Volt egyszer réges-régen egy kis falu a Songhua folyó partján. Az emberek halászatból éltek, nem volt gondjuk ételre, ruhára. Békében teltek a napjaik, egészen addig, míg egyszer rettenetes, kilencfejű madárszörny jelent meg a vidéken. A szárnyával olyan vihart kavart, hogy a szálló por elsötétítette az eget, a folyó kitért a medréből, a fák pedig gyökerestül dőltek ki az erdőben. A kilencfejű madár elragadott embert, állatot egyaránt, a barlangjába hurcolta, és idővel felfalta őket. Rettegés és pánik uralkodott el az egész vidéken.
Élt ebben a faluban egy bátor fiatal legény, akit Batulunak hívtak. Összeszedett néhány hozzá hasonló ifjú harcost, felfegyverkeztek íjakkal, nyilakkal, kardokkal, és elindultak legyőzni a rettenetes démont. Igen ám, de amikor a barlang bejáratához értek, a kilencfejű madár megneszelte a jöttüket. Olyan hatalmas szélvihart kavart a szárnyaival, hogy a szél az összes harcost egyenesen a barlangba sodorta. Egytől egyig elnyelte őket a sötétség, kivéve Batulut, aki az utolsó pillanatban megkapaszkodott egy zöld indában. Az inda kihúzta őt a barlang szájából, felszállt vele az égbe, és biztonságba repítette. Amikor ismét földet értek, Batulu megdöbbenve látta, hogy az inda a keze között zöld óriáskígyóvá változik. Már majdnem elhajította, amikor a kígyóról lefeslett a kígyóbőr, és kilépett belőle egy gyönyörű szép lány.