Dolgozott kozmetikusként, vezetett reklámügynökséget, és már kétgyerekes családanya volt, amikor az első regényét megírta. A tizedik kiadást megért, önéletrajzi ihletésű Egyasszony szerzőjével beszélgettünk.

– Mivel foglalkozol mostanában?
– A sok váltás végigkíséri az életemet, de most viszonylag nyugalom vesz körül. Háztartást vezetek, intézem a férjem íróiskolájának adminisztrációját, és később majd szeretném a módszerét én is tanítani. Az év elején egy közös kurzust kezdtünk a Hadikban, de nem tudtuk befejezni a járvány miatt. Két előadás hátramaradt, fölvetettük az online befejezést, de a hallgatók ragaszkodnak hozzánk. Tervezünk nyári kreatív írás tábort is Kisorosziban, de nem látjuk, hogyan alakulnak a dolgok. Most nem járok író-olvasó találkozókra, de az oldalamon néha felolvasok, és élvezem a karantén adta nyugalmat.

– Vagyis karantén ide vagy oda, te azért nem unatkozol.
– Nekem mindig csinálnom kell valamit. De tudod, már éltem annyit, hogy sok mindent másképp lássak a világban, a világból, a feladatokat és a kihívásokat is. Több szakmát gyakoroltam, sok mindent kipróbáltam, amit lehet, kimerítettem, de közben folyamatosan éreztem, valaminek még jönnie kell.