Niccolò Paganini – és az intrikák

180 éve, 1840. 05. 27-én halt meg
Genova gyermeke. Első zenei leckéit apja adja. Hétesztendősen hegedül, négy évvel később már komponál. Alig tizenhat éves, és már iszik, kártyázik. Egy menedéket nyújtó asszonynak köszönheti, hogy nem züllik el. Egyik romantikus szerelemből a másikba esik, közben hegedűpárbajokat vív – győztesen. Kísérő nélkül játszik, turnézik, ez példa nélküli. A publikum megőrül érte. Vagyont szerez játékával. Irigyei vad történeteket terjesztenek róla: börtönben ült gyilkosság miatt, az áldozat beléből készült húrokon játszik, az ördöggel kötött szövetséget, és lelkét adta fantasztikus játékáért. A harmincas évek végén leáldozik a csillaga, egészsége megroppan, a szifilisze kezeléséhez használt higanytól mérgezést kap. Egyházi tiltás miatt halála után csak két hónappal, egy gyár kerítésénél tudják eltemetni. Holttestét később kihantolják, majd 1844-ben genovai házának kertjében, 1845-ben pedig Pármában temetik el. Egyházi végtisztességet csak húsz év múlva kap, és 1896 óta nyugszik – immár véglegesen – a pármai új temetőben. (1782. 10. 27-én született.)