Ma is vannak olyan hagyományos kultúrák, ahol a házasság kérdéséről nem a fiatalok döntenek, hanem a szülők. A megállapodás megszületik, és az ifjú jegyesek hirtelen a pap, az anyakönyvvezető előtt találják magukat. Azt is gondolhatnánk: micsoda merészség! Pedig évszázadokig ez volt a rend nálunk is, és sokáig senkinek sem jutott eszébe megkérdőjelezni.

– Amikor apám azt mondta, menjek hozzá Gulyás Gézához, hát fogtam a kis cókmókomat, és felültem a vonatra. Elmentem Pestre, pedig nagy szégyen volt ez akkoriban, a háború előtt, ha egy lány Pestre ment, mindenki megrontott lányként gondolt rám. A Ganznál dolgoztam vagy két évig, és nem is akartam visszajönni, csakhogy anyám megbetegedett, hát visszaköltöztem, hogy ápoljam – mesélt egyszer Emma néni a lánykoráról. Mindez 1934-ben történt, amikor már olyan szerelmes filmek mentek a mozikban, mint a Meseautó meg a Hippolyt, a lakáj. Vidéken azonban tartotta magát a hit, hogy a házasságról a szülők döntenek.
Erzsike sem volt merész, hitt a szüleinek, hogy az általuk választott férfival majd jó élete lesz. Nem így történt, idegösszeomlást kapott, miután a férje megcsalta, és három gyermekükkel magára hagyta.
Az elrendezett házasság jelensége a világ sok táján ma is létezik, az indiai kultúrában még most is a szülők joga és felelőssége a párválasztás, és sok más hagyományos társadalomban és vallási közösségben szintén ez a gyakorlat. A válások száma mégsem magasabb, mint nálunk, ami mindenképpen elgondolkodtató.