Adott egy nyírbátori gyerek, aki rácsúszik a drogra, és kis híján végleg elszáll. A Toxikoma című film Szabó Győző színművész életrajzi kötete alapján készült, és azt a pillanatot ragadja meg, amikor dr. Csernus Imre pszichiáter segítségével visszakapja az életét.
Dr. Csernus Imre
– Imre, igaz, hogy valaha te is keményen drogoztál? A harcos című önéletrajzi kötetedben olvastam.
– Igen, az egyetemi éveim alatt. Jártam az órákra, még vizsgáztam is, senki nem vett észre semmit, miközben egy másik dimenzióban éltem, és észrevétlenül leépültek az emberi kapcsolataim.
– Aztán egy szép napon kinéztél a lakásod ablakán, és rácsodálkoztál, milyen szép is a való világ?
– Ha az ilyen egyszerű lenne! Az emberek fejében az él, hogy ha leszoktál, meggyógyulsz. De attól még semmi nem oldódik meg! Hiszen valamiért rácsúsztál a drogra, valami elől menekülsz, vagy valamit kompenzálsz vele. Valójában a leszokás évekig tartó kínkeserves munka, hiszen nem csupán a szervezetedtől kell elvonni a szert, hanem a lelkedtől is. Nem ritka, hogy valaki egy egész évig marad a drogrehabilitáción, mire bele tud állni az életébe. Én is sokáig hitegettem magam, jöttek a kompenzációk, a munkamánia, a társfüggés, mire rájöttem, hogy nem úszhatom meg a munkát önmagammal. Szerencsére nekem volt ehhez tudásom, és intő példák is előttem, de a legtöbb embernek se tudása, se tapasztalata, nem tudnak egyedül nélkül lejönni a szerről.
– Azt írod, csak olyan drogosokat vállaltál, akik belátták, hogy segítségre szorulnak.
– Ha valaki nem jut el erre a szintre, nem tudsz rajta segíteni. A motiváció azonban hezitálós, hol erősebb, hol gyengébb. Előzőleg Győző is évekig járt hozzám, néha eltűnt, aztán újra felbukkant, és én mindig tudtam, mi a helyzet. Mígnem eljött a választás pillanata: vagy drog nélküli színész lesz, vagy valami egészen más.
