Nagyon sokan szívesen merülünk el a középkori Anglia királyi udvaraiban játszódó regényeiben, A másik Boleyn lány című könyve filmváltozatának köszönhetően pedig a mozijárók is megtanulták a nevét. A brit történelmi regény királynőjeként emlegetett írónő legújabb kötete, A füvesasszony kapcsán válaszolt a kérdéseinkre.
– A regényeit olvasva az embert magával ragadja az ön által teremtett világ, a szereplők, a helyszínek, az egész atmoszféra. Mikor szeretett bele a középkori Angliába?
– A történelem iránti rajongásom az egyetemen kezdődött. Az első évben többféle tárgyat fel kellett vennünk, így hallgattam angol irodalmat, történelmet és filozófiát. Nagy szerencsémre a Bevezetés a történelembe tárgyat egy hihetetlen oktató tartotta, a szenvedélyes történész és csodálatos tanár, Maurice Hutt. Kezdettől fogva, amint bemasírozott az első szemináriumra, rendkívüli inspirációt jelentett. Egyszerre rádöbbentem, hogy a történelem mindent elmesél nekünk, és amint tehettem, átváltottam erre a szakra.
– Érzi-e néha úgy, hogy eltévedt az időben, és inkább otthon volna egy másik korban, vagy szeret a 21. században élni?
– Nagyon szigorú szabály nálam, hogy nem javaslom az időutazást! Egyetlen nőnek sem volna szabad azt kívánnia, hogy 1960 előtt éljen, hiszen megbízható fogamzásgátlás híján az élet folyamatos szorongást jelentett. Egyetlen politikai hatalomra vágyó nő sem lehetne boldog az 1920-as éveknél korábban, amikor végre megkaptuk a választójogot. Egyetlen tanulásra vágyó nő sem akarhat azelőtt élni, hogy előttünk is megnyíltak az egyetemek, és diplomát szerezhettünk, ez pedig az Egyesült Királyságban szintén csak az 1920-as években történt meg. 1870-ig egy feleségnek nem lehetett saját tulajdona, alapvetően a férje birtokának része volt. Egy szó mint száz, a gazdag asszonyok díszes ruhái, lovai és ékszerei ellenére a nyugati világban nőnek lenni valószínűleg most a legjobb.
– A hősnői közül ki a kedvence?
