Stephen King köpönyegéből bújtunk elő

Pár napja egy barátom – akit az elmúlt pár évtizedben rock’n’roll életstílusa határozott meg – azt mesélte, soha nem gondolta volna, hogy egyszer az lesz a hét fénypontja számára, amikor válogatott gyümölcsök és zöldségek érkeznek a küszöbére. Most, hogy mindannyiunk életében megnyomtak egy méretes pause gombot, hirtelen egy globális önismereti tanfolyam közepén találtuk magunkat. Mit kezdünk az időnkkel, ha kilöknek a megszokott rutinunkból?
A járvány nagy hozadéka, hogy más szemmel kezdtünk nézni a kulcsmunkakörökben dolgozókra: nemcsak az egészségügyisekre, hanem az eladókra, buszsofőrökre és kukásokra is. A szórakoztatóipari munkások, akik eddig sütkéreztek a népszerűségben, most kicsit hátrébb szorultak. Stephen King – akit viccesen sokan azzal vádolnak, hogy a 2020-as évet ő írta, és Tarantino rendezte – azonban jogosan jegyezte meg a minap Twitteren: „Ha azt hiszed, a művészek haszontalanok, próbáld kihúzni a karantént zene, könyvek, versek, filmek és festmények nélkül.” És ne is álljunk itt meg, hiszen a kávésbögrénktől a bútorainkon, házainkon, hidainkon, autóinkon, evőeszközeinken, frizuránkon, kertünkön át az utolsó müzlisdobozig minden egyes minket körülvevő tárgyat művészek terveztek. Egész világunkat művészek alkották. A művészet nem hobbi, hanem az életünk.