„Több embert ismerek, akinek szárnya van – igenis szárnya. Csak nem szoktak erről beszélni, nem is lenne helyénvaló. Még viselni is csak rejt- ve szokták, zakó, kabát és blúz alatt. Elvégre nem lehet fedetlen szárnyakkal villamosra szállni.” Ancsel Éva filozófus szavait azért vettem kölcsön, mert mint észrevehették, a mostani járványhelyzetben meglepően sokakból bújik elő az angyal. Ők azok, akik nem panaszkodnak, hanem segítenek. Ki a frontvonalban gyógyítóknak, ki a megélhetésüket vesztett családoknak, ki a különösen veszélyeztetett időseknek.

Zoli felhívja Győzőt. Azt mondja, hogy van egy konyhája, és főzne kb. száz főre. Győző felhívja Áront, azt mondja, csináljuk. Úgy döntöttünk, hogy csináljuk! A Toxikomák elindulnak. Arra vállalkoztunk, hogy a nehéz helyzetben naponta elkészítünk száz adag ételt, és eljuttatjuk oda, ahol szükség van rá – olvasom a Toxikomák Konyha nevű nyilvános Facebook-csoportban. Molnár Áron színművészt, rappert, a kezdeményezés egyik alapítóját szerdai akciójuk végén hívom fel.
– A Budapest X. kerületében lévő Hős utcában osztottunk ki százhúsz doboz ebédet – számol be aznapi jótettükről boldogan. – Két háztömböt láttunk el meleg étellel, amelyekben a családok amúgy is nagy szegénységben élnek, de sokan munkájukat vesztve most még inkább ellehetetlenültek. A kezdeményezést négyen hoztuk létre, az ötlet Lendvai Zoltán díjnyertes séfé, április elején ő hívta fel Szabó Győző színészkollégámat, aki pedig megkérdezett engem, vállaljuk-e együtt a kihívást. Rögtön megérdeklődtem zenei formációm, a noÁr koordinátoránál, Tóth-Kása Ottíliánál, lenne-e kapacitásunk ezt megszervezni, hiszen alapanyagokra, támogatókra van szükség, és meg kell oldani a kiszállítást is. Igent mondott, és ettől kezdve nem volt megállás. Létrehoztunk egy csoportot a közösségi médiában, amelynek a Toxikomák nevet adtuk, utalva Győző könyvére, és az abból készült filmre, amelyben én alakítom őt, és ami ősszel kerül a mozikba. Pillanatokon belül találtunk támogatókat és önkénteseket, és ma a csoport követőinek száma több százra rúg. Eljutottunk oda, hogy a Hős utcai gyerekek digitális oktatását is igyekszünk megoldani, és már gondolkodunk a jövőn. Én a noÁr zenéit is csupán eszköznek tekintem ahhoz, hogy ráirányítsam a reflektorfényt a társadalmi problémákra. Töret- lenül hiszek az összefogás erejében, és abban, hogy szabadabb, nyitottabb társadalmat építünk.