatal nők szexuális fantáziáinak összegyűjtését. Tette ezt annak ellenére, hogy közben megváltozott a szexuális közhangulat. Az egykori hippik megadták magukat a konszolidációnak, megőszültek, öltönyt viseltek, még jó, ha nem tartottak erkölcsi prédikációkat a gyerekeiknek.

A pszichológus szomorúan jegyzi meg: „Mára idejétmúlttá váltak a lendületes viták a szexről, emberi mivoltunk elidegeníthetetlen részéről. Az AIDS vámszedése, a tudósítások az abortuszügyek körüli háborúkról, a nem kívánt terhességek riasztó emelkedése mind-mind azt az érzést kelti bennünk, hogy a szex sokkal inkább veszélyes, mint örömteli.” Ennek ellenére a kilencvenes évek huszonévesei sokkal felszabadultabban nyilatkoztak erotikus fantáziáikról a Nők a csúcson című kötetben, mint anyáik. Hogy is lehetett volna másképp? Hiszen példa nélküli időszak volt a nők történelmében az, amelyben felnőttek!

Mi lesz a jövő?

Végezetül készítettünk egy kis házi kutatást arról, vajon hogy érzik magukat a mai harmincas nők. Helga, a harmincnégy éves, független, egzisztenciával rendelkező szingli úgy nyilatkozott, nyitottabb szexuális életet élhet, mint korábban bármikor:
– A kortársaim között egyre jellemzőbb az a mentalitás, hogy érezzük jól magunkat, de kötöttségek nélkül. Fel se kelljen téged hívni, ha már nem vagy fontos. Gyakran előfordul, hogy egy-két alkalom után szó nélkül eltűnik a másik. Emiatt persze egy idő után a bizalom teljesen elvész, sokan már nem is gondolnak érzelmekre, és távolságtartóak, egocentrikusak lesznek. Én sem gondolkodom már párkapcsolatban, és nagyjából tíz éve nem szeretkeztem szerelmesen. A szexben azonban nyitott vagyok, és ha valakivel jólesik szeretkezni, bevállalom, élvezem. A szenvedély és az újdonság varázsa fontos.

A szexipar és a pornófilmek hatása is erőteljesen érződik, felületesebbé és érzelemmentesebbé teszi a férfiakat a szexben.

Nincs igazi kötődés, ez pedig visszahat a nőkre is. Természetesen a vibrátorok ott vannak a polcunkon, és erről nyíltan beszélgetünk is egymással, megmutatjuk, kinek milyen, ki honnan szerezte be. Én bizonyos határok között extrém dolgokra is rávehető vagyok, de nehezen fejezem ki a valódi vágyaimat szex közben, egyszerűen nem merem kimondani őket. A férfiak ebben jobbak, ők nyíltan kommunikálják, mit szeretnének, és olyan nőt keresnek, aki ezt teljesíti is. A harmincasok manapság mindig valami újat, izgalmasabbat, vadabbat szeretnének kipróbálni. Az érzelmek és a valódi vágyak azonban rejtve maradnak.

– Az én tapasztalataim is ezt igazolják – erősíti meg dr. Hevesi Krisztina. – Soha nem látott módon oldódnak el az érzelmek a szexualitástól, és a szexből hovatovább fogyasztási cikk válik. Az egyetemi hallgatók ma már kétszer annyi alkalmi, úgynevezett hook-up viszonyról számolnak be, mint első randevúról. A cél, hogy rövid távon növeljék az önbizalmukat, és oldják a depresszív tüneteiket. Hosszú távon azonban ez éppen az ellentétébe fordul.

A férfiakat kevésbé viseli meg, a nők többsége azonban a lelke mélyén kudarcnak éli meg a folyamatos partnerváltást, hogy igazából „nem kellett senkinek”.

Azért pedig, hogy a szexualitás manapság ilyen erősen férfias irányt vett, nagyrészt a pornófilmek a felelősek. Alapvetően viszik el a fiatalok szeretkezési szokásait egy férfiközpontú, újdonságot hajszoló világba a gyengéd, érzelemmel és szenvedéllyel teli, női szexualitástól. Már több mint tizenöt éves az a kutatás, amely felhívta a figyelmet erre az aggasztó tendenciára.

Az ötven legnépszerűbb pornófilmet elemezve a következők derültek ki: a jelenetek 88%-a tartalmazott fizikai agressziót, amelynek 87%-a nők ellen irányult,

és amire a pornószínésznők jellemzően élvezetet színleltek, vagy legfeljebb semleges reakciót mutattak. A filmeken a lányok mindig készen állnak a szexre, és az elő- és utójáték hiánya ellenére is a férfi minden megmozdulására katartikus élvezetet mutatva visonganak. A fiatal nők manapság, ennek mintájára, százévnyi emancipációs küzdelmet sutba dobva, zokszó nélkül alávetik magukat a férfi szempontú, alárendelődő aktusoknak. Ha így folytatjuk, visszatérünk a vikoriánus erotikához, ami a férfi vágyainak a kiszolgálását, női részről pedig a szexualitás elszenvedését jelentette. Tesszük mindezt immáron felszabadultan!

A cikk eredetileg a Nők Lapja 2020/19. lapszámában jelent meg. 

Közreműködött: Aszmann Zsanett

Fotó: Getty Images