A bolond Peggy – így hívták a velenceiek a különc asszonyt, akit gyakran láttak fényes fekete gondoláján siklani a Canal Grandén. Szerették őt, és ő is szerette a lagúnák városát, ahol élete utolsó harminc évét töltötte. És micsoda élete volt…!
Peggy Guggenheim hatalmas, csillogó, pillangó formájú napszemüvegében, rikító színű, nagy mintás ruháiban, hóna alatt két-három tibeti kutyusával a hatvanas–hetvenes évek Velencéjének jellegzetes látványossága volt. 51 éves korában, 1949-ben talált rá a kétszáz éves Palazzo Venier dei Leonira. Vadszőlő borította, mögötte nagy kert bújt meg, ősöreg fák kínáltak árnyékot. Miután felújíttatta az épületet, és elhelyezte benne gyűjteményét, megnyitotta ajtaját a nyilvánosság előtt. Heti három délután engedte át a látogatóknak az otthonát, hogy megtekinthessék a modern művészet remekeit.
