„Apu egész nap autózik, és néha megáll bácsikkal beszélgetni” – fogalmazott az erdész egyik fia, amikor az iskolában a szülei munkájáról kérdezték. Azt kifelejtette, hogy miközben az apja arról dönt, milyen fák között sétáljanak majd az unokáink, testközelből figyeli a természet lüktetését.

Sasrét melletti, zselici erdőben egy kisvasút is megáll, de mi a 67-es út felől, autóval érkezünk. Az erdei iskola mellett gomba formájú tűzifatárolók gubbasztanak. A környék régen a Batthyány-uradalomhoz tartozott, tőlük vette meg Biedermann Rezső báró, aki az 1890-es évektől számtalan fejlesztéssel gazdagította a területet. A közelben több üveggyár működött, a szükséges hamuzsírt az erdő bükkfá- iból nyerték ki. A tájat a Mecsek-erdő Zrt. munkatársaival, Papp Tivadar erdésszel és feleségével, Pappné Németh Tündével fedezzük fel. Utunkat föld- be túrt egérlyukak és húsz-huszonöt méteres fák szegélyezik. „Szeles idő esetén az erdei séta veszélyes” – hirdeti a tábla a tanösvény elején.
– Ahogy az emberek, a fák is megöregszenek és meghalnak egyszer, és könnyen kidönti őket a vihar – magyarázza Tivadar. Ha egy fa a közútra dől, akár éjszaka is csönghet a telefonja, azonnal meg kell szerveznie az elszállítást.
Trianonnal az erdőink nagy részét elvesztettük, de az erdészek munkájának és a fásítási programoknak köszönhetően napjainkban már az ország több mint húsz százalékát erdő borítja. Míg régebben megszokott volt, hogy minden fát letarolnak, hogy a helyükre új csemetéket ültessenek, mostanában az a cél, hogy a különböző típusú, korú és vastagságú fák együtt fejlődhessenek, folyamatos legyen az utánpótlás.
– Az erdész munkájának terméke az erdő. Amikor gyérítjük az állományt, úgy kell játszanunk a fénnyel, hogy a megmaradt fák még terebélyesebbre nőhessenek – magyarázza Tivadar. – De közben fontos, hogy nőjön elég fiatal fa is, hogy ha valamelyik nagy megbetegszik, vagy belecsap a villám, már úton legyen az utódja.