A fekete bodza virágát és termését a népi gyógyászat évszázadok óta felhasználja. Ugyanakkor a gyalogbodza, földi bodza a benne lévő cianogén glikozidok miatt hasmenést, hányást okozhat, ezért mérgezőnek tartják. A fürtös bodza hatóanyagai a fekete bodzáéhoz hasonlóak, virága, piros termése gyűjthető.
Nagyon fontos, hogy minden időben meg tudjuk különböztetni a fent említett bodzákat egymástól. A fekete bodza fásszárú növény, míg a gyalogbodza lágyszárú. Leveleik is eltérőek. A fekete bodza levélcsúcsa gömbölyded, míg a gyalogbodzáé hegyes, lándzsa alakú. A legtöbb leírás nem javasolja a gyalogbodza gyűjtését, sem virágzáskor, sem a termés éréskor a benne lévő cianogén glikozidok miatt, a gyógyszeripar azonban felhasználja. A sambunigrin nagyon kis mértékben jelen van a fekete bodzában is, például a zöld virágzati tengelyekben, ezért célszerű ezeket mindig eltávolítani. Hőre bomló vegyület, ha a bodzavirágból teát, szörpöt főzünk, vagy a bogyóiból lekvárt, a sambunigrin vegyületre érzékenyeknek sem okoz semmilyen gondot, mert lebomlik.