Pálóczi Horváth Ádám – és költészete

260 éve, 1760. 05. 11-én született
Költő, író, népdalgyűjtő. Kömlődön születik, a szomszédos Császár községben nevelkedik. Tizenhárom éves, amikor a híres debreceni kollégiumba kerül. Később teológiát tanul, de nem lesz pap. Ügyvédi és mérnöki vizsgát tesz. Földmérőként dolgozik, majd katonának áll. Mindeközben sokat ír: röpiratok, drámák, regények, versek, eposzok, humán és reál tárgyú írások kerülnek ki a tolla alól. Kapós az olvasók körében, befogadja az irodalmi közélet is. Levelez Csokonaival, másokkal. Kazinczy lelkesen üdvözli, szerinte „egy szeretetre méltó kuruc, férfi úi érettség, elevenség, pajkosság, tréfa, tűz, a legkedvesebb szelídség” jellemzi. Költészete előtt megemeli kalapját Virág Benedek és Berzsenyi Dániel is. Szabadkőműves páholyok tagja, foglalkozik matematikával és csillagászattal, mágiával, hisz az alkímiában. Politikailag erősen és következetesen németellenes. Ügyvédként soha pert nem veszít, elve: igaztalan ügyet soha nem pártfogol. Számos emléktábla őrzi, Zalaegerszegen utca és iskola viseli nevét. (1828. 01. 28-án hunyt el.)