Lassan újraindul az ország, az elmúlt hetekben azonban nemcsak a munka állt le nagyon sok területen, hanem rengeteg családi esemény is elmaradt. Nem tartották meg az esküvőket, a temetéseket, nem jöhetett össze a nagycsalád a szülinapokra, le kellett mondani az érettségizőknek a ballagásról. De vajon miért is érezzük ezeket olyan fontosnak?

Modern életünkből sok szertartás és hagyomány kopott ki, gyakran ennek fontosságát is tagadják. Sokan gondolják, ezek mind feleslegesek, nem az esküvő és a házasságról szóló dokumentum a lényeges, hanem a szeretet, és temetőbe sem kell mennünk, hogy megemlékezzünk valakiről. A járványhelyzetben azonban megtapasztalhattuk, milyen, ha le kell mondanunk a családi eseményekről, így talán az érzések szintjén is újraértékeljük a bensőséges szertartások szerepét. Az esküvőket, nagy lakodalmakat lehet pótolni később, ahogy a temetéseket is, de vannak olyan események, amelyekről örökre lemaradunk, ha akkor és ott nem élhetjük át. Ilyenek például az apás szülések, amelyek újfajta rituáléink közé tartoznak, és azért nagyon fontosak, mert ez az új család születésének pillanata. Ennek elmaradása minden családtagot érint, az anyának ugyanis le kell mondania a párja támogató jelenlétéről, az apának arról, hogy tanúja és lelki segítője legyen gyermeke születésének, a nagyszülőknek talán még arról is, hogy karjukba vehessék az unokájukat. Szerencsére más közös ünnepek és szertartások pótolhatók, és feltétlenül pótlandóak is, mert nagyon fontos szerepük van mind az egyén, mind a család szempontjából.