Kisanna elszédült már akkor is, ha csak meglátta Júliát a folyosón. Júlia megint hogy siet, most hová igyekszik oly szélsebesen? Az a táska! Az a kalap! Nocsak, most nem a kapu felé rohan, hanem most hozzájuk szalad, pontosabban a mamához, hogy segítsen, már indulnia kellene, de leszakadt a gomb a csodálatos egyenruhájáról, így nem mehet, nagy a szigorúság, ugye segít neki a Panni néni? Míg a mama bajlódott a csillogó, picike gombbal, Kisanna lehunyt szemmel állt, Júlia illatába burkolózva. Mennyire más ez a jó, mint amihez ő hozzászokott! Júlia egzotikus parfümjében nem a gödi és az ürömi telek mozdul meg, nem is a vállalati nyaralók reggeli padlójának a hipószaga. Ezzel a finom permettel távoli égtájak üzennek. Svéd hómezők, afrikai sivatagok, az orosz sztyeppe. Júlia mindenhol járt már, neki tényleg olyan nagy a világ, mint amilyen nekik, a Kisanna-féléknek soha nem lesz.